Amikor a tavalyi glasgow-i klímacsúcsot tartották, a tervek között szerepelt a szénfelhasználás fokozatos kivezetése, és a nyugati világban az elmúlt éveket a szén hanyatlása jellemezte, a szektorról mint jövő nélküli iparágról írtak. Aztán beköszöntött az energiaválság, és a szénbányászattal foglalkozó cégek óriási profitokat zsebelhettek be – olvasható a Bloomberg írásában.
Az Ukrajna ellen indított orosz invázió alapjaiban rázta meg az energiapiacokat, és a szén iránti kereslet ismét növekedésnek indult. Ennek hatására például a Glencore árupiaci óriás szénnel foglalkozó részlege az idei első fél évben 900 százalékkal, 8,9 milliárd dollárra növelte profitját. Ez nagyságrendekkel több, mint a Starbucks vagy a Nike éves nyeresége.
A világ első számú termelője, a Coal India megháromszorozta nyereségét, és a globális termelés több mint felét adó kínai cégek együttes profitja is több mint a duplájára nőtt, elérve a 80 milliárd dollárt.
Az elképesztő nyereségek ugyan mosolyt csalhatnak a befektetők arcára, ám a szénfelhasználás növekedése csak még nehezebbé teheti a leginkább szennyező energiahordozó kivezetését és a globális felmelegedés szintjének másfél fok alatt tartását.
Noha a klímaváltozás elleni fellépés keretében a szektor egzisztenciális válsággal küzdött, és a bankok is egyre kevésbé szívesen finanszíroztak szénnel kapcsolatos projekteket, az energiaválság rávilágított, mennyire nehéz szabadulni a széntől. Érdemes megjegyezni, hogy bár a globális szénhasználat 2014-ben tetőzött, a feltörekvő ázsiai gazdaságok – elsősorban Kína és India – növekvő szénéhsége miatt a következő években új csúcsok születtek volna az európai gázválság nélkül is.
Ironikus módon a szénbányászok profitját – kicsit az olajpiac szűkösségéhez hasonlóan – részben a zöldpolitikák terjedése lőtte az egekbe, hiszen elmaradtak a beruházások a hanyatlónak gondolt szektor területén.
Mindez hátrányosan hatott a termelésre, miközben az európai gázhiány egekbe lőtte az LNG-árakat, számos országot terelve vissza a szénalapú áramtermeléshez, köztük a szenet már temető európai országokat is.
Az ausztrál Newcastle kikötőjében, amely az ázsiai piacok egyik legfontosabb viszonyítási pontja, a szénárak júliusban rekordmagas szintet értek el. Ez elképesztő profitokat hozott az iparág résztvevőinek, így a Glencore 4,5 milliárd dollárral növelte kifizetéseit a részvényeseknek. A szénrobbanás nyertesei között van a leggazdagabb ázsiai, Gautam Adani is, aki India mérhetetlen étvágyát kihasználva növelte cége, az Adani Enterprises bevételét több mint háromszorosára.
Az amerikai cégek – mint az Arch Resources és a Peabody Energy – sem maradtak ki a szektor szárnyalásából, sőt arról beszéltek, hogy az európai kereslet akkorára nőtt, hogy sokan az acélgyártáshoz használt jobb minőségű kokszoló szenet is megveszik áramtermelés céljából.
A szénbányászok rekordprofitja azonban politikai problémákat is okozhat, különösen, hogy közben a fogyasztók egyre magasabb árakkal szembesülnek. A hónap elején Antonio Guterres ENSZ-főtitkár kirohanásában erkölcstelennek nevezte az energiacégek sosem látott nyereségeit, és extraprofitadót szorgalmazott.
A szén támogatói szerint azonban még mindig ez a legjobb tüzelőanyag, mert megbízható, olcsó áramot képes biztosítani, különösen a fejlődő országokban. Nem meglepő tehát, hogy
hiába cserélték a nyugati országok gázüzeműre szénerőműveik jelentős részét, hiába építi nukleáris reaktorok sokaságát Kína, hiába a megújulók egyre növekvő részesedése az áramtermelésből, a szénerőművek továbbra is a legtöbb áramot előállító eszközök világszerte, a globális termelés 35 százalékát adva.
Noha a nyugati termelőknek – mint a Glencore, amely bányáit ígérete szerint harminc éven belül bezárja – a rendkívüli helyzet az utolsó nagy profitok lehetőségét jelenti, India és Kína szeretné növelni szénfogyasztását a közeljövőben. Peking a széntermelés 300 millió tonnás növekedését várja a bányászoktól idén, és az ország legnagyobb termelője a beruházások több mint 50 százalékos növelésére készül. A Coal India nyereségének egy részét szintén újabb feltárásokba forgathatja vissza, különösen, hogy a cégre a kormány részéről is nyomás nehezedik, hogy tartsa a lépést az erőművek és a nehézipar támasztotta igényekkel.
A két ázsiai ország a tavalyi glasgow-i klímacsúcson együtt küzdött azért, hogy felvizezzék a találkozót összefoglaló közleményt, amely a szénhasználat kivezetése helyett annak csökkentését célozza már csupán.
Ebben az időszakban a Glencore kivételével a legnagyobb nemzetközi bányavállalatok visszavonulóban voltak a szén területén, hiszen az árrobbanás előtt kétségesnek tűnt, hogy érdemes-e a klímaaktivistákkal hadakozni az akkoriban kifejezetten alacsony profitért cserébe. Amikor az Anglo American leválasztotta szénbányászattal foglalkozó részét, egy shortolással foglalkozó alap, a Boatman Capital azzal a véleménnyel állt elő, hogy az így létrejött cég gyakorlatilag értéktelen. Azóta persze nagyot fordult a világ, és a Thungela Resources nevű új cég részvényei tavaly június óta értéküket több mint tízszeresére növelték.
A Glencore egy kolumbiai bányából vásárolta ki partnereit, az Anglót és a BHP-t, és a bánya a magas árak miatt gyakorlatilag a tavalyi év végére vissza is hozta az árát, hogy aztán az idei év első hat hónapja alatt 2 milliárd dollárnyi profitot termeljen.
A Glencore vezérigazgatója, Gary Nagle szerint ráadásul az energiaválság a közeljövőben aligha ér véget.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.