Miért teljesít alul Oroszország hadereje az ukrajnai háborúban?

Oroszországnak ereje van, Ukrajnának akarata

Papíron Oroszország és Ukrajna háborúja nem nevezhető tisztességes harcnak. Minden mérőszámot tekintve – csapatok, fegyveres járművek, repülőgépek – az oroszok számottevően felülmúlják az ukránokat. Fejlettebb fegyverekkel, kiváló kibertéri kapacitással rendelkeznek, és vannak közelmúltbeli katonai tapasztalataik. A valóságban azonban mindeddig csupán halovány mását mutatják az elképzelt erőnek.

A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet adatai szerint a rettegett orosz haderő a világ második legerősebb serege az amerikai után. Becslések szerint 2020-ban 61,7 milliárd dollár volt az orosz védelmi költségvetés, míg Ukrajnáé ennek a tizede, mindössze 5,9 milliárd dollár. És ez az egyenlőtlenség nyomon követhető szinte minden lehetséges összehasonlításban.

Oroszország csaknem 900 ezer aktív katonát tud felsorakoztatni, szemben Ukrajna mintegy 200 ezer fős seregével. Az ukrán légierő is csekélyebb: 146 harci repülőgépük száll szembe az orosz 1328-cal, valamint 42 helikopterük a 478 orosszal. Ukrajnának 5 ezer páncélozott harcjárműve van, míg a Kijev felé dübörgő orosz járművek egy 31 ezer járműből álló páncéloshadtest részei. Az orosz haditengerészet 605 hajóval, köztük 70 tengeralattjáróval büszkélkedhet, amelyek bevethetők a Fekete-tengeren, Ukrajna partjainál. Ezzel szemben az ukrán flottának csupán 38 hajója van, és nincs tengeralattjárója.

Az orosz haderő eddig egyetlen jelentős ukrán lakossági központot sem tudott elfoglalni, ráadásul még az olyan alapvető logisztikai feladatokban is kudarcot vallottak, mint a járművek üzemanyag-ellátása. Kevesebb, mint egy héttel az invázió kezdete után még korai határozott kijelentéseket tenni, ugyanakkor a katonai szakértők abban egyetértenek, hogy a megszállás kezdeti időszakában a katonai stratégia számos hibás előfeltételeken alapult.

Az orosz hadművelet egy bizarr terv, ami szörnyű politikai feltételezéseken alapul és figyelmen kívül hagyja a katonák valós képességeit. Eltartott egy ideig, mire rájöttem, mit próbálnak csinálni, mert annyira nevetségesnek és alkalmatlannak tűnt – írta Michael Kofman, a CNA Oroszországért felelős igazgatója a Twitteren.

Más elemzők azzal érvelnek, hogy a probléma még mélyebben gyökerezik, és az orosz hadsereget nem csupán egy rossz stratégia hátráltatja, hanem maga is egy alkalmatlan szervezet, amely az alapvető harctéri funkciókat sem képes megfelelően ellátni. Ezen elmélet alapján még egy jobb terv mellett is hasonló eredménytelenséget láthatnánk a harctéren.

A legegyszerűbb magyarázat az, hogy leharcolt az orosz hadsereg! Egy papírtigris volt, és most ég a papír...– írja Brett Friedman, az amerikai tengerészgyalogság tartalékos tisztje és a Taktikáról című könyv szerzője. A papírtigris egy régi kínai jelző, amit még Mao használt a 40-es években az amerikai imperialistákra: bár elsőre félelmetesnek tűntek, de valójában gyengék és egyetlen szellő képes őket elsodorni.

Friedman és más szakértők arra figyelmeztetnek, hogy hosszú távon továbbra is Oroszország az esélyesebb fél: egyszerűen hatalmas és jól felszerelt. A Pentagon is arra hívta fel a figyelmet, hogy hamarosan rosszabbra fordulhat a helyzet: Oroszország ostrom alá vonhatja Kijevet és más ukrán városokat, ami brutális taktika, hiszen szándékosan elzárják a civileket az alapvető szükségleteiktől.

Ám a háború első néhány napját vizsgálva a gyors ukrán összeomlás egyre távolibb lehetőségnek tűnik – és még ha győzelmet is arat az Oroszországi Föderáció, lényegesen magasabb költségeket fizetnek, mint amire Vlagyimir Putyin elnök számított.

Stratégiailag hasznavehetetlen az orosz inváziós terv

Visszanézve már világosabbá vált a konfliktus első napjaira vonatkozó orosz stratégia: a lehető leggyorsabban bevenni Kijevet és elzavarni Volodimir Zelenszkij elnök kormányát, ezzel véget vetve a konfliktusnak, mielőtt az kibontakozna.

Nemrég kiszivárgott az orosz FSZB hírszerző ügynökség háború előtti kutatása, miszerint az ukránok többsége elégedetlen a vezetéssel és pesszimisták országuk irányvonalát illetően. Úgy tűnik, az orosz inváziós terv így azzal számolt, hogy enyhe ukrán ellenállással találják szembe magukat és 48 óra leforgása alatt beveszik a fővárost – mondja Henrik Paulsson, a Svéd Védelmi Egyetem hadtudományi tanszékének professzora.

Egy ilyen konfliktusban a hagyományos katonai doktrína megköveteli az összfegyvernemi csapásmérést, azaz a harckocsik, gyalogsági harcjárművek, a tüzérség, a légvédelmi eszközök, a helikopterek, valamint más fegyverzeti és technikai eszközök összehangolt és egyidejű bevetését. Paulsson szerint azonban „semmi ilyet nem láthattunk”. A megjelent felvételek szerint ehelyett úgy döntöttek, elszigetelt erőket, például felderítőket és ejtőernyősöket küldenek előre, kellő támogatás vagy logisztikai tervezés nélkül. Ez csakis akkor lehet legitim taktikai opció, ha jelképes ellenállást várnak – ami végül nem így történt.

Ráadásul az orosz hadsereg úgy döntött, hogy a konfliktus kezdetén nem veti be a pusztítóbb fegyvereit és taktikáit – beleértve a lakott területek tömeges bombázását. Azért próbálta ezt elkerülni Oroszország, hogy megőrizze a narratíváját, miszerint ez nem egy igazi háború, és nem igényel efféle tűzerőt – mondta Mason Clark, az Institute for the Study of War elemzője.

Az ukránok többet tettek annál, mint hogy nem omlottak össze

Szárazföldi erőik erős ellenállást fejtettek ki, arra késztetve az oroszokat, hogy súlyosan megfizessenek a rosszul szervezett invázióért. Légvédelmi rendszereik túlélték a kezdeti orosz bombázást, megtagadva az oroszok egyértelmű légi fölényét – ez döntő tényező a gyors előremenetel akadályozásában. Továbbá állítólag ügyesen használták az orosz szárazföldi erők ellen azokat a Bayraktar TB2 drónokat, amik hatékonyságát már láthattuk a 2020-as hegyi-karabahi háborúban.

Az orosz teljesítmény drámaian alulmúlta a várakozásokat. Az ukránok nemcsak propaganda- és morális győzelmet arattak, hanem időt is nyertek az európai és amerikai támogatóknak, hogy segélyt küldjenek és büntető szankciókkal romba döntsék az orosz gazdaságot.

Minél tovább tart ez a konfliktus, Ukrajna annál jobb helyzetben lesz ahhoz, hogy megvédje magát – érvel a Twitteren Patrick Fox katonai elemző. Most kezdik komolyan ellátni őket a külföldről, valamint egyre több orosz felszerelést szereznek meg a megsemmisített rohamegységektől.

Tényleg nem olyan erős az orosz hadsereg, mint ahogy a világ hitte?

Bár a kezdeti orosz előrenyomulást meggátolták, még túl korai kikiáltani Ukrajnát a háború győztesének. Egy konfliktus során mindkét fél adaptálódik, így már most vannak arra utaló jelek, hogy Oroszország képes sebességet váltani, és a heves ukrán ellenálláshoz jobban igazodó stratégiát követni, beleértve az ukrán városok nagyszabású bombázását és ostromát.

Egyes elemzők, például Kofman szerint eddig eltértek az orosz katonai doktrínától és takarékosan használták az orosz légierőt és tüzérséget, így ezen valószínűleg változtatnak a konfliktus előrehaladtával. Az eredeti inváziós tervben szándékosan gyengébb egységeket alkalmaztak, köztük sorkatonákat, akiket lehet hibáztatni néhány alapvető hibáért, például a járművek kimerüléséért.

Mások, mint például Friedman és Fox, ennél mélyebben látják a problémát. Azzal érvelnek, hogy az orosz előrenyomulás kudarcának okai olyan átfogóak, hogy nem lehet csupán néhány rossz katonával magyarázni: az egész katonai szervezetet tükrözik, ami nem volt felkészülve az ilyen jellegű konfliktusokra.

„Az orosz hadsereg nagyon alapvető hibákat követ el a stratégiai szinttől egészen a taktikai szintig” – írja Rob Lee, a Foreign Policy Research Institute vezető munkatársa a Twitteren.Az orosz hadseregnek van néhány nagyon alkalmas felszerelése, és van némi tapasztalatuk a közelmúltban ezek hatékony használatáról. Azonban nem tudják megfelelően alkalmazni ezeket a fegyvereket és képességeket, ami szerintem inkább koordinációs, felkészülési és vezetési kérdés.

Az idő előrehaladtával kiderül, hogy tábornak van igaza, és hogy Oroszország korai kudarcai többnyire rossz stratégia vagy romokban heverő katonai intézmények következményei. Ha még igazuk lenne a pesszimistáknak, akkor sem biztos, hogy az ukránok vissza tudják verni az orosz sereget.

Az orosz hiányosságok valószínűleg nem számítanak hosszú távon. Elég kapacitásuk van ahhoz, hogy brutálisan kikényszerítsék a győzelmüket – figyelmeztet Friedman. Azonban az a kérdés, hogy eddig miért bukdácsolt Oroszország, igenis számít, nem kis részben azért, mert meghatározza, hogy mennyire fáj Putyinnak a háború.

Minden nappal, amellyel tovább húzódnak a harcok, növekszik az orosz áldozatok száma, egyre erősebb nemzetközi nyomást tapasztalnak, és a gazdaság is egyre inkább megsínyli a szankciókat. Egy elhúzódó konfliktus során Putyin rezsimje növekvő belső ellenállásba ütközhet – legyen szó háborúellenes tömeges tüntetésekről vagy az orosz politikai és katonai elit bizalmi válságáról.

Ha Oroszország módosítani tudja stratégiáját, és ki tudja használni valódi erejét, Ukrajna hadserege viszonylag rövid időn belül vereséget szenvedhet. Ám ha az orosz hadsereg alapvetően egy omladozó intézmény, és a művelet során továbbra is súlyos kudarcokat szenvednek, az invázió sokkal drágább lesz, mint azt bárki is gondolta.