Dow Jones: meglesz a tízezer?

A Wall Street indexe első alkalommal 1999. március 29-én lépte át ezt az álomhatárt, s az elmúlt közel 57 hónap során 36-szor keresztezte útja a 10 ezer pontot: 16-szor felfelé s ugyanennyiszer lefelé. (A statisztikai adatok a nap végi záróárakat tükrözik, s nem a napközbenit.) Legutóbb egyébként éppen 2002. május 27-én tartózkodott a Dow Jones 10 ezer pont felett, azaz mintegy 18 hónappal ezelőtt. Az pedig már-már történelem, hogy a Dow Jones 1972. november 14-én tornázta fel magát négy szám-

jegyűvé.

S mit várnak az elemzők 2004-től? Egy teljesen normális évet - mondják -, ami egyúttal sokkolóan is hat. Hogy miért? A prognózisok szerint a tőzsdei szereplők szélesebb körét lefedő Standard & Poor's 500 jövőre 5-15 százalék között emelkedne, ami az elmúlt 11 évben teljesen ismeretlen volt számára. Egy átlagos évben a részvénypiac - ugyancsak a statisztikákat véve elő - 10 százalékos hozamot biztosít a befektető számára, ami egyúttal a kézhez kapott osztalék újrabefektetését is magában foglalja. Ezzel szemben 1993 óta az S&P 500 index vagy 15 százaléknál nagyobb bővülést könyvelhetett el, vagy 5 százaléknál kisebbet. Az év eddig eltelt részében a börzemutató 22,7 százalékos erősödésnél tart. Igaz, a 2004. év is tartogathat váratlan eseményeket, ami többek között az iraki fejleményekkel, a terrorizmus elleni háborúval, illetve a jövő évi amerikai elnökválasztással állhatnak összefüggésben. Ennek tükrében pedig akár ismét hektikusan alakulhatnak majd a részvényárfolyamok.

Mindenesetre akadnak egyes tényezők, amik a szolid emelkedés mellett szólhatnak. Ide sorolható, hogy bár a részvényárfolyamok első látásra vonzónak tűnhetnek, egyes vélemények szerint az idei emelkedés eredményeként máris túlértékeltségről beszélhetünk. Ha az 1999-es adatokkal vetjük össze a számokat, amikor a Dow Jones első ízben lépte át a tízezres határt, akkor egyértelműen azok felé billen a mérleg nyelve, akik szerint még alulértékeltek a papírok. Közel öt éve ugyanis 25-ös P/E-en forogtak a Dow Jones alkotóelemei, jelenleg ez 20-ra tehető, hasonlóan az S&P 500-hoz, amely 1999-ben még 29-es értéket mutatott. A pesszimistábbak szerint azonban az olcsó nem is olyan olcsó, hiszen a történelmi P/E átlag 14-15 között lenne. Ráadásul az osztalékhozam is számottevően mérséklődött: míg egy évtizeddel ezelőtt 3 százalék körül mozgott ez az adat, addig jelenleg mindössze 1,6 százalékot remélhetnek a befektetők.

Az elkövetkező négy negyedév azonban kedvezőbb képet mutathat. Az elemzők prognózisai szerint az S&P 500 alkotóelemei részvényenkénti 55,52 dolláros profitot realizálhatnak 2004-ben, szemben az elmúlt egy év 39,33-os profitjával. Amennyiben ez teljesülne is, úgy a P/E mutató 19-re esne, ami már közelítene a történelmi átlaghoz. Ha az egyes elemzők által preferált Fed-értékelési modellt nézzük, amely a P/E mutató, az elemzői profitvárakozások, a tízéves amerikai államkötvény közötti kapcsolaton alapszik, úgy az S&P 25 százalékkal elmarad attól az értékétől, ahol lennie kellene. Emellett arról sem szabad elfeledkezni, hogy az alacsony kamatok is vonzóbbá teszik a részvényeket a kötvényekkel szemben, s a gazdaság feléledéséről sem tettek le a piaci szereplők. S még egy apróság: jelenleg az amerikai értékpapírpiac kapitalizációja körülbelül a GNP 130 százalékát teszi ki, ami aligha tud vetekedni az 1999-es értékkel, amikor 176 százalékra rúgott ez az érték.

Ha már szóba kerültek a kamatok, a részvényárfolyamok jövő évi alakulását érzékenyen befolyásolhatják a Fed lépései. Ha az elemzők várakozása igazolódna, miszerint a kamatok csak lassan, mérsékelten emelkednének, akkor sokkhatástól nem kell tartani.