Vihar előtti csend uralkodik a fémpiacon

A járvány által a globális ellátási láncokon ütött sebek beforradásának folyamatát megtörte az Ukrajna elleni orosz invázió miatt kirótt nemzetközi szankciócsomag, nehéz helyzetbe sodorva gyártót és felhasználót egyaránt. A globalizáció ezúttal keményen visszaütött, jól példázzák ezt a Ruszal által most lóhalálában végrehajtott üzletmentő intézkedések. Az oroszországi székhelyű, a hongkongi tőzsdén jegyzett alumíniumipari vállalat az afrikai Guineában bányászott bauxitot most saját tulajdonú, de leállított ukrajnai feldolgozói helyett kénytelen az írországi Limerickbe szállíttatni, hogy abból ott állítsanak elő a könnyűfém alapanyagául szolgáló timföldet. 

Saját ír leányvállalatánál, az Aughinish szigetén elnyúló Aughinish Aluminánál, amely amúgy Európa legnagyobb alumíniumipari komplexumának számít. Az ír gazdasági tárca közleményben jelezte, hogy mindent megtesz a Limerickben 1983 óta folyó termelés fenntartása, a helyben foglalkoztatott 450 dolgozó és a kapcsolódó több ezer munkahely védelme érdekében. Az ukrajnai Mikolajiv kikötőváros közelében lévő leállított komplexumban évi 1,7 millió tonna alumínium gyártásához szükséges timföld készül, ez a Ruszal teljes termelésének az ötöde, ennek pótlásába kell beszállniuk az íreknek.

A Ruszal stratégiai fontosságát jelzi, hogy 2015-ig a világ legnagyobb alumíniumgyártójának számított, akkor előzte meg a kínai mamut, a China Hongqiao Group.

Nem is véletlen, hogy a nemzetközi szankciók negyedik csomagja sem tartalmaz az orosz fémiparral szembeni közvetlen szankciókat, működésük ellehetetlenítéséhez ugyanis a Nyugatnak semmilyen érdeke sem fűződik.

Ahogy az energiaszállítások is zavartalanul folynak Oroszország irányából, még ha az Északi Áramlat-2 működési engedélyének német részről történt visszatartása nem is tett jót az olajozott kapcsolatoknak.

A logisztikai útvonalak újrarajzolása azonban csak egy dolog, ennél súlyosabb zavart okozhat a Ruszal és társai működésében, hogy a nagy nemzetközi partner társaságok megszakították kapcsolatukat velük, felfüggesztve oroszországi tevékenységüket. A brit-ausztrál Rio Tinto például emiatt nem ad el a Ruszalnak bauxitot, egy megbízható, kiemelt megrendelőjének intett búcsút Putyin háborúja miatt. A Rio Tinto Brazíliából az utóbbi másfél évben 19 szállítmányt küldött Limerickbe, az ottani szükséglet ötödét biztosítva.

Az összefonódásukra jellemző, hogy a Ruszal 2005-ben 20 százalék erejéig bevásárolta magát a Rio Tinto ausztráliai Queenslandban lévő alumíniumfeldolgozójába, ám hogy ott ezt a helyzetet most hogyan kezelik, arról nem adtak hírt. Jamaicában is aktív a Ruszal, ott viszont nyugalom honol, mert a bányászat és a feldolgozás helyben zajlik, a Windalco nevű leányvállalatnál. A Ruszal alumíniumtermelésének 6 százaléka történik itt.

A Ruszal támaszkodhat viszont három saját guineai bauxibányájára, s megerősítette, hogy a folyamatosan szállít megrendelőinek és fizet bért dolgozóinak, mintha mi sem történt volna. A Guineából Ukrajnába útnak indított hat bauxitszállító hajó közül menet közben négyet Limerick felé irányítottak át, ketten pedig a Földközi-tengeren várnak sorsukra. A Ruszal óvatos volt, egyik hajó sincs a nevén, és nem orosz zászló alatt szelik a hullámokat, így sem azokat, sem a rakományukat nem foglalhatják le, ha kikötnének az EU területén. Nagy-Britannia viszont már tiltott terület a számukra.

A világ palládium és finomított nikkelellátásában piacvezető a Norilszk Nikkel ellen sincsenek közvetlen szankciók, a cégnél alelnöke, Szergej Dubovickij szerint „anomáliákat látnak ugyan a piacon”, ennek ellenére a 35 milliárd dolláros, 2030-ig szóló beruházási terveiken nincs okuk változtatni, amúgy minden rendben folyik náluk. Leszámítva némi logisztikai zavart és azt, hogy működésükhöz három havi alkatrésztartalékkal rendelkeznek, és a technológiai importstop miatt az utánpótlás egyelőre nem garantálható. Az alelnök tudatában van annak, hogy termékeikre a Nyugatnak szüksége van, de B-tervként már más, ázsiai piacok felé is tekintenek, alternatív beszerzési és értékesítési források után kutatva.

Oligarchák kettős mércével

Az év elején még 22 milliárd dolláros vagyonnal rendelkező Norilszk Nikkel főrészvényes, Vlagyimit Potanyin ellen sem Amerika, sem az EU nem vetett ki szankciókat. Potanyin vagyona negyedét vesztette el a háború kirobbantása óta. Az üzletember húsz év után lemondott a Guggenheim Múzeumnál viselt kurátorai tagságáról. Valamiért az oligarcha mégis úgy érezte, jobb, ha szuperjachtja, a 88 méteres Nirvana a kiadatási egyezményekkel nem vacakoló a Maldív-szigeteken horgonyoz le egy időre. Jó társaságban, hiszen ugyanott kötött ki a 65 millió dollárra becsült Clio is, amely a Ruszal megkopott hatalmú, Putyin-hű ura, Oleg Gyeripaszka nevén van. Ő már nyilván okult az ellene 2018-ban foganatosított amerikai a szankciókból, melyeket egy évre rá azután oldottak fel, hogy a Ruszalt is magába foglaló EN+ nevű holdingjában 44,95 százalékosra csökkentette részesedését. Hogy a szálakat így is ő mozgatja, az aligha lehet kérdés. Ezúttal a britek rendeltek el vagyonzárat nála, ami kiterjedt londoni luxusingatlanai miatt fájhat neki a leginkább.