Itt van, miért engedékenyebbek Moszkvával a franciák

Franciaországot sok bírálat érte nyugati partnerei részéről, amiért nem tartozik a keményvonalasok közé, amennyiben az Ukrajna lerohanásáért Moszkvára kirótt szankciókról van szó, illetve amiért sok francia vállalat elutasította, hogy kövesse azoknak a nemzetközi cégeknek a példáját, amelyek elhagyták Oroszországot. A francia irányvonal magyarázatának egyik felét az adja, hogy Franciaországban április 10-én megkezdődik a kétfordulós elnökválasztás, a másik kiolvasható a ma közzétett francia statisztikai adatsorokból.

Az eurózónában az elmúlt hónapokban több évtizedes csúcsra emelkedett az infláció, és az árak Franciaországban is meredeken nőttek, de az átlagosnál lassabban. A ma közzétett márciusi adatok azonban – tíz nappal az elnökválasztás előtt – azt mutatták, hogy az éves ráta 1985 decembere óta  a legmagasabbra, 4,5 százalékra szökött fel, ami az elemzői várakozásokat is meghaladta. Azóta Franciaországnak öt elnöke volt, egyik sem az inflációba bukott bele, és az áprilisban újra induló Emmanuel Macron szándéka is az, hogy ne ő legyen az első.

Az EU-statisztikával harmonizált inflációs ráta még magasabb, 5,1 százalék, és még riasztóbb a kép, ha számba vesszük a szintén ma közölt februári ipari termelőiár-index adatait is. Éves összehasonlításban 22,4 százalékkal mentek feljebb az árak, ez a ráta megegyezik a januárival, és nem sok jót ígér a fogyasztóiár-index későbbi alakulását illetően sem.

Ez egy európai trend, ugyanezt látjuk Közép-Európában is, bár ha lehet, a nyugat-európai inflációs rizikók még rázósabbak abból a szempontból, hogy például a franciáknál és a németeknél még szélesebb rés nyílt a termelői- és a fogyasztóiár-indexek között.

Az infláció és az inflációs kockázatok elszállásának az okai Európa-szerte közösek – és itt jön be a franciák esetében az orosz szál. Az árak tavalyi szárnyalását részben a globális szállítási-logisztikai-kínálati nehézségekkel magyarázták, amelyekre lehetett azt mondani, hogy el fognak múlni. A másik – és legfontosabb – ok az energiaárak elszállása. Erről is lehetett azt mondani még hónapokkal ezelőtt, hogy elillan a téllel, a tavasszal azonban nem az árak esése érkezett, hanem az orosz–ukrán háború és a nemzetközi szankciók rajai.

Emmanuel Macron elnök többször is higgadtságra szólított fel a keleti konfliktus ügyében, ami nem meglepő annak a fényében, hogy minden, ami a háború eszkalálódásával vagy még elkeseredettebb szankcióháborúval, szűkülő energiakínálattal fenyeget, tovább hajtja felfelé a francia háztartások és vállalatok költségeit, pont a választások előtt.

„A problémák a megélhetési költségekben erőt adnak a főnix Le Pennek a francia elnökségért folytatott versenyben” – ezzel a címmel közölt elemzést a küszöbönálló francia választásokról a Reuters, a szélsőjobboldali elnökjelölt Marine  Le Penre utalva. 

Le Pen a 2017-es választások második fordulójában alapos verést kapott Macrontól, azóta azonban szépen megerősítette az imázsát. Manifesztumában a migráció és a biztonság központi kérdés maradt, de a Reuters elemzése kimutatta, hogy Twitter-posztjaiban meredeken megemelkedett a „vásárlóerőre” történő utalások száma, lecserélve a korábbi központi elemet, a migrációt.