Eddig mindig segített a háború

Közismert, hogy a tőzsdén biztosra menni szinte sohasem lehet, azonban van néhány olyan ősrégi és szinte mindig működő összefüggés, melyet nem kihasználni szinte merényletnek számít pénztárcánk ellen. Igen morbid, de tény, hogy az egyik legnagyobb nyereséggel kecsegtető vételi lehetőséget a háborúk kínálják.

Az utóbbi hetekben-napokban a tőzsdei visszaesést egyre inkább kizárólag a háborús félelemmel magyarázzák a szakértők, annak ellenére, hogy számos cégeredmény érkezik. A befektetők attól félnek, hogy az iraki háború nyomán az egyébként is csak nyomokban felfedezhető növekedés teljesen eltűnik a főbb gazdaságokban, s a 2001-es rövid visszaesés után ismét recesszióra lehet felkészülni. A XX. században

viszont a hasonló várakozások egyszer sem igazolódtak be, az emberáldozatok nagyságától függetlenül a tőzsdék összességében mindig emelkedtek.

A háborúk egységbe forrasztják a nemzeteket, s mindenki hajlandó a közös célért tenni. Háborúk idején extra megrendelésekhez jut a hadiipar és egy sor olyan cég, melynek termékeire szükség van a hadviseléshez. S végül, de nem utolsósorban a szakértők megemlítik azt a borzasztó összefüggést is, hogy az esetleges emberáldozatok alapvetően csökkentik a munkanélküliséget, ez pedig szintén egyértelműen jót tesz a gazdaságnak. Ma úgy tűnik, hogy számottevő kár ezúttal sem fogja érni az Egyesült Államokat, így gazdasági szempontból a magas olajáron kívül egyértelműen kedvezőtlen hatástól nem kell tartania. (Ha kellene, sokak szerint jobban meggondolnák, hogy elkezdik-e a harcot.) Más a helyzet persze egy várat-lan nagy ellencsapás, pusztítás esetén, de ekkor valószínűleg a legkisebb gondunk lesz azzal foglalkozni, hogy mennyit érnek a részvényeink.

Egy biztos: közép- és hosszú távon a tőzsdét egyáltalán nem érdeklik olyan dolgok, mint a háború. Ami fontos, az kizárólag a gazdaság teljesítménye és a vállalatok eredményessége. Eddig nem akadt olyan háború, mely tartós kedvezőtlen hatást gyakorolt volna ezekre.

Az első világégés kitörése váratlanul érte a tőzsdét, mely értelemszerűen gyors eséssel reagált. Fél év alatt több mint 10 százalékot zuhantak az árak a Wall Streeten, hogy aztán a következő évben 25 százalékot dráguljanak. 1918-ban volt még egy rossz év, de a háború alatt összességében 18 százalékot drágultak a papírok, majd az emelkedés felgyorsult. A második világháború kitörésekor hasonló volt a helyzet, értelemszerűen Európában volt nagyobb esés. Pearl Harbour után öt hónap alatt Amerika is 17 százalékot esett, hogy aztán brutális mértékben emelkedje végig a hatalmas emberáldozatokkal járó öldöklést. Aki 1942-ben volt olyan bátor, hogy részvényt vett, a világháború végéig megduplázta pénzét.

Az S&P 500 index közel 6 százalékos azonnali buktával díjazta 1950-ben azt, hogy Észak-Korea lerohanta Dél-Koreát. Mindez akkor is kitűnő vételi alkalmat jelentett, ekkor vásárolva öt év alatt újra duplázni lehetett a pénzt.

Amerika történetében Vietnam jelentette a leghosszabb hadviselést. Az index már 1965-ben, a háború kitörésének évében is emelkedett, majd 1973-ig csak két mínuszos év akadt. A háború kitörésekor vásárolva - osztalékok nélkül - 55 százalékos hozamot nyújtott egy átlagos amerikai papír az említett nyolc év során.

Az amerikai piacok 13 százalékot estek három hónap alatt azt követően, hogy Szaddám lerohanta Kuvaitot 1990 augusztusában. Az USA 1991 januárjában támadta meg Irakot, s egy hónap alatt - az Öböl-háború végéig - 16 százalékot emelkedett a gazdasága. Ezzel rögtön magasabbra került a Kuvait lerohanása előtti szintnél. Mindezt újabb jelentős hossz követte, természetesen a gazdaság kitűnő teljesítményének nyomán.

Az amerikai piacok teljesítményét már a régi időkben is jól követték az európai tőzsdék. A magyar piac újkori történetében eddig csak Amerika Szerbia ellen indított háborúja okozott riadalmat. Az 1999-es tapasztalatok hasonlóak a korábbiakhoz: a háború kitörésétől való félelem lefelé mozdította az indexeket, de ahogy elkezdtek hullani a bombák Jugoszláviában, a börzék felfelé indultak. A trend nem sokkal később már a hazai mérleghiány-problémák miatt tört meg, köze nem volt a háborúhoz.

A korábbi tapasztalatok túl egyértelműek ahhoz, hogy ne figyeljünk oda rájuk. A kérdés inkább az, hogy mikor érdemes venni, illetve az, hogy jelenleg mekkora a háborús diszkont. Úgy tűnik, érdemes kivárni, míg elkezdenek dörögni a fegyverek, s még a szokásosnál is jobban megnézni a cégek eredményességét, kilátásait. Érdemes hosszabb távon vásárolni, s türelmesnek lenni. A piac előbb-utóbb eljut oda, hogy a fundamentumokra figyeljen, s akkor lehet majd a kasszához fáradni.