Az ezüstök szerepeltek a legbiztosabban

Annak ellenére, hogy a széles kínálatban számtalan izgalmas tétellel találkozhattak az érdeklődők - a Polgár ékszerekkel, a BÁV ugyancsak ékszerekkel és néprajzi tételekkel, míg a Belvedere festményekkel és dísztárgyakkal várta a műkincsek szerelmeseit - kevés meglepetést hozott az elmúlt hét három művészeti árverése. Az elkelt tételek alapján a legnagyobb érdeklődés a BÁV néprajzi aukcióját kísérte, míg a műtárgyak terén a legnagyobb forgalmat a Polgár bonyolította le egynapos aukcióján, annak ellenére, hogy épp ezen az árverésen keltek el a legkisebb számban a kalapács alá vitt tételek. A némiképp eltérő kínálattal jelentkező Belvedere első napi aukcióján licitre került festmények ugyanakkor - viszonylag kisszámú visszamaradt tétel mellett - remek sikereket értek el.

A Polgár Galéria 50. árverésén álmosan csordogált le a mintegy 300 tételt számláló anyag. Jellemző a hangulatra, hogy a licitre ajánlott tételek közel egyharmada csupán alapáron kelt el, miközben nagyjából ugyanennyi tétel iránt egyáltalán nem volt érdeklődés. Az árverés legmozgalmasabb részét a különböző ezüstneműk jelentették, míg az ékszerek, miniatűrök, keleti régiségek és a dísztárgyak iránti érdeklődés meglehetősen gyér volt. Meglepő volt például a Zsolnay-kerámiák gyatra szereplése, hiszen az eklektikus darabok mellett az általában oly kedvelt szeceszsziós tételek közül is csupán egyetlen tárgy, egy 1895 körül készült kisméretű kaspó (kikiáltási ára 45 ezer, leütési 85 ezer forint) ért el jelentősebb licitemelkedést. Az ezüstök között a legeredményesebb egy kivételesen szép, feltehetőleg Pesten készült teáskészlet volt, amely 320 ezerről indulva 650 ezer forintért kelt el.

A BÁV árverésén a Polgáréhoz hasonlóan jól szerepeltek az ezüstneműk, ugyanakkor az ékszerek kelendősége lényegesen magasabb volt a Lónyai utcában: a 243 tételből 195 kelt el, míg a Polgár 157 darabos készletéből csak 101-et tudott értékesíteni. A két aukció közötti másik különbség az volt, hogy a Lónyai utcában jellemzően a nagyobb értéket képviselő tárgyak maradtak vissza. Igaz ez a BÁV ékszerkínálatára is, ahol az aukció legmagasabb kikiáltási értékről indított tétele, egy tenyésztett gyöngyökkel díszített háromdarabos ékszergarnitúra (2,3 millió forint) sem talált vevőjére, míg a Polgárnál mind a két, egymillió felett indított szolitergyűrű (2,2, illetve 1,2 millió forint) elkelt - igaz, csak alapáron. Az ékszerek terén a BÁV-nál inkább a középkategóriás tételek esetében voltak megfigyelhetők nagyobb licitemelkedések. Az árverés legértékesebb darabja egy rubingyűrű lett (1,4 karát, 800 ezer forint), míg a legnagyobb meglepetést talán egy 1900 körül készült karkötő szolgáltatta, mely 90 ezerről 400 ezer forintig emelkedett.

A Belvedere kétnapos művészeti árverésének legnagyobb favoritja Paál László Erdőszéle című, fára készült olajképe lett (reprodukcióját lásd VG, 2004. március 22., 19. oldal). A mester barbizoni időszakának kezdetén készült, védett kép a 18 millió forintos kikiáltási árról 26 millió forintig emelkedett. Ugyancsak beváltotta a hozzá fűzött reményeket Kacziány Aladár Moll Akkord című allegorikus műve, amely lényegében megduplázva kikiáltási árát, 5 500 000 forintért talált gazdára. A kínálat derékhadát szolgáltató 20. századi klasszikus hazai festészet terméséből Aba-Novák Vilmos női portréja, valamint Czigány Dezső korai Nyári utcája egyaránt 2 millió forintos leütési áron kelt el. Az aukción szereplő 25 kisplasztika közül Hans Hubert Dietzsch táncoló bronzfigurája végzett a legkiemelkedőbb eredménnyel, igaz, ez csupán a kikiáltási árat - 1,8 millió forint - jelentette. Kimagasló eredményekkel ugyanakkor az árverés első estéjének végén is találkozhattunk, hisz a terrakotta, márvány és fajansz épület- és kerti plasztikák között is akadt milliós leütés. A Krasznahorka várából származó, egykor az Andrássy grófok tulajdonában volt alabástrom díszamfora a 2,8-ről 5 millió forintig emelkedett.