Brüsszeli kavarások: a franciák kegyeiért teper a volt dán EU-biztos

Párizsnak döntő szava van abban, hogy ki legyen az Európai Beruházási Bank (EIB) következő elnöke. Az EIB több milliárd eurós infrastruktúra-beruházási hitel felett diszponál, s a várakozások szerint döntő szerepe lesz az ukrajnai újjáépítésben.

Emmanuel Macron francia elnök viszont arról híres, hogy szereti a végsőkig húzni az ilyen pozíciómeccseket, és jó abban is, hogy politikailag a maximumot hozza ki belőlük. Vestager Macronhoz hasonlóan a Renew Europe liberális csoporthoz tartozik, az utóbbi őt szeretné az EIB élén látni, de több, az ügyet ismerő személy a Politico című lapnak úgy vélekedett, hogy Vestager kinevezésének erős ellenzői is vannak. Ők Nadia Calvino spanyol gazdasági minisztert részesítenék előnyben. Stéphane Séjourné európai parlamenti képviselő, Macron egyik szoros szövetségese, a Renew csoport vezetője világossá tette az álláspontokat: 

Vagyis a pártcsalád  dönthet Macron óhajával szemben is. 

„Vestagert nem!”

Vestagert, az EU versenyjogért felelős egykori biztosát sok kritika érte korábban, hogy sorra veri vissza a franciák állami hátszelű óriáscégek létrehozására irányuló fúzióit. Megakadályozta például a francia Alstom és a német Siemens kötött pályás közlekedési üzletágainak összeolvadását. Legutóbb azzal dühítette fel Párizst, hogy európai helyett amerikai közgazdászt, Fiona Scott-Mortont jelölte a versenyjogi hatóság vezető közgazdászi pozíciójára.

Az Élysée-palota és a francia gazdasági minisztérium egyelőre nem hajlandó megmondani, hogy a franciák kit támogatnának, a párizsi hangulat azonban, úgy tűnik, hogy Calvinónak kedvez. Franciaország preferenciái között a nukleáris energia támogatása is szerepel, Verstager azonban nem szívesen vállalkozna ilyesmire. A jelöltek között ott van az olasz Daniele Franco, a lengyel Teresa Czerwinska és a svéd Thomas Östros is. 

– mondta egy francia diplomata a lapnak, hangsúlyozva, hogy Franciaország számára fontos a jelölt nukleáris és védelmi projektek támogatásával kapcsolatos pozitív álláspontja is. Macron Renaissance pártjának egyik parlamenti képviselője még nyersebben fogalmazott: 

Egy, az ügyet ismerő személy hangsúlyozta, hogy július végén Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter az olasz Franco támogatása felé hajlott, de csak azért, mert Calvino akkor még nem volt versenyben. Le Maire július 27-én találkozott Francóval a francia gazdasági minisztériumban, Párizsban, két nappal azután, hogy Vestagerrel is hasonló megbeszélést folytatott. Le Maire leginkább a Vestagerrel szemben álló jelöltet támogatta.

A történethez hozzátartozik, hogy az EIB-vel kapcsolatos francia álláspontot hivatalosan a gazdasági minisztérium képviseli. Macron azonban a pozíció fontosságára való tekintettel minden bizonnyal belenyúl az ügybe. Az elnök ismert arról, hogy előszeretettel halogatja a végsőkig a fontos döntéseket, szövetségeseit hetekig bizonytalanságban tartva. Így történt ez Élisabeth Borne miniszterelnöki kinevezésének megerősítése előtt is.

Vagy mégis?

Az EIB-poszt valószínűleg napirenden volt – még ha informálisan is – a G20-országok hétvégi, Újdelhiben tartott csúcstalálkozóján is. A héten a spanyolországi Santiago de Compostelában gyűlnek össze az EU pénzügyminiszterei, itt is várhatóan szó lesz a pozícióról. Döntést az év végéig kell hozni, akkor jár le a jelenlegi elnök, Werner Hoyer mandátuma.

A meccs messze nincs még lefutva. Macron korábban nem csinált titkot abból, hogy az EIB-t proaktívabbnak és több kockázatot vállalónak szeretné látni. Vestager pontosan ezekre fűzte fel a Financial Timesnak adott csütörtöki interjúját – erős gesztust tett ezzel Párizs felé. 

Olaf Scholz ilyen szempontból nem túl bonyolult eset, valószínű, hogy a hozzá hasonlóan szocialista kötődésű spanyol Calvino mellé áll. Az viszont korántsem biztos, hogy a németek liberális pénzügyminisztere, Christian Lindner is őt támogatná – hozzá inkább a Vestager által képviselt szabadpiaci álláspont áll közelebb.

A győztes jelöltnek az EIB alaptőkéje 68 százalékának támogatását kell megszereznie (értelemszerűen az ezt összedobó országok szavazatai közül legalább 18-at). A döntés szinte kizárólag Franciaországon és Németországon múlik, az EU pénzügyminiszterei minden valószínűség szerint elfogadják majd kettejük konszenzusos jelöltjét.