Zűrzavar és kapkodás uralkodik el a fronton

A harckocsik után most a repülőgépekre összpontosítanak, miközben még elementáris gondok vannak az alappal, az ukrán hadsereg-tüzérség nyugati lőszerutánpótlásával – amelyről elfeledkeztek(?), vagy csak nem akarnak beszélni róla… Moszkvában sem sokkal jobb a helyzet, bár ottani elemzők szerint az oroszországi hadiipar képes hosszabb távon is kielégíteni az Ukrajnában naponta mintegy húszezer közepes és nehéz (120, 122 és 152 milliméteres) gránátot kilövő hadserege szükségleteit. A nyugati elemzők (ISW, RUSI) abból indulnak ki, hogy Ukrajna a rendelkezésére álló amerikai, nyugati tűztámogatási rendszerrel negyedannyi kilőtt, de sokkal pontosabb gránáttal képes ellensúlyozni az oroszországi számbeli fölényt. Vagyis 

Vélhetően a nyugati szövetségi rendszerben nem számoltak a lehetőséggel – amit Jens Stoltenberg NATO-főtitkár a minap így fogalmazott meg: 

Ez nagyon komoly figyelmeztetés, amely feszültséget kelt a NATO hadiiparában. „Egy példa: a nagy kaliberű – 155 milliméteres – gránátok szállítására a megrendeléstől számított 12-18 hónapig kell várni. Fel kell pörgetnünk a hadiipart, beleérve beruházások növelését is” – tette hozzá.

Trevor Taylor, a Royal United Services Institute (RUSI – egy tekintélyes londoni katonai-biztonsági think-tank) kutatója szerint a hidegháború idején a NATO „rugalmas reagálás” (Flexible Response) álláspontja biztosította a szükséges hadiipari kapacitások készenlétben tartását. Azonban

Továbbá Nyugaton nem mérték fel az ukrajnai háború elhúzódásának következményeit. A nagy arányú nyugati fegyver-, lőszer- és üzemanyag-szállítások folytán viszonylag gyors ukrán katonai győzelemben reménykedtek. Megzavarhatta a NATO hadianyag-kapacitásának tervezőit a főként az invázió kezdeti szakaszát jellemző, durva oroszországi ballépések sorozata is.

Egyik fél sem hozza nyilvánosságra hadiipari potenciálja méreteit. De 

A másik tényező a gyorsaság. Egyetlen struktúrában (Oroszország) egyszerűbb ezt megvalósítani, mint a harminc tagállam mindegyikében. A harmadik tényező: a szigorú parancsuralomhoz szokott, autoriter államberendezkedésű országok előmozdítják a gyors lépések végrehajtását. Putyinnak nem kell a NATO-államokra jellemző demokratikus rendszereken, procedúrákon átvinnie a döntéseit.

Az állóháború sem tesz jót

Vélhetően szerepet játszott a lőszerutánpótlási gondok fellépésében az elsősorban Oroszország által kezdeményezett, álló-, felőrlő háború, amely az első világháborús viszonyokra emlékeztetett. Ezt a harcmódot Ukrajna is átvette, noha hiányzott neki a szükséges hadiipari háttér, a saját tüzérségilőszer-gyártó kapacitás. A nehezebb tüzérségi gránátokat nagy szilárdságú acélból készítik kovácsolással, hajlítással, préseléssel. Ukrajnának a Donbászban összpontosult acéliparát Oroszország részben elfoglalta, részben szétlőtte. Így az alapanyag is hiánycikké vált, Kijev gyakorlatilag teljes egészében kiszolgáltatta magát a Nyugat hadiipari potenciáljának.
A Pentagon 2023 elején a The New York Times (NYT) értesülése szerint bejelentette, hogy hatszorosára, havi 90 ezer darabra növeli a nehéz, 155 milliméteres gránátok gyártását – két éven belül. Tavaly év végén az NYT arról cikkezett, hogy a hidegháború vége, az al-Kaida és az Iszlám Állam terrorszervezet megjelenése véget vet a tankokkal, nehéztüzérséggel vívott „hagyományos” háborúknak. Nem ez történt. 
Pedig fel kellett volna készülni. A tervezők tévesen mérték fel a helyzetet.  

Az akkori magyarországi hadseregekhez hasonló szervezeteket nevezi az NYT törpe, eltorzított szerkezetű „bonszajhadseregeknek”. Pedig ha jobban odafigyelnek az oroszországi és a kínai haditechnikai fejlesztési irányokra, talán nem jutnak a jelenlegi helyzetbe. „A Nyugat alapvető felkészületlensége vad hajszába torkollott, hogy el tudják látni Ukrajnát a szükséges eszközökkel, lőszerrel” – írta az amerikai napilap.