A cég első embere és az árfolyam

Az elmúlt öt esztendő tőzsdei szárnyalását, majd összeomlását követően a befektetők nem csekély bizonytalansággal szemlélik a remek "sztorival" ellátott, ám szerény profitot felmutató társaságokat. Ezzel együtt a "sztár" vezérigazgatók személyét is egyre szkeptikusabban ítélik meg, ami érthető is: elég csak a Martha Stewart Living-részvényekre tekinteni, amelyeket megviselt a társaság alapítója és első embere, Martha Stewart körül kipattant bennfentes botrány. Elriasztó példákban pedig nincs hiány. Dennis Kozlowski és Mark Swartz ellen a vád: 600 millió dollárral rövidítették meg a Tycót, John Rigas és a fiai milliókat loptak az Adelphiától, amelyet éppen a Rigas alapított, miközben nem is olyan régen az Enron és a WorldCom összeomlása több milliárd dollár kárt okozott a befektetőknek, ezáltal ezrek lettek munkanélküliek. Az Enron volt vezérét, Jeff Skillinget és a WorldCom korábbi első emberét, Bernard Ebberst pedig azzal vádolták meg, hogy tevékeny részesei voltak a vállalat padlóra kerülésében.

A részvényeseknek azonban nem szabad idegenkedni a dinamikus vezérigazgatóktól sem, függetlenül attól, hogy az első ember szerepvállalását aligha lehet számokban lemérni. Felvetődik a kérdés: mire is kell a befektetőknek figyelniük? Mik lennének azok az elemek, amelyekkel lemérhető lehet: a vezérigazgató mivel is járul hozzá a profithoz?

Tény, mindegyik első ember másképp áll hozzá a dolgokhoz. Jack Welch egy nagyon szigorú menedzsmentstílust alakított ki a General Electricnél, amely azonban lehetővé tette, hogy a sokmilliárd dolláros óriáscég olyan mozgékonyan terjeszkedjen, mintha egy növekedési pályán lévő középvállalatról lenne szó. Martha Stewart ezzel szemben a saját képére formálta a vállalatát. Ennek is megvolt a gyengéje: amint elbukott, vele együtt a részvény is megingott. Igaz, miután nemrégiben teljesen eltűnt a képből - lemondott utolsó tisztségéről is -, a piaci szereplők kedvezőbben ítélik meg a társaság részvényeit, s esély van arra, hogy ez a jövőben is tovább javuljon.

Nem szabad elfeledkeznünk azokról az esetekről sem, amikor egy vezérigazgató szerepe csak távozását követően érződik. A Citigroup-részvények mélypontról való kilábalása kezdetben az akkori első ember, Weill erőfeszítéseihez köthető. Ám a nagyobb ugrás Weill utóda, Charles Prince vezetése idején következett be.

Ám, lássuk a kedvező példákat. A kábeltévé-vállalat Comcast merész terjeszkedései nélkül nem vált volna azzá, ami jelenleg: több mint 21 millió előfizetőt kiszolgáló társasággá, amely 65 százalékkal lekörözi a sorban utána következő Time Warnert. Brian Roberts - akinek édesapja alapította a céget - a Disneyre is ajánlatot tett, ám nagy bánatára nem járt sikerrel. Roberts erőssége a türelem és a megfontoltság, éppen ezért több piaci szereplő szerint is esély van arra, hogy a Disney-ügylet mégis létrejön, ami a Comcastot a szerteágazó tevékenységű médiaóriások sorába emeli. A Vivendi Universal karcsúsodásának kezdetén Barry Diller, aki akkor éppen a Vivendi Universal Entertainment elnök-vezérigazgatója volt, az internetes részlegekkel "lépett le", s alakította ki az InterActiveCorpot. A Diller karrierjét nyomon követő elemzők szerint sikerének titka abban rejlik, hogy észreveszi azokat az internetes cégeket, amelyek egyedi tevékenységük nyomán számottevő bevételnövekedésre hivatottak.