Brüsszel a sárkány bajszát húzogatja

Meg kellenene nézniük a brüsszelieknek a statisztikát: Kína nem a gazdaságilag-kereskedelmileg legalább egy ligával lejjebb focizó Oroszország, hanem a világ egyik meghatározó kereskedelmi, ipari hatalma. Peking a minap „következményekkel” fenyegette meg az EU-t, ha Brüsszel „Oroszország megsegítése miatt” szankciókat vezet be ellene. 

A Kína és az EU közti bizalmat ez szétrombolhatja – írja a kínai Külügyminisztérium. Ismerve a pekingiek óvatos fogalmazásmódját, ezek a szavak igen komoly figyelmeztetést jelentenek – egy olyan nemzetközi gazdasági (és politikai) helyzetben, amikor az Európai Unió erősen rá van utalva a Mennyei Birodalomra.  

Tavaly Kína adta az EU teljes behozatalának egyötödét, ezzel az unió első számú importpartnere lett. Ugyanakkor Peking vette fel az uniós export 9 százalékát, amivel a közösség termékeinek és szolgáltatásainak harmadik legfontosabb felvevőpiaca volt. Kína kulcsszerepet játszik (Oroszország mint erős szekundáns támogatásával) a ritka földfémek, általában a nem energiahordozó ásványkincsek kitermelésében, kereskedelmében.

Nyersanyag-nacionalizmus

Abban a szférában – a zöldenergia-termelésben, az elektromos meghajtású autók gyártásában –, amelytől az EU saját jövőjét teszi függővé, és gazdasági alapjai megerősödését reméli. A svéd Bonnier csoporthoz tartozó DWN hírügynökség ennek kapcsán erősödő „kritikus nyersanyag-nacionalizmusról”, az ezeket az alapanyagokat bányászó és forgalmazó országok erősödő protekcionizmusáról ír.

Brüsszel teszi mindezt egy olyan időszakban, amikor gazdasági-külkereskedelmi kapcsolatai radikálisan átrendeződnek – gondoljunk az oroszországi energiaimport fokozatos megszűnésére, vagy az USA-val fenntartott kereskedelmi kapcsolatok – részben az előző, Donald Trump-féle kormányzattól örökölt, de igazán nem kezelt – feszültségeire. A bizonytalanság nem szűnik meg akkor sem, ha Ukrajna ügyében születik valamiféle tárgyalásos megoldás. Jövőre elnökválasztás lesz az Egyesült Államokban, és Joe Biden elnök újraválasztása körül nagyon sok a kérdőjel. Noha szokatlanul jó a személyes viszony, működik a „kémia” Von der Leyen és Joe Biden között, az EU-apparátus élén álló hölgynek is az EP tagjaiból álló – igaz, kisszámú, reprezentatív – grémium elé kell állnia, hogy megmérettessen, ha úgy dönt, hogy 2024 után is szeretne az Európai Bizottság elnöki székében ülni.

Az uniós vezetés talán abban bízik, hogy a külpolitikai, biztonságpolitikai kérdéskörre is kiterjesztendő többségi döntéshozatal (amely az EU-tagországok legalább 55 százalékát, az uniós lakosság legalább 65 százalékát képviselné) útján ezt a békát lenyomja azon tagok torkán is, amelyek fenntartanák a korábbi, valamennyi ország beleegyezésén, az egyöntetűségen alapuló gyakorlatot.

Pandóra szelencéje

Mint a Politico írja, több EU-tagállam Pandóra szelencéjének a felnyitásával gyanúsítja a brüsszeli vezetést. Elsősorban Közép-Ázsiával (kiemelten Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal) szemben terveznek büntetőlépéseket, amelyeket a 11. EU-büntetőszankció csomagban részleteznek. Ezeknek kihatásuk lehet az EU kínai és törökországi kapcsolataira is, bár brüsszeli tisztviselők bizonygatják, hogy erről nincs szó. 

Egyre nagyobb gazdasági gondok jelentkeznek az EU meghatározó államaiban, mindenekelőtt a külgazdaságára, a külkereskedelmi mérlegtöbbletére építő Németországban. Ennek egyik jele, hogy a német beszerzésimenedzser-index folyamatosan romlik, csökken a rendelésállomány, visszaesik az ipari termelés. 

Romlanak Peking és Berlin államközi kapcsolatai is. A minap Christian Lindner (FDP) pénzügyminiszter kérését, hogy módosítsák pekingi tárgyalásának időpontját kínai partnerével, a Mennyei Birodalom fővárosában elutasították (igaz, később ajánlottak egy – Berlinben nem őszinte mosollyal fogadott – pótterminust). Annalena Baerbock német külügyminiszter idén év elején tett kínai látogatását, a pekingi vezetés számára különösen sértő, fensőbbséges, kioktató magatartását még józanabb berlini körökben is kudarcként értékelték.