A skót függetlenséget is elhozhatja II. Erzsébet halála

Skóciában több százezer ember gyűlt össze, hogy lássa a nemrégiben elhunyt II. Erzsébet temetési menetét, amely a brit királynő nyári rezidenciájától, a Balmoral-kastélytól a fővárosig, Edinburghig haladt. A The Guardian című lap szerint a megjelentek számát tekintve ez volt Skócia modern kori történetének legnagyobb nyilvános eseménye. A beszámoló kiemelte, hogy Edinburgh óvárosában volt a legsűrűbb a tömeg, ahol az emberek túlnyomó többsége együttérzéssel, megrendülve figyelte a gyászmenetet.

Egy évszázadokra visszanyúló szertartás szerint ezt egy vörös ünnepi köntösbe öltözött kormánytisztviselő közölte az egybegyűltekkel, akik a hirdetményt záró „Isten óvja a királyt” felkiáltást a mondat hangos megismétlésével viszonozták.

Pártolók és ellenzők

Mindezek alapján úgy tűnhet, hogy Skóciában a monarchia erős támogatottságához kétség sem férhet, a valóság azonban az, hogy Skócia hagyományosan szkeptikusabb a monarchiával kapcsolatban, mint az Egyesült Királyság más részei, és az intézmény népszerűsége egyre csökken. 

Idén májusban a British Futures kutatóintézet azt találta, hogy a skótok 36 százaléka szerint a királynő uralkodásának vége egyben az Egyesült Királyságtól független, önálló skót köztársaság születésnapja is lehetne, és csak 45 százalékuk vélekedett úgy, hogy szeretné megtartani a mindenkori közös uralkodót.

A két országnak egyébként a tizenhetedik század eleje óta van közös királya, vagyis azóta, hogy a gyermektelen I. Erzsébet halála után a skót VI. Jakab I. Jakab néven Anglia koronáját is magához vette. A skótok egy része amellett, hogy támogatja a függetlenséget, szeretné megtartani a monarchiát is – ragaszkodva a régi hagyományhoz. 

Viszont azok, akik az elszakadást támogatják, azt remélik, hogy a királynő halála lehetőséget ad nekik arra, hogy új frontot nyissanak a függetlenségért folytatott harcban, és végül, megszakítva a kapcsolatot a brit koronával, köztársasággá váljanak. A Reuters beszámolója szerint a köztársaságpártiak a különben visszafogottan és többnyire néma csöndben zajló megemlékezésen is képviseltették magukat, és nézeteiket hangos bekiabálások vagy fújolások formájában, esetleg transzparensek segítségével hozták a többiek tudtára. Egy nőt le is tartóztattak, ő egy kézzel írt táblát tartott a magasba „B…sza meg az imperializmus. Szüntessétek meg a monarchiát” felirattal.

– vélekedett egy másik tüntető, aki a monarchisták álláspontja szerint társaival együtt rossz helyet és időpontot választott a véleménynyilvánításhoz.

Menni vagy maradni?

A monarchia pártolóit és ellenzőit elválasztó törésvonal nagyjából egybeesik a generációk közöttivel. Az idősebbek odaadó tisztelettel kötődnek a királyi családhoz és a monarchia intézményéhez, de az persze egyáltalán nem biztos, hogy a II. Erzsébetet övező szeretet a koronával együtt a sokkal kevésbé népszerű Károlyra száll. A fiatalabbak ellenben azt mondják, nem igazán tudnak kapcsolódni az uralkodókhoz. 

Időközben azonban Nagy-Britannia elszakadt egy másik uniótól, az európaitól, és az ezzel kapcsolatos nézeteltérések növelték a skót függetlenség támogatottságát. Sokan nehezményezik azt is, hogy a brit kormány végeredményben a Konzervatív Párt kezében van, amely Skóciában sokkal kevésbé népszerű, mint Angliában. Tehát a kérdés korántsem tekinthető lezártnak, ráadásul azzal, hogy a legutóbbi, 2019-es választásokon Skócia legtöbb mandátumát szerezték meg az Egyesült Királyság parlamentjében (59-ből 48-at), a szeparatisták kulcsfontosságú politikai szereplőkké váltak. Jelenleg egy újabb szavazást igyekeznek előkészíteni – annak ellenére is, hogy a londoni kormány már többször elutasította a skót kormány második függetlenségi népszavazásra vonatkozó követelését. Az ügyet hamarosan Nagy-Britannia legfelsőbb bírósága fogja tárgyalni, ők döntik el (várhatóan októberben), jogszerű-e egy második népszavazás az Egyesült Királyságból való kilépésről. Számos aktivista azért agitál, hogy Skócia mindenképpen tartsa meg a referendumot, függetlenül attól, hogy London jóváhagyja-e. Ezzel a skótok a katalánok által kikövezett útra lépnének, akik 2017-ben illegális szavazást tartottak a Spanyolországtól való függetlenedésről. 

Skót Nemzeti Párt

Skóciában a függetlenségi törekvések élére a Skót Nemzeti Párt (Scottish National Party, SNP) állt. Jelenlegi vezetőjük, egyben Skócia tartományi miniszterelnöke, Nicola Sturgeon az év elején találkozott a királynővel, aminek a beszámolók szerint őszintén örült, és júniusban úgy nyilatkozott, hogy II. Erzsébet „rendkívüli nő”, aki „mély hálát és tiszteletet” érdemel. Ám összességében Sturgeon sokkal radikálisabban utasítja el a monarchiát, mint az első függetlenségi népszavazást kezdeményező, majd annak kudarcába belebukó elődje, Alex Salmond, aki a 2014-es referendum idején számos alkalommal hangsúlyozta, hogy az igen szavazatok többsége esetén is a királynő marad az államfő. 

A skót nacionalizmus és a tágabb értelemben vett függetlenségi mozgalom azonban szilárd köztársaságpárti alapokon áll. Egy 2012-ben közzétett, az Oxford University Press számára készített kutatás szerint az SNP tagjainak 57 százaléka erősen vagy nagyon erősen hisz abban, hogy a monarchiának nincs helye a modern társadalomban. Taktikai okokból az SNP ezt kevésbé hangsúlyozza, sőt kifejezetten háttérbe szorítja a republikanizmust, és a párt politikusai is ritkán utalnak arra, hogy helytelenítik a monarchiát.

Miért akar függetlenedni Skócia?

Skócia és Anglia – több évszázados ellentét után – 1707-ben egyesült, de a két nemzet között máig számos kulturális és politikai különbség van. Skócia mintegy 5,5 millió polgárával az Egyesült Királyság lakosságának és gazdaságának körülbelül 8 százalékát teszi ki.

Sok skót a londoni uralmat az önrendelkezés súlyos korlátozásának tekinti. Skóciának saját jogi és oktatási rendszere, futballbajnoksága van, és a brit jegybank nyomtatta pénz mellett saját valutájukat is használják. Azt is szeretnék elérni, hogy Nagy-Britannia atomfegyvereit távolítsák el a nyugat-skóciai partok közeléből.

Hogyan működne a független Skócia?

A legutóbbi népszavazás a határ mindkét oldalán arra kényszerítette a politikusokat, hogy megpróbálják feltérképezni, hogyan nézne ki egy önálló Skócia. A Brexit után a legnagyobb kihívást a szigorú határellenőrzés jelentené, illetve az ehhez szükséges infrastruktúra kiépítése. Nyitott kérdés az is, hogy mennyi időbe telne, amíg a független Skócia újra csatlakozni tudna az EU-hoz. Júniusban a skót kormány elkezdett közzétenni egy sor szakpolitikai dokumentumot, amelyekben leírják, hogyan működnének független nemzetként. A Holyrood néven ismert edinburghi skót parlamentet 1999-ben állították vissza, és az Egyesült Királyság kormánya akkor le is mondott például a közlekedés vagy az egészségügy felügyeletéről. Sturgeon és szövetségesei viszont teljes autonómiára törekszenek a gazdaság és a külpolitika irányítása, valamint az EU-hoz való csatlakozás érdekében.

Mi történt 2014-ben?

Nyolc évvel ezelőtt a függetlenségre nemet mondók voltak többen, pedig tíz nappal a népszavazást megelőzően a The Sunday Times számára készített YouGov-felmérés még az igen szavazatok 51 százalékos győzelmét jelezte előre. John Curtice közvélemény-kutatási szakértő, a Strathclyde-i Egyetem politológusprofesszora akkor így nyilatkozott a France 24-nek:

Curtice szerint, bár a szeparatisták kampánya igyekezett felkorbácsolni a független haza iránti szenvedélyeket, végül sokan nagyon is józan, pragmatikus megfontolások miatt szavaztak nemmel. A referendum napján végzett YouGov-felmérés szerint csak az emberek 35 százaléka gondolta úgy, hogy Skócia gazdaságilag jobban járna a függetlenséggel, míg 47 százalékuk úgy vélekedett, nem éri meg az Egyesült Királyságtól való elszakadás. A maradás mellett kampányolók gyakran hangsúlyozták a kilépés kockázatait, és a munkahelyeket, a nyugdíjakat meg a gazdaságot fenyegető veszélyekre figyelmeztették a szavazókat.

De ez nem azt jelenti, hogy a függetlenséget elutasítók döntését nem indokolják szentimentális okok is. A felmérések azt mutatják, hogy a skótok jelentős része részben vagy egészben britként azonosítja magát, és a brit identitású emberek mindig is nagyobb valószínűséggel szavaztak nemmel a függetlenségre.

– vélekedett Curtice professzor.

Mi változott 2014 óta?

Elsősorban megtörtént a Brexit. Bár az Egyesült Királyság 2016-ban összességében az Európai Unióból való kilépésre szavazott, a skót választók 62 százaléka a maradást választotta. Ráadásul a Konzervatív Párt több mint egy évtizedes kormányzása és Boris Johnson – időközben lemondott – miniszterelnök személye még inkább elidegenítette a skótokat. A zűrös válás az EU-tól különösen rosszul érintette a skóciai halászatot, ami csak fokozta a sérelmeket. A szeparatisták meggyőződése, hogy az Egyesült Királyságtól való függetlenség az EU-tagság felújításához vezethet, jóllehet Skóciának kérvényeznie kellene a csatlakozást.

Az elhunyt királynő korábban gyakran beszélt Skóciához való kötődéséről, és kulcsfontosságú pillanatokban utalt arra, hogy szeretné, ha Skócia megmaradna az Egyesült Királyság négy országa egyikének. A kérdés most az, hogy a II. Erzsébethez való mélységes ragaszkodás átfordul-e valami másba, például fiának, III. Károly királynak és a monarchiának a támogatásába.