Nincsenek könnyű helyzetben a biztosítók, amikor elektromos hajtású jármű okoz vagy szenved balesetet. A technológia annyira új, a szervizháttér és a szaktudás viszont egyelőre annyira elmaradott az igényekhez képest, hogy a kárfelvételkor nagyon nehéz megalapozott döntéseket hozni a jármű javíthatóságról, illetve annak költségvonzatáról.
A brit kormány Innovate UK nevű ügynöksége felkérte a Thatcham Research autóipari kockázatelemző műhelyt, hogy térképezze fel a jelenlegi állapotokat és nevesítse a gyenge pontokat, ahol be kell avatkozni a rendszerbe, hogy az elkerülhetetlen elektromos átállás minél zökkenőmentesebben történhessen meg.
A Thatcham Research 80 oldalas, szerdán publikált tanulmánya a biztosítók és a szervizek oldaláról közelíti meg a problémát, a baleset bekövetkeztétől a kárfelmérésen át a javítás vagy gazdasági totálkár közötti döntés meghozataláig.
A Thatcham megállapítja, hogy a villanyautók elterjedése dinamikusan nő, de az Egyesült Királyságban a járműparkban csak 1,65 százalékos a részesedésük. (Tavaly a részarányuk az új értékesítésekben 16,6 százalékos volt.)
Mivel ebből fakadóan kevesebb is a körükben a káresemény, mint a belső égésű motorokkal szerelt gépkocsiknál, a biztosítók a tarifálásnál nem diszkriminálnak, a díjtételek között nincs markáns különbség. Egyelőre, hiszen már most nyilvánvaló, hogy
a villanyautók javítása sokkal költségesebb, és ennek előbb-utóbb a biztosítási díjakban is tükröződnie kell.
Pedig nem lenne törvényszerű, ahhoz viszont a javítási technológiákat behatóan ismerő szakemberek tömegére lenne szükség. TechSafe minősítésű szerelőből jelenleg több mint húszezer van, de hat év múlva ennek az ötszörösére lesz szükség, azaz a képzéseket fel kell gyorsítani. Jelenleg a szerelők hatodának van papírja arról, hogy villanyautóhoz nyúlhat.
A legnagyobb gondot azonban akkumulátorok kárfelmérése okozza. Tavaly a briteknél 9400 olyan baleset történt, amelyben az akkumulátort olyan behatás érhette, ami a gépkocsi javítása során indokolttá tette a fokozott elővigyázatosságot.
A javíthatóság megállapítása és annak költségkalkulációja a baleset utáni diagnosztika aggasztó hiányában komoly technikai akadályokba ütközik
– állapítja meg a jelentés.
A gyártók ugyanis ebben nem partnerek, és nem véletlen, hogy sorra épülnek a tömegével keletkező selejtes akkumulátorok feldolgozására szakosodott üzemek. Mivel az akkumulátor egy új villanyautó árának nagyjából 40-50 százalékát teszi ki, az állapota biztosítási szempontból is kulcskérdés.
Becslések szerint egy kétéves balesetes villanyautó piaci értéke gyakorlatilag megfelel egy új akkumulátorénak, így a gazdasági totálkár az ilyen esetekben szinte borítékolható. A Thatcham statisztikájából kiderül, hogy az autók aljára erősített akkumulátoroknál 85 százalék feletti a sérülésveszély, az autógyártóknak ezen karosszériaelem megerősítése és a telepek védelme kötelességük lenne.
Egy ideális világban a biztosítók megalapozott döntéseket hozhatnának arról, hogy a balesetes villanyautókat megjavítsák-e vagy ronccsá nyilvánítsák, de ma megfelelő diagnosztikai eszközök hiányában nem tartunk itt
– mondta Adrian Watson, a Thatcham műszaki kutatási vezetője a Reutersnek. Ez is visszaköszön abban, hogy az elektromos autókkal kapcsolatos biztosítási kárigények már most 25,5 százalékkal magasabbak, mint a fosszilis üzemanyaggal működő járműveknél, ráadásul a javításuk is átlagosan 14 százalékkal több munkaórát vesz igénybe.
Tavaly az Egyesült Királyságban 3210 villanyautós jelentkezett kárigényével a Liverpool Victoria biztosítónál, az átlagos kalkulált kárérték 2789 font (1,22 millió forint) volt. Az adat az ötévesnél fiatalabb járműveket tartalmazza, ugyanebben a korcsoportban a belső égésű motorral szerelt autóra átlagosan 2187 fontos kár jutott. Náluk a különbség 27,5 százalékos. A biztonsági rendelkezések az esetükben rendkívül szigorúak,
egy akkusérült jármű 12 méteres körzetében más autó nem tartózkodhat, így a tárolásuk extra kiadásokkal jár.
A Thatcham számításai szerint, ahol száz hagyományos autót parkolhatnának le, oda – zárt térben – két sérült villanyautót lehet csak karanténba helyezni a tűz- és robbanásveszély miatt.
Nyílt térben száz szabványparkolóhelyre nyolc villanyautót tudnak biztonsággal elhelyezni. A tárolás napi átlagos költsége 25 font (11 ezer forint), külső helyszín igénybe vételekor a szállítási költségek rájönnek erre.
A karantén és a jármű áramtalanítása, majd a javítás utáni áram alá helyezésének az átlagos költsége 500 font (220 ezer forint), plusz a biztosítónak napi 30 fontos csereautó-bérlési költséggel is kalkulálnia kell. A karantén minimum ideje 48 óra, addig a kocsi közelébe se mehetnek az autószerelők.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.