Draghi: eljött az európai hadiipar ideje, bele kell markolni az uniós forrásokba

Ukrajnában a poltavai katonai egyetem, illetve kommunikációs központ elleni, több száz áldozattal járó, tragikusan hatékony, továbbá a lvivi (lembergi) és kijevi célpontokat ért orosz rakétatámadást követően Zelenszkij elnök új célokat jelentett be. Eközben radikálisan átalakul az ország vezetőrétege is, távozik két nagy tekintélyű hölgy is, mindkettő kormányfő-helyettes, Olga Sztefanyisina és Irina Verescsuk. Felállt Dmitro Kuleba külügyminiszter is, bár z ő lemondását a parlament szerdán még nem fogadta el. Elemzők szerint a vezetés több mint a fele érintett a tisztogatásban. A hatékony orosz támadások új fénybe állíthatják Mario Draghi, az Európai Központi Bank (ECB) volt elnöke fokozatosan, részletekben megjelentetett tanulmányát is, melyben az európai hadiipar lehetőségeit boncolgatja. 

Európa harmadannyit költ hadiiparára, mint az Egyesült Államok

Európa gazdasága, az EU által generált bruttó hazai termék nagyjából akkora, mint az Egyesült Államoké, ám legfeljebb harmadannyit költ védelemre – állapítja meg Draghi. A jelentésből az is kitűnik, hogy az ukrán krízist megszenvedő – de ha ügyes, ki is használó – európai politikai-gazdasági elit most lehetőséget kap az egyik legnagyobb, évtizedes gondja megoldására. 

Ez pedig az EU hadiiparának lemaradása a hatalmas amerikai fegyvergyáraktól a sok évtizede folyó vetélkedésben. Hogy ez pénzkérdés is, arról nincs vita, ám nem érdek, hogy Európa ki legyen szolgáltatva a nagy amerikai védelmi ipari cégeknek. Ezért meg kell szilárdítani az Airbus, a Thales, a Safran, a Leonardo, a Finmeccanica, a Rheinmetall, a KMW (KMDS) helyzetét. 

de Európa – és Amerika – jó néhány hadiipari óriásának üzleti érdekei ezzel ellentétesek, és döcög az EU által hosszú évek óta javasolt közös fegyverbeszerzési programcsomag megvalósítása is. 

A széttagoltságot példázza a jövőbeni európai ötödik – vagy hatodik – generációs, többcélú harci gép párhuzamos fejlesztése is, ami még az EU viszonylatában is pazarlásnak tűnik. Külön-külön dolgozik ugyanis új harci repülőjén egy francia-német, egy olasz-angol-japán panel, de a svédek is a saját útjukat járják új generációs Gripenjeikkel (JAS 39).

Az orosz szisztéma hatékonyabb

A Szovjetunióban, majd Oroszországban egyébként ez a versengésre ösztönző, az országvezetés által támogatott párhuzamosság majdnem száz éve működik. A MiG, a Szuhoj és a Tupoljev-Antonov tervező-fejlesztő-gyártó, egymással versengő, de bizonyos mértékig szakosodó komplexumok. 

A két helyzet azonban aligha összehasonlítható – már csak azért sem, mert Oroszország hadiipara egységes, a húzó technológiai vállalatokat a csaknem ezer céget összefogó Rostec állami háttérszervezet irányítja, amelynek nincs EU-megfelelője.

Draghi és a jelentés hét másik szerzője ráérzett, hogy mindennek dacára Európában most megvan a politikai akarat a régen elindult, de évtizedekig csak döcögő védelmi ipari támogatások radikális növelésére. Ukrajna katalizátorhatású lehet. 

Engedjék a hadiipart belemarkolni az EU-költségvetésbe, mert „Putyin szelleme Európa felett kísért!” – követeli a Super Marióként emlegetett olasz sztárpénzügyes a Politico címadása szerint is. A lappangó fenyegetések miatt az európai védelmi politika radikális átgondolására van szükség – szűri le a lényeget a Politico brüsszeli kiadása is.

Von der Leyen: Európának fel kell turbóznia hadiipari kapacitásait

Az európai–amerikai vetélkedésben ezzel együtt nincs minden ütőlap a tengerentúliak kezében. A Boeing utasszállító repülőket gyártó üzletágát például az Airbus legyűrte, miközben a világ második legnagyobb fegyvergyártójaként is ismert Boeing katonai részlegei virulnak, hiszen például náluk gyártották az amerikai stratégiai védelem szárazföldi komponensét, az interkontinentális ballisztikus rakétákat, a Minuteman III.-asokat, vagy a légierő legsikeresebb gépei közt emlegetett F-15-ösöket, F/A 18-asokat is. A Boeingnek nem akármilyen érdemei vannak a tengerentúli rakétavédelmi rendszer kidolgozásában sem. 

Ugyanakkor az Airbus A320 NEO utasszállító gépek tarolnak a piacokon, míg az amerikai versenytársaikat, a 737 MAX-okat gyártó Boeing rendeléslemondásokkal, műszaki problémák sokaságával küszködik. Pedig az amerikai repülőműszaki portálok agyba-főbe dicsérik a 737 MAX-okat, miközben az Airbus A 320/321-es, új motorokkal felszerelt (NEO – New Engine Option) modelljei gazdaságosabbak, csendesebbek, több utast és messzebbre visznek, mint az új 737-esek.

Noha a műszaki alapok eszerint megvannak, az európai hadiipar mégis lehetőségei alatt teljesít. Míg a nagy katonai vállalatok papírjaiból soknak az árfolyama az egekbe szökött, másoké – éppen a felfokozott várakozások és a teljesítés közti hézag miatt – zuhantak, elvesztve korábbi lendületüket. 

A Rheinmetall-részvények árfolyama az ukrajnai háború kezdete óta például az ötszörösére emelkedett, ám a napi ingadozás jelenleg is eléri a 3-5 százalékot. Holott 

• a Kraus-Maffei-Wegmann, 
• a Rheinmetall, 
• a Safran fejlesztései, 
• a PzH 2000-es, 
• a Caesar önjáró tarackágyúk 

lepipálják amerikai versenytársaikat. Amint a brit Investors Chronicle Ursula von der Leyent idézte: 

Az első szemlézők a Draghi-jelentésből kiemelték: a tapasztalt olasz szakember-politikus nagyobb hozzáférést – és kevesebb bürokráciát – sürget az EU-alapokhoz. A jelentés megállapítja, hogy Európa több évtizede tartó, folyamatos lemaradása Amerikától a termelékenységben a beruházási források hiányára, illetve a hozzájuk való korlátozottabb hozzáférésre is visszavezethető. 

Tegyük hozzá, a hadiipar az egyik kiemelt ágazat, de semmiképpen sem az egyetlen, amelynek több támogatásra lenne szüksége az öreg kontinensen!