Kevés kortárs az árveréseken

Az elmúlt néhány évben a kortárs művészet megítélése láthatólag sokat változott a budapesti aukciókon. A kilencvenes évek derekán több árverezőház is kísérletet tett a kortárs alkotók aukciókon történő bevezetésére, mérsékelt sikerrel. Így aztán, míg a 1990-es években egy-egy nagyobb árverésen 12-15 kortárs alkotás szerepelt, addig 2002 telére ez a szám 2-5 közé mérséklődött. Ugyancsak negatív a Blizt kortárs árveréseinek mérlege. Az inkább kínosnak minősíthető tavaly márciusi aukciót nem követte a beígért május-júniusi árverés, míg a tervezett novemberi aukció internetes változattá szelídült. Úgy tűnik, csak a BÁV tart ki két éve beindított kezdeményezése mellett: a tervek szerint a Lónyai utcában 2003 tavaszán is rendeznek majd kortárs alkotásokból árverést. Jelentősebb sikereket a 20. század közepének, elsősorban az Európai Iskola vonzásköréhez tartozó alkotók, mint például Gyarmathy Tihamér, vagy a nemrég elhunyt Orosz Gellért munkái mondhattak magukénak. Kisebb mértékben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket a hatvanas évek iparterves generáció - többek között Bak Imre, Fajó János, Nádler István - alkotásai, valamint a Szentendréről elhíresült Vajda Lajos Stúdió alapító tagjainak - például ef Zámbó István, fe Lugossy László, Wahorn András - munkái.

A kortárs művek aukciós részvételének visszaesése a mérsékelt kereslettel okolható. Az aukciósházak által kedvelt és gyakran alkalmazott technika, miszerint az alacsonyabb kikiáltási ár nagyobb érdeklődést válthat ki, a ma még gyérebb érdeklődésre számot tartó kortárs művek esetében nem vezethet sikerre. Napjaink mesterművei így leggyakrabban kikiáltási áron, vagy alig a felett keltek el az elmúlt években, ami messze elmaradt a kortárs galériák által beállított "galériás ártól". Ez arra enged következtetni, hogy a kortárs művek számára a hagyományos galériás keretek biztosítanak előnyösebb feltételeket, a kortársak gyűjtőinek pedig valószínűleg eztán mélyebben kell a zsebükbe nyúlni egy Nádler- vagy Wahorn-mű megszerzéséért.