Már rég nem Ukrajna és Oroszország szembenállásról, hanem a Nyugat (fegyverszállításai) és Moszkva eszkalálódó háborújáról van szó. Az orosz agresszió első szakaszában a Nyugat erősen korlátozta a fegyverszállításokat, az idő múltával, a tárgyalásos megegyezés esélyei elhalványultával, növekedett mind a fegyverszállítások mennyisége, mind pedig leépültek a korábbi, önkéntes minőségi korlátok. Ma már naponta több száz millió euró/dollár értékű fegyver áramlik be Nyugatról és a korábban bizonyos eszközök (páncélosok, légierő, nagyobb hatótávolságú irányítható lövedékeket indító tüzérség) iránti tiltások is lazultak.
Ám gyakran elfeledkezünk az erőviszonyok, kötelezettségek objektív felméréséről. A területét védő Ukrajna e tekintetben csak az orosz intervenció visszaverésére koncentrál. Az oroszországi katonai tervezőknél viszont komoly korlátozások vannak érvényben. A kiindulási alap, a „kályha” a NATO-val való szembenállás.
Akármilyen intenzívvé is válik a nyugati szomszéddal vívott háború, abban csak az oroszországi fegyveres erők 10-20 százaléka vehet részt a moszkvai katonai doktrína titkos része szerint.
A matematika ezt illetően stimmel. Mértékadó ukrán források szerint is Moszkva intervenciós erőinek létszáma, az Ukrajnában harcoló erők mintegy 137 ezer főt tehetnek ki. Véletlen, hogy Vlagyimir Putyin főparancsnok minapi létszám-kiegészítési ukázában éppen ezt a nem kerek számot jelölte ki, mint a bővítés célját? És ez a korlátozó, a NATO-szembenállással számoló tényező lehet az egyik, korántsem a többit kizáró, magyarázata annak, hogy
eddig kevés korszerű fegyverrendszert vetettek be a támadók. Azokat arra tartalékolják, ha netán sor kerülne a NATO-val egy közvetlen fegyveres összecsapásra.
Még mielőtt „leírnánk” Ukrajnát, mint katonai ellenfelet, vegyük figyelembe azt is, hogy a nyugati (amerikai) fegyverek általában jobb minőségűek, mint az oroszok. A kezdeti tétovaságot felváltotta a gyors és a modernebb fegyverfajták irányába való eltolódás, akár nyugtalanítónak is minősíthető fejleményekkel.
Ukrajnának most legalább 16 HIMARS rakéta-sorozatvetője van. Ezek roppant pontosak (5-9 méter) és tűzerejűek,
de Michael Kofman amerikai szakértő óvakodna az ukrán esetleges katonai sikereket csak a HIMARS-oknak tulajdonítani.
Kijev minimum 100 HIMARS-ot szeretne. Ha ezt megkapná, az USA után neki lenne a világon a legtöbb ebből a fegyvercsaládból.
Egyre hangosabban hallani az egyelőre pletykának minősített hírt, hogy Washington „fű alatt” (ahogy az AGM-88-as radar elleni HARM rakétákkal tette) szállíthat ATACMS 300-500+ kilométer hatótávolságú taktikai ballisztikus rakétákat, amelyekkel nemcsak a frissen épített Krím-hidat, hanem egyes oroszországi nagyvárosokat is támadhatnák az ukránok. Biden amerikai elnök eddig vörös vonalnak tekintette az ATACMS-ok szállítását.
Van azonban egy döntő tényező, amely Moszkva mellett szól: az ukrán hadiipar romokban van, gyakorlatilag valamennyi jelentős vállalatát lerombolták. Már szinte nincs utánpótlás, lőszer az ukrán hadsereg eredeti, zömmel szovjet/orosz gyártmányú fegyvereihez, kiváltképpen nehéztüzérségéhez. Alig van légi ereje.
Ukrajna teljesen ki van szolgáltatva a Nyugat segítségének, lőszer-, fegyverutánpótlásának, amely hosszú, mintegy 1000 km-es közúton, vagy vasúton jut el a délkeleti frontokra – állandó támadásoknak kitéve.
Ez idő szerint Ukrajna legnagyobb problémája a képzett katonák hiánya. Orosz források szerint elfogytak az ukrán pilóták (akiket esetleg át lehetne ültetni nyugati, amerikai F-16-os, F/A-18-as harci gépekre). Míg orosz oldalon szerződésesek (vagy zsoldosok, lásd a Wagner csoportot) vesznek részt a harcokban, addig a sokkal kisebb forrásokkal rendelkező Ukrajna egyre inkább besorozott, gyakorlatlan, túlkoros civileket, egyhetes gyorstalpaló tanfolyamokon „kiképzett” katonákat állít csatasorba.
Az orosz hadiipar ugyanakkor érintetlen és feszített tempóban működik. Emellett
Moszkvának – még a hidegháborús szovjet időkből eltéve, lezsírozva – szinte kimeríthetetlen lőszer-, nehézfegyver-tartalékai vannak.
Friss, iráni hír: elindultak Oroszországba a több száz darabos iráni (felfegyverezhető) drónok első példányai. Szegénységi bizonyítvány, egyben lehetőség az iráni drónok megvétele Moszkvának. Segítségükkel akarja felvenni a harcot Ukrajna korszerű nyugati fegyvereivel, a HIMARS-okkal, az M777-es nehéztarackokkal. Ugyanakkor nyoma sincs az orosz haderőben közvetlen kínai katonai segítségnek, fegyvereknek.
Pekingnek igen korszerű drónipara van, viszont jól láthatóan tart attól, hogy esetleges fegyverszállításai nyomán nyugati szankciók sújtják.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.