Mr. Mainelli, az ön által létrehozott indexek a nagy ugrásokat mérik, amelyeket a globális központok tehetnek a modern világban, ugyanakkor arról is híres, hogy a feleségével együtt helyrehozott egy régi temzei vitorlásbárkát, és a múlt évben London seriffje volt. Mit jelent önnek a „hagyomány” szó?
A hagyomány számomra a folytonosság, amellyel előre és hátra is haladhatunk az időben, az őseinktől az utódainkig. Van egy vicces angol mondás: mit tett értem valaha az utókor? Nos, azok számára, akik közülünk hisznek a fenntarthatóságban, hinniük kell az utókorban, az emberek közösségében, amely az őseinktől a távoli leszármazottjainkig terjed. A fenntarthatóság az, hogy része vagyunk egy hosszú életű és nagyon tág közösségnek. Amikor a feleségemmel 1996-ban úgy döntöttünk, hogy megveszünk egy temzei vitorlásbárkát, a Lady Daphnét, egy vitorlásbárka-közösség része lettünk. A Lady Daphne egy 27 méteres hajó, amely mintegy 220 tonna rakományt tud szállítani. Kérdezhetnék, hogy miért is vettünk meg egy ilyen hajót. Mert ez is a hagyományőrzés része. A Lady Daphne az egyik legrégebbi hajó Londonban, ami még mindig képes vitorlát bontani. Már csak 20 van belőlük, de tudunk vele vitorlázni, sőt versenyzünk is vele. Ezekkel a hajókkal zajlik a világ legrégibb vitorlásversenye, amelyből az elsőt, a Temzei Versenyt 1863-ban tartották. Úgy döntöttünk, megmentünk egyet, és 1996 és 2017 között helyrehoztuk, majd amikor eljött az ideje, továbbadtuk. Ez is egy hagyomány része volt. A szélesebb közösség is életre kapott. Később elég pénzt szedtünk össze, hogy egy öregebb hajót, a Kék Hableányt is munkába állítsuk, felújítottuk, és most a fiatalok képzésére használható. A Sea-Change Sailing Trust program tehetős és hátrányos helyzetű fiatalokat hoz össze. A két lányunk egy hétig vitorlázott és szállított rakományt ezen a hajón.
Ön a londoni lordmajori tisztség várományosa, ennél aztán tényleg semmi nem lehet hagyományosabb.
A City of London a világ legrégibb folytonos demokráciája. A seriffek választása, úgy tudjuk, 640 körül kezdődött, és majdnem folyamatos volt, egy rövid időszaktól eltekintve a 11. században. A dolgozóknak mindig volt szavazatuk. Van 25 körzetünk (angolul ward), amelyek több mint ezerévesek, amire rendkívül büszkék vagyunk. Én a Broad Street Ward elöljárója (Alderman) vagyok. Minden évben egy elöljárót választanak meg lordmajornak. Egy évem lesz, hogy népszerűsítsem a dolgozói szövetkezetünket, azt a víziót, hogy London egy olyan hely, ahová az emberek eljöhetnek, szabadon üzletelhetnek; mi pedig üdvözöljük őket, és nyitottak vagyunk. Körülbelül 25 országot fogok meglátogatni, hogy ezt az üzenetet elvigyem. Igen, egy évig a Mansion House lesz az otthonom, hagyományos, néha mulatságos ruhát viselek, de ez egy nagyon komoly munka. A becslés szerint 2200 prezentációt fogok tartani ez alatt az egy év alatt. Ez egy fizetés nélküli munka, de a lehetőség, hogy valami jót tehet az ember a közösségünkért, megfizethetetlen.
A hagyománytól a jövőig: ön létrehozta a Globális Pénzügyi Központok, a Zöldpénzügyi és az Okosközpontok indexet. A múltból vagy a jövőből élünk?
A kitekintésem leggyakrabban liberális, nem a politikai, hanem a filozófiai értelemben. A liberálisok hinni szoktak a haladásban: a jövő jobb lehet, mint a múlt, ha munkát teszel bele. A cégem, a Z/Yen egy kutatócég. Óriási tudományos kutatómunkát végzünk, de híresek a gazdasági és piackutatásainkról vagyunk. A három, hathavonta felülvizsgált indexünk egészen népszerű. Érdekes módon azzal, hogy a fejlődés mérésének kulcseszközei, ezek az indexek segítenek a kereskedelmi központok pénzügyi, zöldpénzügyi és intellektuális közösségeinek formálódásában és növekedésében. Amikor 2005-ben útjára bocsátottuk az indexeket – meglepő lehet –, egyáltalán nem létezett sztenderdizált értékelése annak, hogy haladnak a pénzügyi központok. Az indexeink egyik egyedi sajátossága, hogy a tényezők statisztikai súlyozását nem a Z/Yen végzi, hanem azok az emberek maguk, akik az adatokat adják, ahhoz hasonló gépi tanulási technikák segítségével, mint amelyek árukat ajánlanak nekünk. Kezdetben a csatlakozók nagyon versenyezni akartak, túlságosan is, megpróbálták manipulálni az indexet, hogy feljebb kerüljön a központjuk. „Ez rossz helyezés, mi nem ilyenek vagyunk” – mondták. Idővel aztán rájöttek, hogy az index olyan elfogulatlan, amilyen csak lehet, a Z/Yennek nincs ellenőrzése az indexsúlyozások felett, és elkezdték megérteni, hogy egy pontos, független értékelés megszerzése az előrehaladásukról sokkal fontosabb.
A Zöldpénzügyi Index gondolata már régen felmerült, de csak hat évvel ezelőtt tudtunk rá pénzt szerezni. Amint elindult, számos pénzügyi központban kezdték el azon törni a fejüket, hogy válhatnának zöldebbé. Ami tökéletes, pont ezt akartuk elérni, hogy az emberek a fenntarthatóságra fókuszáljanak, javítani akarjanak, és gondolatokat cseréljenek. Hasonlóan nőtt meg az index fontossága, ahogy a városok rájöttek, hogy „okosnak” lenni – képesnek lenni fejleszteni és alkalmazni a technológiákat – sürgető, ha meg akarják oldani a nagy társadalmi problémákat, akár az ENSZ fenntartható fejlődési céljait. Az Okosközpontok Index is annak a felismerése, hogy a pénzügyek természete változik, az ipar mellett létező vertikális iparszektorból egy horizontálisabb iparrá válnak, amelyek mindenkit támogatnak, és csendesebb módon, mint a korábbiakban. Nagy része fizetés és feldolgozás, nemzetközi devizaváltás, egyenes biztosítás – unalmas, közszolgáltatási dolgok, amelyeket ténylegesen számítógépek és programozók végeznek. A pénzügy egyre inkább áruvá válik. Mindenütt ott van, és sehol se. Nevezzük beágyazott pénzügynek. Tehát ha összerakok egy új mobiltelefon-alkalmazást, vagy felteszek valamit a metaverzumba, valamiért majd biztos fizetni fog valaki, de ez egy egyszerű csatlakozás az alkalmazásomhoz vagy a virtuális valósághoz, nem egy önálló rendszer. Az Okosközpontok Index megkísérli ezeknek az alkalmazásoknak és technológiáknak a felmérését, ami nem egyszerű feladat, hiszen bonyolultak és szétterültek, és egyre gyakrabban több helyszínről nyújtják őket. Mégis, a hathavi indexeink fontosak a politikák alakítóinak, a városfejlesztőknek, közgazdászoknak és stratégáknak. Az indexeink sok nagy döntést befolyásolnak, különösen, mikor az emberek a helyszínről döntenek. Nagy mennyiségű helyszínváltoztatásra vonatkozó munkát végzünk pénzügyi cégeknek, amelyeknek olyan kérdéseik vannak, mint „hova menjek Ázsiában”, vagy „mire kellene szakosodniuk az irodáinknak, és hol”. Minden indexünk mintegy 150 tényezőt vesz számba, tényleg részletesek. Nem könnyű ezt a rengeteg információt elemezni és megemészteni, de hát ezek nagy döntések.
Hogy látja a dinamikát, felemelkednek új központok a világban? Hogy állnak a közép-európai központok?
Amikor a kutatást kezdtük, 2005-ben, 46 központot vizsgáltunk. A csütörtökön közzétett legfrissebb kiadásban 119-et. Van, aki azzal vádol, hogy fellazítottuk a sztenderdjeinket. De nem, a közösség értékeli és dönti el, ki kerüljön be, nem mi. És ha visszatekintünk 2005-re, csak két kínai központunk volt, ma 13. Egy döntéshozó számára, aki fellendítené a városát, és felzárkóztatná a modern világhoz, a pénzügy az egyik legkönnyebben beindítható dolog. Ha már létezik valamiféle sok mindent tehetsz, hogy további hasznos pénzügyi tevékenységet adj hozzá. Például a mostani Eurázsia Fórumon is sokan koncentrálnak a tőkére. A tőke ugyan nagyszerű dolog, de a tőke előtt jön a kereskedelem. Hiába ül sok gazdag ember egy trópusi szigeten, ettől még ott nem lesz pénzügyi központ. Azt a kereskedelem indítja be. A tőke később jön. Ott, ahol van egy már van pénzügyi központ is. A döntéshozók imádják fejleszteni a pénzügyeket, mert a beindításukhoz kevesebb erőfeszítés kell, mint az egyéb szektorokéhoz. Csak egy kis alapvető infrastruktúra kell, valamennyi képzett ember, IT és értelmes, fair szabályozás. Könnyű győzelem. Eurázsiai perspektívában, ezt mindenki csinálja. És már van egy csomó új hely a világban, amelyet pénzügyi központnak tekintenek, mint Budapest, Varsó vagy Astana, pedig 2005-ben még nem voltak pénzügyi központok. Érdekes módon új központként Asztana egészen jól teljesít az indexekben, még Budapestnél is jobban. Budapest az Okosközpontok Indexben teljesít egész jól. Budapestben az a szép, hogy felismerték: nem csak a helyi gazdaságról szól a dolog. Dubaj és Abu-Dzabi a homokból emelkedett ki, hogy csomóponttá váljon, és most már nagyon elismertek. Az Ázsiával való összeköttetések segíthetnek Budapestnek is ilyen csomóponttá válni. Emlékezzünk: minden pénzügyi tranzakció együttműködési aktus. Mindig két oldala van, tehát a pénzügyi központok, különösen a csomópontok, ugyanannyira együttműködnek is, mint amennyire versenyeznek.
Eurázsiában jó lehetőségeket látok a kínálat növelésére és a versenyre. A legnagyobb lehetőség valószínűleg az energia területén van. Ázsiában soha nem volt megfelelő energetikai cserekapcsolat. Kazahsztán az Eurázsiai Megújuló Energiahálózatot népszerűsíti, de nincs haszna, ha ez csak egy kazah megújulóenergia-hálózat marad. Minél többen csatlakoznak, annál többen nyernek. Egy másik hálózatokon és pénzügyeken alapuló terület a vasút. Az ukrán–orosz konfliktus nyomán a reményeinket a pénzügyi és vasúti együttműködésekbe kell vessük, hiszen sok ország elzárt a tengertől. Mindkét területen hatalmas lehetőségeket látok a pénzügyi központok növekedésére.
Hogy mérhető egymáshoz Ázsia, a feltörekvő Európa és Nyugat-Európa dinamikája? Felfelé haladunk?
Közép-Európának is ugyanannyi a lehetősége, mint bármely más területnek. Megint visszatekintve 2005-be – a kínai központok nem voltak észrevehetően nagyok, és most sok közülük ott van az első tízben vagy húszban. Tehát meg lehet csinálni kevesebb mint húsz év alatt, ha egy központban igazán megvan rá a vágy és az akaraterő. Közép-Európában Lengyelország végzett különösen jó munkát. Amit Magyarország tesz, hogy egyszerre kíván nyitott lenni az EU és a keleti szomszédai felé, jó politika. Segítenünk kell a helyi közösségünket boldogulni, és a szomszédaink sikere segít a fejlődésben. Optimista vagyok Közép-Európát illetően. Rendkívül sok minden változott azóta, hogy 32 éve Prágában dolgoztam a kereskedelmi banki szektor megmentésén. Néha kifogyunk a türelemből, és elfelejtjük, hogy bár rázós volt az út, mostanra teljesen megváltozott minden. A közép-európai országok igazi európai országokká váltak.
A világ kétpólusává alakulása nem fordíthatja vissza a globalizációt a kereskedelem és a pénzügyi központok felemelkedése tekintetében?
A lazább értelemben vett globalizációról nehéz azt gondolni, hogy eltűnik. A kereskedelem a százalékában – ezzel figyelembe véve a népességnövekedést is – az 1970-es 27 százalékról 2019-re 60 százalékra nőtt, és ez fél évszázad alatt 220 százalékos bővülés. Általában szeretünk az életszínvonal javulásáról beszélni, technológiáról, mobiltelefonokról, PC-kről, vakcinákról, autókról, de az életszínvonal forradalmi javulása jórészt a kereskedelem eredménye. Kereskednünk kell. De abban igaza van, hogy még inkább kétpólusú világba léptünk, arra kérnek bennünket, hogy valamilyen táborhoz csatlakozzunk. Történhet bizonyos deglobalizáció, de a vállalatok extra kínálati láncokat nyitnak. A „törékeny” kínálati láncok „hajlékonyabbá” válnak, mert a cégek „zsírozzák a rendszert”. A vállalat, ahelyett, hogy mindent Kínából szerezne be, nem hagyja el Kínát sem, de új kapacitást, logisztikát, egyebet nyit Indiában vagy Brazíliában, Amerikában, Indonéziában, Afrikában. Pénzügyi központok tekintetében ez kiváló, nagyobb összetettség, több kereskedelem, több ügylet.
Visszatérve Budapesthez és a potenciáljához: az igazán globális pénzügyi központok gyakran kisebb helyek. Szingapúr nem különösen nagy, sem Amszterdam, vagy a sok offshore központ. Svájc, ahol Zürich és Genf erősek az indexünkben, csak kilencmillió lakosú. És itt van Magyarország közel tízmilliós lélekszámmal. Régen, a 80-as években a pénzügyi központok kialakulásáról szóló irodalomban az volt a vélemény, hogy építs egy alapgazdaságot, aztán építs egy igazán nagy gazdaságot, és kész is a pénzügyi központ. Nos, ez nem igaz. Kétféle pénzügyi központ van. Az egyik a helyi gazdaságot támogatja, a másik típus a nemzetközi csomópont. Úgy látom, Budapestnek esélye van csomóponttá válni. Mint Szingapúr Ázsiában, London Európában, Budapest lehet mindenkié Eurázsiában. Hogy hogyan döntöm én el, hogy mi lehet nemzetközi csomópont? Több mint negyvenéves működésem során a pénzügyi életben senkit nem láttam, aki úgy ment volna üzletet csinálni New Yorkba, Tokióba, Pekingbe vagy Sanghajba, hogy ne lett volna egy helyi érdekeltsége, belföldi célja, valamilyen helyi komponens. Szingapúr és különösen London, de Zürich, Genf és Amszterdam is olyan hely, ahova gyakran úgy mennek emberek üzletelni, hogy abban semmi helyi érdek nincs. Csak tetszik nekik a szabályozási környezet, az ügyvédi irodák, a könyvelők, a bíróságok, a választottbírák és egyéb szolgáltatások. Ezeken a gyűjtőhelyeken olyan ügyleteket bonyolítanak le, amelyeknek semmi közük a helyi gazdasághoz. Magyarország ilyen gyűjtőhelyszerepre tehetne szert Eurázsiában. A legtöbb országban a pénzügyek a GDP 5-6 százalékát teszik ki. Ezekben az ún. hubközpontokban ez több mint 10 százalék. És ez sokkal gazdagabbá, sikeresebbé és érdekesebbé tehet egy várost.
A Zöldpénzügyek Indexről: az európai mintha visszafordította volna az eltávolodást a „piszkos” energiától. Vannak fontosabb dolgok? A zöldkötvényeket leváltják a szénkötvények?
Ez egy nagyon érdekes kérdés. A 70-es évek vége óta elkötelezett környezetvédő vagyok. És elkötelezett vagyok a iránt is. A szénkötvények előtt a nehézség a futamidő. Egy tipikus különösen, ha energiáról van szó, hosszú lejáratú. Tíz vagy 15 év. Ha ez az energiaválság még eltart három évig vagy tovább, meg fogjuk látni a szénkötvényeket. De ha átmeneti lesz, a gázcsapot újra kinyitják, Németország kifejleszti az LNG-létesítményeit, alternatív forrásokhoz jutnak stb., akkor enélkül is visszatérhetnek a dolgok a normális állapotukba, és ismét a 2050-es nettózéró-célokra fordulhat a fókusz.
Gondolja, hogy átmeneti lesz?
Ez egy geopolitikai kérdés az én hatókörömön kívül. Nem láttam előre az ukrán–orosz konfliktust. Igazán remélem, hogy a konfliktus rövid lesz. Sajnos egy statisztikai értékelés szerint jelentős az esélye, hogy „örökös háborúvá”, hosszú távú konfliktussá válik, hacsak nem történik lényeges, rendszerszintű változás Oroszországban.
Az Okosközpontok Indexről: terjed a gondolat?
Az előrehaladás egyre inkább arról szól, hogy képes-e egy város vagy egy központ növelni az intellektuális kapacitását, és kezdeni vele valamit, különösen új technológiákat alkalmazó vállalkozásokat teremteni. A lényeg az értékteremtés. A világ számos fura módon változik. Az okos, értéket hozzáadó üzlet nem csak irodai jellegű lehet. A saját példám, hogy évekkel ezelőtt egy kis titániumolvasztót felügyeltem. Mintegy 10-15 kilót tudtunk olvasztani. Az oroszok ennél sokkal többet. Irigyeltük is őket. De a múlt évben láttam egy olyan titániumolvasztót az Egyesült Királyságban, amely 200 kilóra volt képes, és haladnak a 400 felé. A titánium olcsó, kilója 20 font körül van. De formákba olvasztva inkább 2000 font körül van az ára kilónként. 1980 font abból, hogy az agyunk energiáját egy nyersanyagba irányítottuk. Az Okosközpontok Index mindenféle őrült módokat vesz számba, amelyeken a gondolatok és technológiák értéket teremtő vállalkozásokká válnak, az ipartól a szórakoztatásig. Magyarország mindig az intellektus, az ész és a kreativitás központja volt. Könnyedén megragadhatja az okosközpont nyújtotta lehetőségeket, és még gyorsabban fejlődhet.
Azt kérdezi, terjed-e a gondolat? Igen, feltétlenül. Azt látjuk, hogy egyre gyakrabban hívnak fel bennünket információkért, hogy hogyan csinálhatnák jobban. Kezdik megérteni, hogy a pénzügyek változnak, és már a kis- és középvállalkozások (kkv) következő generációján kell dolgozniuk. Végső soron, gazdasági szempontból, a hosszú távon sikeres városok hatalmas kkv-teremtők. Felejtsük el a mai óriásokat, azok tudnak gondoskodni magukról. Londonban láttuk, hogy 36 évvel ezelőtt a mai nagy bankok még nem voltak ott. Vagyis nagyon gyorsan történhetnek a dolgok. Ma csak a Cityben 24 ezer kkv van, és ezek mintegy 250 ezer embert foglalkoztatnak a Square Mile-on belül dolgozó 500 ezerből. Okos kkv-k okosközpontokban, ez a jövő.
A Világgazdaság interjújának eredeti, angol nyelvű változata itt olvasható.
