Maastricht: a változás szele

Egyre szűkül a nívós régi képek és műtárgyak kínálata, ezzel párhuzamosan egyre magasabbra értékeli a piac a 20. századi alkotásokat - ezeket a korábban is megfigyelt tendenciákat erősítette a nemrég rendezett maastrichti TEFAF művészeti vásár. A középkori, reneszánsz és barokk művészet szerelmeseinek - a kínálat szűkülésének köszönhetően - egyre mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk, ha igazi csemegére vágynak. Egy a 12. század közepéről származó dél-franciaországi román oszlopfőt például annak ellenére 50 ezer dollárért tudott eladni Gilles Bresset párizsi kereskedő, hogy a faragványon komoly sérülések látszottak, de egy 16. század eleji, észak-itáliai gyöngyház intarziás fadoboz is 20 ezer dollárért cserélt gazdát. Egy dél-ausztriai származású, 1410-20 közöttre datálható, színeit nyomokban megőrzött fa Piéta-szobrot 550 ezer dollárért adott el a New York-i Anthony Blumka egy angliai magánmúzeumnak. Az 1800 előtti festmények kínálatát is nagy érdeklődés kísérte: már az első néhány napban elkapkodták a csúcsdarabokat, köztük Jacob van Ruisdael egy tájképét (6 millió dollár).

Az International Herald Tribune szakírója ugyanakkor a változás kézzelfogható jeleként értékeli, hogy egyes, korábban régi műtárgyakkal jelentkező kereskedők az idei vásáron modern festményeket akasztottak standjuk kirakatába. Ilyen volt az említett Ruisdael-kép eladója, a maastrichti Robert Noortman, aki korábbi szokásától eltérően most a 20. század eleji belga avantgárd festő és szobrász, Rik Wouters munkáival rukkolt elő. Nem hiába: egy 1910-11 körül készült, gyermekfejet ábrázoló gipszmodell 15 ezer eurót ért meg új tulajdonosának, míg egy női alakot ábrázoló bronzöntvény 350 ezerért cserélt gazdát.

A korábban régi mesterekkel foglalkozó galériák tehát a korai avantgárd felé nyitnak, míg a 19-20. századra specializálódott kereskedések napjainkhoz egyre közelebbre tolják érdeklődésük határát. A párizsi Anisabelle Berés a 20. század eleje helyett a 2004-es vásáron a század közepének munkáival - köztük Ben Nicholson egy kubista stílusú szőnyegével, vagy Fernand Léger 1939-es csendélettanulmányával (250 ezer euró) - rukkolt elő sikeresen. A New York-i Guy Stair Sainty eddig főként 18-19. századi francia festményekkel foglalkozott, ám idei standján Jean-Marc Nattier kellemesen rokokó hangulatú portréja mellett már az egyik legjelentősebb 20. századi olasz szobrász, Marino Marini egy nagyméretű bronzlova is helyet kapott.

A maastrichti közönség igencsak fogékonynak bizonyult a 20. század közepi művészet iránt. Jean Dubuffet egy 1958-ban készült festménye 2 millió eurót ért meg, és Pablo Picasso munkái közül is kiemelkedően szerepeltek a második világháború után készült darabok.