Miért Párizs és nem Berlin – a Hszi-körút rejtélyei

Nem teljesen világos, hogy a kínai elnök és európai vendéglátói a logikusnak tűnő Berlin helyett miért inkább Párizst választották Hszi Csin-ping európai programja helyszínéül? Vélhetően a világ alulbecsülte a legutóbbi pekingi látogatás kapcsán Németország és Kína ellentétét, illetve Párizs fontosságát kínai szempontból.

Pekingben diplomatikusan hallgattak, Berlin sértődött, nem volt érdeke a diplomáciai vereséggel felérő látogatások (Scholz mellett külügyminisztere, Baerbock sem remekelt a közelmúltban tett kínai útján) kudarcának beismerése. De más jelekkel is üzentek: a párizsi tárgyalások idején futott ki a wilhelmshaveni hadikikötőből a Távol-Keletre német haditengerészekkel a fedélzeten a Frankfurt-am-Main katonai szállítóhajó. Németország hamis kutyaként „fogait villogtatja” és így üzen Pekingnek – kommentálta mindezt a Der Spiegel.

Miközben Emmanuel Macron francia államfő és Ursula von der Leyen az Európai Bizottság (EU) vezetője Franciaországban tárgyalt az odalátogató Hszi Csin-pinggel, Olaf Scholz kancellár tüntetően Rigába utazott. Ezzel demonstrálhatta, hogy nincs köze a Párizs és Brüsszel képviselte tárgyalásokhoz? Berlinbe való hazatérte után pedig Bosznia-Hercegovina (BiH) vezetőjével tárgyalt telefonon. Aminek annyi köze lehet a kínai elnök belgrádi tárgyalásaihoz, hogy az EU-felvételre váró Szarajevót komoly ellentét osztja meg a Belgrádhoz húzó, az egységes Bosznia-Hercegovinát megosztó, a boszniai szerbeket összefogó Republika Srpska kapcsán.

Párizsban nem értek el áttörést az EU-t, Franciaországot érintő fő kérdésben, a kereskedelmi ellentétek áthidalásában. És a korábbi általánosságok ismétlésén túl Moszkva Ukrajna-háborúja kérdésében sem tudták rávenni Hszi elnököt, hogy állítsa le Oroszországnak a hadiipari alkatrészek, a kettős rendeltetésű eszközök szállítását. Mint a Politico epésen megjegyezte: az egyetlen dolog, ami jól ment, Macron márkás francia konyakos ajándékcsomagjának átadása. Ezt Hszi Csin-ping köszönettel elfogadta és a rossz nyelvek szerint nem vetette fel a nemes francia nedű kínai importvámjának a felemelését, amitől Párizsban tartottak.

Atomenergia: újabb érv a franciák mellett

Párizs bizonygatja, hogy Moszkvával is jóban van. Vlagyimir Putyin ötödik elnöki ciklusa május 7-i moszkvai beiktatásán az EU-tagállamok mintegy a negyede képviseltette magát. Az EU „felsőházából”, a „nem baráti” országok közül egyedül Franciaország nagykövete vett részt a ceremónián. Miközben Macron megismételte az Ukrajnába telepíthető NATO-csapatok gondolatát.

Pekinget más szempontok is vezérelhették. Diplomáciai körökben beszédtéma, hogy Kína érdekelt a Nyugattal egy viszonylag új területen az együttműködés fejlesztésében – az atomenergiában. Franciaország az EU meghatározó fontosságú atomenergia-nagyhatalma – mellesleg az egyetlen, atomfegyverrel rendelkező uniós tag (Németország tavaly állította le utolsó atomerőműveit). Kína hosszú távra tervez. Energiaszomját a környezetszennyező és kimerülőben lévő fosszilis források, a szén, a kőolaj, a földgáz már több okból sem képesek oltani. Az atomenergia – ha megfelelően használják, elismerten az egyik legbiztosabb és klímakímélő energiaforrás. És még a két új épülő paksi reaktor is szerepet játszhat egy lehetséges kínai–francia–magyar–szerb nukleáris ipari együttműködési modell kidolgozásában.

Viszont Németország toronymagasan vezeti az EU-n belül a Kínával való kereskedési listát . Tavaly a Kínába irányuló német export 97,3 milliárd, a francia 25 milliárd eurót tett ki. Emiatt a német exportkitettség (az összkivitel 13,6 százaléka megy Kínába) jóval nagyobb a franciánál (9,3 százalék), azaz Berlin sokkal inkább érdekelt a Pekinggel való jobb gazdasági kapcsolatokban, mint Párizs. Tavaly Kína az EU árukivitele szempontjából a harmadik legfontosabb piac volt az export 8,8 százalékával. Viszont az EU-áruimportban az első helyezett Kína részesedése 20,5 százalékra rúgott.

Az ukrán kérdés is számított

Ami a politikai oldalt illeti, mind Párizs (és Brüsszel), mind Peking érdeke a másik fél kulcspartnere leválasztása. Párizs és Brüsszel a Moszkva–Peking együttműködés, Peking pedig az EU/Brüsszel–USA kapcsolatok lazításában érdekelt. Ismerve a franciák nyakasságát az amerikaiakkal, a NATO-val való kapcsolattartásban Kína talán emiatt is dönthetett Párizs mellett. És Párizst, Macront alkalmasabbnak találhatták az Ukrajna-háború kérdései megvitatására is, 

A Hszi-körút két másik állomása, Budapest legalább 16, Belgrád pedig 29 aláírandó kétoldalú együttműködési szerződéssel készült fel a kínai elnöki vizitre. Mindkét országban jelentős kínai beruházásokra számítanak. A Hszi-korszakban Kína számára Délkelet-Európa, a Balkán ugródeszka volt. 

Már ezelőtt egy jó évtizeddel Pekingben elindították a 17+1 programot, ami a 2020-as évtized elejére, a fokozódó feszültség hatására lecsökkent 14+1-re, több ország (Litvánia, Olaszország) kilépett. A Hszi-körút belgrádi és budapesti ága ennek a folyamatnak a megfordítására irányulhat – és Peking beruházásokkal, projektekkel próbálhatja az Ukrajna-háborúban elfoglalt „Oroszország-párti semlegességét” feledtetni a régióban.