Nagy átalakulás megy végbe a nemzetközi piacokon – követve az ukrajnai háború nyomán kialakuló új világtrendet. Noha a Kereskedelmi Világszervezet, a nagybankok a válság miatt a globális gazdasági növekedés 0,7–3 százalékos visszaesésével számolnak, ez nem gátolja meg az átrendeződést, a partnerhelyettesítést. A Nyugat, elsősorban az USA erős nyomást gyakorol Pekingre, hogy ne fogja pártját Moszkvának.
Peking azonban nem hajlandó csatlakozni az Oroszország elleni szankciókhoz, még azok legyengített formáihoz sem.
Leperegnek róla a nyugati fenyegetések, hogy hasonlóképpen járhat, mint Moszkva. A kínai vezetés jól tudja: a csaknem másfél milliárdos népességű ország része a világkereskedelemben olyan gigantikus, hogy szóba sem kerülhet, hogy ellene is bevessenek egy nagy szankciócsomagot. Mi több, az ázsiai óriásnak kapóra jönnek a Moszkva elleni büntetőintézkedések, mert azok kiszolgáltatott helyzetbe hozzák az oroszokat. A Kreml így kénytelen hivatalos és nem hivatalos együttműködési javaslatokkal megkeresni a távol-keleti nagyhatalmat.
Kína súlya a világgazdaságban a hamburgi Statista.com szerint 2020-ban a vásárlóerő-paritáson (PPP) számolt GDP alapján 18,33 százalékos volt. Összehasonlításul: a második helyezett USA-é 15,83, a harmadik helyen álló Indiáé 6,8 százalékot tett ki. Oroszország ezen a listán 3,11 százalékkal a hatodik pozíciót szerezte meg. A globális export vezető hatalma szintén a „Mennyei Birodalom”. A Világbank 2020-as adatai alapján Kína kivitele 2723 milliárd, míg a második helyezett Egyesült Államoké 2123 milliárd dollárt tett ki. Németország a harmadik 1669 milliárddal. Az oroszok nincsenek benne az első tízben.
A Moszkva ellen bevezetett szankciókat követve több száz nyugati nagyvállalat vonult ki Oroszországból, a McDonald’stól a British Petroleumig. A helyükön keletkezett űrt külföldről elsősorban kínai cégek igyekeznek betölteni. Különleges helyzet alakul ki: főképp a mozgékonyabb kínai közepes és kisvállalatok látnak sanszot az orosz piacon keletkezett ellátási, kereslet-kínálati hézag pótlására. A nagyokat aggasztják a Nyugat esetleges válaszlépései és az elszámolási nehézségek.
A kínai optimizmus az orosz élelmiszerpiacra is kiterjed.
Liu Jün-peng, aki Oroszországban él, és a cége kínai élelmiszereket, élvezeti cikkeket importál, szintén derűlátó, annak ellenére, hogy a rubel leértékelődése nem kedvez az importüzleteknek.
2014 óta dolgozom Oroszországban, élelmiszereket és pajcsiut (különleges és igen drága kínai gabonapálinka) hozok be Kínából, s most nagy lehetőségeket látok az üzleti forgalom felturbózására
– mondta. De hozzátette: őt is sújtja a mintegy 30 százalékos infláció, a drágulás miatti keresletmegtorpanás, a magas banki kamatok, valamint az orosz alkalmazottak béremelési követelései.
Kína moszkvai nagykövete, Csang Han-huj (Zhang Hanhui) a minap sürgette üzletember honfitársait, hogy töltsék be az orosz piacokon keletkezett űrt. Most kiváltképpen a kis- és középvállalatoknak áll a zászló – tette hozzá. Vang Csuanpao (Wang Chuanbao), az Oroszországban élő kínaiakat tömörítő szervezet elnöke pedig jelezte: a pekingi kormány az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI – az Új selyemút megaprogram) keretében támogatja az oroszországi piacnyomulásban a kínai cégeket.
A teljes cikk a Figyelő legfrissebb számában olvasható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.