Bekeményíthet a Fed a rekordmértékű drágulás hatására

Sokan remélték az Egyesült Államokban, hogy a márciusi 8,5 százalékos éves szintű infláció már a csúcsot jelentette, és áprilisban csökkent is a drágulás üteme 8,3 százalékig. A várakozások májusra is hasonló értéket vártak, ám a mutató értéke ismét emelkedésnek indult és a márciusinál is magasabb, 8,6 százalékos szinten állt. Mindez felerősítette a találgatásokat azzal kapcsolatban, hogy a Fed jövő heti kamatdöntő ülésén a korábban várt 50 helyett akár 75 bázispontos kamatemelésre is sor kerülhet – írja a Marketwatch.

A CME FedWatch nevet viselő prognózisa szerint a piac már 21 százalék esélyt lát arra, hogy a következő emelés mértéke 75 bázispont lesz, szemben az inflációs adat közzététele előtti 3,6 százalékos valószínűséggel. Komoly problémát jelent, hogy a szintén pénteken nyilvánosságra hozott, a Michigan Egyetem által készített fogyasztói hangulatfelmérés adatai alapján a lakosság is kezdi elveszíteni a bizalmát a jegybankban és nem látszik annak a jele sem, hogy a közeljövőben lassulna a drágulás üteme.

Hiába csökkent több mint negyedével a konténeres tengeri szállítás ára a tavaly szeptemberi csúcshoz képest, vagy épp hiába látszanak jelei annak, hogy enyhül az autóipart megbénító csiphiány, az áremelések csak nem akarnak véget érni. Ennek részben persze oka az Ukrajnában dúló háború és az arra válaszul bevezetett szankciók, ugyanakkor az is igaz, hogy 

a drágulást sokáig átmenetinek tartó Fed talán túl sokáig várt a monetáris szigorítással.

Nincs könnyű dolga tehát a Fed élén álló Jerome Powellnek, hiszen a kínálati oldalról érkező inflációval szemben a jegybankárok nem sok mindent tudnak tenni. Ezt brit kollégája, Andrew Bailey el is ismerte a múlt hónapban. Kétségtelen, hogy sem a Fed, sem a brit jegybank vagy az MNB nem tud olajat fúrni vagy gabonát termeszteni, így csak a kereslet visszafogása maradhat nyitva előttük lehetőségként, ami azonban a gyakorlatban szándékosan előidézett recessziót jelenthet.

A korábban átmenetinek jósolt infláció így kifejezetten tartós lehet, az olajpiacon például szinte alig található tartalékkapacitás, míg a 2014 utáni dömpinggel magukat alaposan megégető olajcégek élvezik a magas hozamokat és nem kapkodnak újabb kutak fúrásával sem, nyereségeiket inkább a részvényeseknek továbbítják. 

A finomítói kapacitások is szűkösek és kevesen bíznak abban, hogy hosszútávon fennmarad a jelenlegi kereslet, 

esetleg még tovább bővül, márpedig egy finomító évtizedek alatt megtérülő beruházás.

Az élelmiszerek szintén sosem látott árakon cserélnek gazdát, itt az ukrán export blokádja mellett a balszerencse is az emelkedés irányába mutatott, miután Indiában és más helyeken a szokatlan időjárás mérsékelte a termést, de a magas üzemanyag és műtrágya árak sem segítik a zökkenőmentes élelmiszertermelést.

Míg az újranyitások idején a fejét felütő infláció kezdetben főként csak néhány terméket és főként az árukat érintette, mára már széleskörűvé vált és a szolgáltatószektort is elérte. Nem csoda, hogy a Goldman Sachs csapata úgy véli, hogy a júniusi és a júliusi döntés után a szeptemberi is 50 bázispontos emelést hoz majd, noha korábban azt várták, hogy addigra lassíthat a kamatemelések tempóján az amerikai jegybank.

A piacokon forgó származtatott termékek alapján a kereskedők azt várják, hogy augusztusban és szeptemberben is 8,8 százalékon tetőzhet az infláció, míg októberre már 8 százalékra lassulhat.