Tavaly az Európai Unióban a 20–64 éves főállású dolgozók ténylegesen ledolgozott heti munkaideje átlagosan 36,1 óra volt, rövidebb, mint 2022-ben (36,4 óra) az Eurostat szerint, amelynek adatait az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány ismertette. A tagországok között jelentős volt az eltérés: a leghosszabb Görögországban (39,8 óra), Romániában (39,5 óra), Lengyelországban (39,3 óra) és Bulgáriában (39,0 óra) volt a heti munkaidő. A legrövidebb Hollandiában (32,2 óra), majd Ausztria (33,6) és Németországban (34,0).
Magyarországon a heti ténylegesen ledolgozott munkaidő 37,8 óra volt. Ez az uniós átlagnál hosszabb idő, a régiósnál rövidebb. Szlovákiában (37,6 óra) és Észtországban (36,4 óra) dolgoztak csak kevesebbet a magyaroknál régiós szinten.
Az EU szintjén egyrészt egy kelet-nyugat törésvonal látszik a ténylegesen ledolgozott heti munkaórák számában: a kelet-közép-európai régió országaiban átlagosan több órát dolgoztak egy hét alatt a foglalkoztatottak, mint Nyugat-Európában és Észak-Európában. Továbbá a dél-európai tagországokban (Görögország, Ciprus, Portugália, Málta, Spanyolország) – Olaszországot kivéve – az uniós átlagnál (36,1 óra) hosszabb volt a munkahét, meghaladva a nyugati és északi tagállamok heti átlagát.
Összességében a fejlettebb gazdaságú (magasabb egy főre jutó GDP-vel rendelkező), úgynevezett centrum országokban (ilyen Németország, Belgium, Hollandia, Dánia) alacsonyabb a heti óraszám, mint a déli vagy keleti országokban.
A legtöbb tagállamban 2022-höz képest – így Magyarországon is – csökkent a ténylegesen ledolgozott heti munkaóra száma, kivéve Ciprust, Horvátországot, Csehországot és Görögországot. Belgiumban, Litvániában és Máltán nem volt változás.
Az adatoknál fontos figyelembe venni egyrészt, hogy a teljes és részmunkaidős dolgozókat egyaránt tartalmazzák, továbbá a főállású dolgozóknál mérték a ténylegesen ledolgozott heti munkaórát, tehát figyelembe vették szabadságokat, betegség vagy egyéb ok miatti távolléteket is – azok nem számítanak bele az adatokba. Így az eredményeket befolyásolja egyrészt a részmunkaidőben dolgozók országonként eltérő aránya, valamint a jogi keretek és a munkahét országspecifikus szokásos hossza közötti különbségek. Ezért érdemes megbontva is vizsgálni a heti munkaórák átlagos számát.
Az EU egészében a munkavállalók 17 százaléka dolgozott tavaly részmunkaidőben, míg 83 százalékuk teljes munkaidőben, jelentős tagországonkénti eltéréssel. Legnagyobb arányban Hollandiában dolgoztak részmunkaidőben (39 százalék), melyet Ausztria követ (30 százalék) és Németország (28 százalék). Ez magyarázatot is ad az összesített adatok ranglistájára, hiszen a nyugati országokban jellemzőbb a részmunkaidős foglalkoztatás. Bulgáriában (1 százalék), Romániában (3 százalék) és Szlovákiában (3 százalék) a legalacsonyabb a részmunkaidőben dolgozók aránya.
A részmunkaidős foglalkoztatottak az EU-ban átlagosan 21,7 órát, míg a teljes munkaidőben dolgozók átlagosan 39 órát dolgoztak tavaly egy hét alatt. Részmunkaidős munkakörben tagországonként átlagosan 18,3-26,7 órát dolgoztak egy héten, míg teljes munkaidős állásban 37,2 óra (Finnország) és 41,2 óra (Görögország) között egy héten.
Magyarországon részmunkaidős jogviszonyban átlagosan 20,7 órát, míg teljes munkaidős állásban 38,5 órát dolgoztunk átlagosan egy héten.
2023-ban a férfi munkavállalók 8 százalék-a dolgozott részmunkaidőben az EU egészében, 92 százalékuk teljes munkaidőben (magyar arány: 2-98 százalék); míg a nőknél a részmunkaidősek aránya az EU egészében átlagosan 28 százalék volt. Teljes munkaidőben 72 százalékuk dolgozik (Magyarországon azt arány: 6-94 százalék). Mindez befolyásolja a férfiak és a nők heti munkaidejét is.
Tavaly a női munkavállalók átlagosan 33,4 órát dolgoztak egy héten az EU átlagában, 5 órával kevesebbet, mint a férfiak (38,4 óra). Az előzőek szerint ebben a részmunkaidős foglalkoztatás szerepet játszik. Más, kulturális-társadalmi tényezők is meghatározóak lehetnek, mivel mind teljes, mind részmunkaidős foglalkoztatáson belül a férfiak többet dolgoztak tavaly a nőknél.
Az EU-ban 2023-ban a teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak heti 39,8 órát dolgoztak, míg az azonos csoportba tartozó nők 2 órával kevesebbet, 37,8 órát.
A nők esetében a leghosszabb heti munkaidő Romániában (39,5 óra), Lettországban (39,4 óra) és Görögországban (39,3 óra) volt. A legrövidebb munkahetet Hollandiában (35,2 óra), Finnországban (35,7) és Írországban (36,5) tapasztalták. Magyarországon a nők teljes munkaidőben átlagosan heti 38,1 órát dolgoztak 2023-ban.
Ami a férfiakat illeti, hét uniós országban átlagosan 40 óránál hosszabb a munkahét, különösen Görögországban (heti 42,5 óra), Cipruson (41,3) és Lengyelországban (41,1). Ezzel szemben a teljes munkaidőben foglalkoztatott férfiak Finnországban és Luxemburgban (egyenként 38,4 óra), valamint Hollandiában és Svédországban (egyenként 38,8 óra) kevesebb órát dolgoztak hetente. Magyarországon a férfiak teljes munkaidőben átlagosan heti 38,9 órát dolgoztak 2023-ban.
A nemek közötti legjelentősebb különbség az uniós országok közül Írországban volt tapasztalható (4 órányi eltérés), míg a legkisebb különbség Bulgáriában (0,3 óra). Magyarországon alacsony volt az eltérés a nemek között munkaidő tekintetében: a férfiak egy héten átlagosan 0,8 órával (48 perc) dolgoztak többet a nőknél.
2023-ban a leghosszabb munkahetet a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és halászat (41,5 tényleges munkaóra) szektorban töltötték a munkavállalók, míg a legkevesebb munkaórát a háztartások mint munkaadók (26,7 tényleges munkaóra) és az oktatás (31,9) területén dolgozták.
Magyarországon is a legtöbbet egy héten a mezőgazdaságban dolgoztak a munkavállalók (38,8 óra), de a szállítás, raktározás területén is hasonlóan magas volt a heti ténylegesen ledolgozott munkaórák száma (38,8 óra). Legrövidebb munkahetük az ingatlanügyletek szektorban (36,6 óra) és a háztartásokban dolgozóknak (29,2 óra) volt idehaza 2023-ban.
A fő megállapítások
|
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.