Újra eljött a fejlődő piacok ideje?

A fejlődő piacok értéktőzsdéinek elmúlt évi teljesítménye láttán joggal dörzsölhetik elégedetten a markukat az elemzők. A FTSE All Emerging Markets index - dollárban számolva - több mint 40 százalékos emelkedést produkált 2003-ban, jócskán megelőzve az MSCI World index 28 százalékos erősödését, mely utóbbi mutató egyébként 1986 óta a legjobb évét tudhatja maga mögött. A Deutsche Bank szakemberei az elmúlt hónap 10 százalékos ugrását követően további 30 százalékos növekedési potenciált látnak a fejlődő piacokban. Hasonló véleményen vannak a Merrill Lynch elemzői is, mondván, 2004-ben sem lankad az érdeklődés ezen piaci szegmensek iránt - mutat rá a Financial Times cikkében. A hosszabb távra tekintő Standard Life Investment pedig már azt prognosztizálja, hogy a brazil, az orosz, az indiai és a kínai börzék együttes kapitalizációja 2050-re már beérheti az amerikai, a japán, a brit és a német tőzsde méretét.

De nem láttunk hasonló buborékokat már korábban? - tehetik fel egyes befektetők a kérdést. Nem kell messzire visszamennünk, hiszen az 1990-es évek végén a távközlési, a média- és a technológiai ágazat produkált hasonló ugrást, s a buborék 2000-ben ki is pukkadt. A kicsit jobb emlékezettel "megáldott" piaci szereplők pedig hasonlóságokat vélhetnek felfedezni az 1990-es évek közepének eseményeivel is. Mindkét esetben a befektetők olyan piaci szegmensek felé vették az irányt, amely - legalábbis abban a pillanatban - kockázatmentes utat jelentett a gazdagság felé, és semmi sem utalt arra, hogy a szárnyaló indexekre hatással lenne a gravitáció. Gondoljunk csak 1996-ra, amikor a bangladesi részvények emlékezetes árfolyam-alakulást produkáltak. Évekig az ország két börzéje, a dakkai és a csittagongi Csipkerózsika-álmát aludta, ám nem sokkal a választásokat követően - amely új kormányt hozott hatalomra - piaci reformokra került sor.

A belpolitikai változás megmozgatta a külföldi befektetők fantáziáját is, s a dakkai tőzsdeindex kevesebb mint öt hónap alatt több mint 250 százalékot erősödött, miközben a piac kapitalizációja 5 milliárd dollárra tornázta fel magát. Fellelkesültek a hazai kisbefektetők is, több mint 300 ezren kapcsolódtak be a "játékba", amit mind a tőzsde vezetői, mint a kormány illetékesei "irracionális" jelzővel illettek. Persze senki sem hallgatott rájuk. Jóllehet egyes tőzsdecégek esetében már ezer feletti P/E mutatóval találhatták szemben magukat a befektetők, míg a piaci átlag 40 körül mozgott. (Ez idő tájt a Srí Lanka-i és az indiai tőzsdén 10 körül volt a P/E átlag, míg a pakisztánin 8.) A csoda persze nem tartott sokáig, s a bangladesi börzeindexek pillanatok alatt ott találták magukat, ahol a boom kezdetekor álltak.

Az elmúlt évtized azonban több változást is hozott a fejlődő piacokon, az ottani befektetési bankok szakembereinek elemzései felnőttek a nemzetközi standardokhoz, a tőzsdecégek jóval transzparensebbek, nyitottabbak, tehát légvárak építéséről egyelőre szó sincs. A térség iránt meglévő bizalmat mutatja, hogy Morgan Stanley Capital International globális portfóliójában már 4,5 százalékot szán a fejlődő piacoknak.

Az optimista prognózisok mellett persze ott van a másik tábor is, amely viszont éppen attól tart, hogy a túl gyors és túlságosan nagy ütemű erősödést korrekció követheti. Az elmúlt évben közel 190 milliárd dollár áramlott ezen országok értékpapírpiacaira, amelyre az 1997-es ázsia válságot követően nem volt példa, s az ütem azóta sem csökkent.

A Citigroup elemzője úgy látja, a fundamentumoktól való nagymértékű eltávolodás a hat évvel ezelőtti eseményekhez vezethet. Az Institute of International Finance szakemberei szerint leginkább a lengyel, a Fülöp-szigeteki és a venezuelai értéktőzsde "szállt el" 2003-ban, miközben az országok kockázati besorolása nem javult.