Monetáris politika a bunkerből – ádáz küzdelmet vív a viszonylagos gazdasági stabilitásért az ukrán jegybank
Az ukrán jegybank helyettes kormányzója tavaly február 24-én kora hajnalban riadt fel – külföldön tartózkodó édesanyja hívta telefonon, hogy törölték a Kijevbe induló repülőgépének indulását. Tőle tudta meg azt is, hogy az orosz tankok átlépték a határt. Pár perccel később Szerhij Nikolajcsuk már úton volt a jegybankba, vészhelyzeti ülést hívtak össze.
Fotó: Shutterstock
Nehéz éve volt a világ jegybankárainak tavaly, a száguldó infláció és a fenyegető recesszió Szküllája és Kharübdisze között kellett lavírozniuk. Ez azonban semmi ahhoz képest, amit az ukrán jegybankban kellett véghezvinni – egy légi csapások által sújtott városban, bunkerekből irányítva a háborúban álló ország monetáris politikáját.
Vészforgatókönyv
Február 24-én a rendkívüli ülés legfontosabb feladata az volt, hogy összeállítsanak egy vészforgatókönyvet. A 16 pontból álló intézkedéscsomag azt célozta, hogy megelőzzék a bankpánikot, biztosítsák a pénzügyi rendszer működőképességét és megakadályozzák a tőkekiáramlást. A pakkban olyan intézkedések szerepeltek, mint például az, hogy a napi készpénzfelvételt 100 ezer hrivnyában (körülbelül 2700 dollár, 966 ezer forint) limitálták, megtiltották a devizaváltást, és befagyasztották az árfolyamokat. Reggel 10-re már hatályba is léptek az intézkedések. A következő feladat az volt, hogy a pénzügyi rendszer működőképességét biztosítsák – technikai értelemben is.
„Nagyon koncentrált voltam, egyáltalán nem volt bennem félelem”
– emlékszik vissza a Bloombergnek nyilatkozva Katerina Rozhkova, a jegybank első kormányzóhelyettese. Az ukrán jegybankároknak volt már tapasztalatuk a válságkezelésben; miután az oroszok elfoglalták a Krím félszigetet 2014-ben, a központi bank 27,5 milliárd dollárral növelte tartalékait. A tavalyi helyzet annyival nehezebb volt, hogy meg kellett szervezni a katonaság támogatását és készpénzzel való ellátását. Páncélozott, fegyveresekkel védett autókkal szállították a pénzt a kereskedelmi bankokból.
Kamatbomba
A következő napokban aztán szinte minden beleállt a földbe. Putyin inváziója lefagyasztotta a gazdaságot, megszakadtak a beszállítói, ellátási láncok, teljes iparágak állta le, ahogy az emberek milliói menekültek a keleti országrészből a biztonságosabbnak gondolt nyugatiba vagy külföldre.
Március 3-án a jegybank 10 százalékon befagyasztotta az irányadó kamatot, s közölte, hogy csak azután tér vissza korábbi, inflációs célt követő monetáris politikájához, valamint a szabadon lebegő árfolyamrendszerhez, amikor az ország „megszabadult az orosz betolakodóktól”. Június 2-án aztán ők is ledobtak egy monetáris bombát: 25 százalékra, több mint a duplájára emelték az alapkamatot, hogy elejét vegyék az infláció elszabadulásának, stabilizálják a gazdaságot és megtámasszák a hrivnya árfolyamát.
Közben világossá vált, hogy a monetáris politika hagyományos eszközei hatástalanná váltak a háborús körülmények közepette. Az ukránok több mint egyharmada kényszerült elhagyni otthonát, munkáját, feladni vállalkozását.
Lehetetlenné vált a klasszikus statisztikák összeállítása és ezek alapján az előrejelzések elkészítése.
Senki nem tudta, hogy mekkora a munkanélküliség, lehetetlen például megbecsülni a kiskereskedelmi forgalmat. Az irányadó kamat jelenleg is 25 százalék, júliusban viszont kénytelenek voltak rögzíteni a hrivnya árfolyamát a dollárhoz – 20 százalékos leértékeléssel –, hogy megvédjék a devizatartalékot.
A jegybank dolgát megnehezítette egy vita a pénzügyi tárcával is. Az ugyanis a kamatemelést követően nem volt hajlandó magasabb kamatot fizetni az államadósságra – nem bocsátottak ki újabb állampapírokat –, nem akarták ugyanis, hogy elszálljanak a költségvetés adósságterhei. Ennek azonban az lett az eredménye, hogy a bankok felesleges likviditásukat a központi banknál parkoltatták magasabb kamaton.
Menekülés
A feszültség eközben a jegybankban is nőtt, kénytelenek voltak vészforgatókönyvet felállítani arra az esetre, ha az oroszok elfoglalják Kijevet, és nekik is menekülniük kell. A központi bank dolgozói minden eshetőségre készen bepakolták egy bőröndbe a legszükségesebbeket – és vártak.
Amikor bekövetkezett az evakuálás, maguk voltak a legjobban meglepődve – hiába készültek rá.
Nyugat-Ukrajnába kényszerültek áttenni a székhelyüket, ez egy 18 órás, torlódásokkal és dugókkal, feszültséggel, rémülettel teli utazást jelentett. Később Lvivbe mentek, közel a lengyel határhoz. Az elmúlt hónapokban többször fordult elő, hogy bunkerekbe kényszerültek a légitámadások miatt, márciusban például a légiriadó szirénája szakított félbe egy tárgyalást a Nemzetközi Valutaalappal: egy 1,4 milliárd dolláros vészhelyzeti hitelmegállapodás feltételeit tárgyalták éppen.
„Az igazgatóság egy négy négyzetméteres lyukban zsúfolódott össze, egyetlen laptop fölött”
– emlékszik vissza Nikolaychuk.
A dzsungel könyve
A házon belüli szolidaritás is új dimenziót kapott – sajnos negatív előjellel. Az akkori kormányzó, Kirilo Sevcsenko feldühítette kollégáit, és erős kritikákat kapott Zelenszkij elnöktől és az IMF-től is autorier vezetési stílusa, valamint amiatt, hogy kiszorította a döntéshozói körből a reformpárti jegybankárokat.
„A dzsungel könyvéből idéztem neki: amikor aszály van, nem harcolunk egymással a vízlelő helynél.
Ha véget ér a háború, visszatérhetünk a korábbi pozíciókba” – idézi fel a helyzetet Rozhkova. Erre azonban nem kerül majd sor, Sevcsenkót leváltották korábbi balhéi miatt (egy állami bankot vezetett, és szabálytalanul hitelezett), el is hagyta az országot, helyére tavaly októberben a fiatal, 1974-es születésű Andrij Pisnijt nevezték ki, aki korábban szintén állami bankot vezetett.
A jegybank időközben visszaköltözött Kijevbe, a belvárosban építettek egy jól felszerelt bunkert, amely akkora, hogy a döntéshozók családtagjai is elférnek benne – külön lakóteret alakítottak ki számukra. Így légitámadások idején éjszaka is ott maradhatnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.