Az elmúlt öt esztendő tőzsdei szárnyalását, majd összeomlását követően a befektetők nem csekély bizonytalansággal szemlélik a remek "sztorival" ellátott, ám szerény profitot felmutató társaságokat. Ezzel együtt a "sztár" vezérigazgatók személyét is egyre szkeptikusabban ítélik meg, ami érthető is: elég csak a Martha Stewart Living-részvényekre tekinteni, amelyeket megviselt a társaság alapítója és első embere, Martha Stewart körül kipattant bennfentes botrány. Elriasztó példákban pedig nincs hiány. Dennis Kozlowski és Mark Swartz ellen a vád: 600 millió dollárral rövidítették meg a Tycót, John Rigas és a fiai milliókat loptak az Adelphiától, amelyet éppen a Rigas alapított, miközben nem is olyan régen az Enron és a WorldCom összeomlása több milliárd dollár kárt okozott a befektetőknek, ezáltal ezrek lettek munkanélküliek. Az Enron volt vezérét, Jeff Skillinget és a WorldCom korábbi első emberét, Bernard Ebberst pedig azzal vádolták meg, hogy tevékeny részesei voltak a vállalat padlóra kerülésében.
A részvényeseknek azonban nem szabad idegenkedni a dinamikus vezérigazgatóktól sem, függetlenül attól, hogy az első ember szerepvállalását aligha lehet számokban lemérni. Felvetődik a kérdés: mire is kell a befektetőknek figyelniük? Mik lennének azok az elemek, amelyekkel lemérhető lehet: a vezérigazgató mivel is járul hozzá a profithoz?
Tény, mindegyik első ember másképp áll hozzá a dolgokhoz. Jack Welch egy nagyon szigorú menedzsmentstílust alakított ki a General Electricnél, amely azonban lehetővé tette, hogy a sokmilliárd dolláros óriáscég olyan mozgékonyan terjeszkedjen, mintha egy növekedési pályán lévő középvállalatról lenne szó. Martha Stewart ezzel szemben a saját képére formálta a vállalatát. Ennek is megvolt a gyengéje: amint elbukott, vele együtt a részvény is megingott. Igaz, miután nemrégiben teljesen eltűnt a képből - lemondott utolsó tisztségéről is -, a piaci szereplők kedvezőbben ítélik meg a társaság részvényeit, s esély van arra, hogy ez a jövőben is tovább javuljon.
Nem szabad elfeledkeznünk azokról az esetekről sem, amikor egy vezérigazgató szerepe csak távozását követően érződik. A Citigroup-részvények mélypontról való kilábalása kezdetben az akkori első ember, Weill erőfeszítéseihez köthető. Ám a nagyobb ugrás Weill utóda, Charles Prince vezetése idején következett be.
Ám, lássuk a kedvező példákat. A kábeltévé-vállalat Comcast merész terjeszkedései nélkül nem vált volna azzá, ami jelenleg: több mint 21 millió előfizetőt kiszolgáló társasággá, amely 65 százalékkal lekörözi a sorban utána következő Time Warnert. Brian Roberts - akinek édesapja alapította a céget - a Disneyre is ajánlatot tett, ám nagy bánatára nem járt sikerrel. Roberts erőssége a türelem és a megfontoltság, éppen ezért több piaci szereplő szerint is esély van arra, hogy a Disney-ügylet mégis létrejön, ami a Comcastot a szerteágazó tevékenységű médiaóriások sorába emeli. A Vivendi Universal karcsúsodásának kezdetén Barry Diller, aki akkor éppen a Vivendi Universal Entertainment elnök-vezérigazgatója volt, az internetes részlegekkel "lépett le", s alakította ki az InterActiveCorpot. A Diller karrierjét nyomon követő elemzők szerint sikerének titka abban rejlik, hogy észreveszi azokat az internetes cégeket, amelyek egyedi tevékenységük nyomán számottevő bevételnövekedésre hivatottak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.