Egyre szűkül a nívós régi képek és műtárgyak kínálata, ezzel párhuzamosan egyre magasabbra értékeli a piac a 20. századi alkotásokat - ezeket a korábban is megfigyelt tendenciákat erősítette a nemrég rendezett maastrichti TEFAF művészeti vásár. A középkori, reneszánsz és barokk művészet szerelmeseinek - a kínálat szűkülésének köszönhetően - egyre mélyebben a zsebükbe kell nyúlniuk, ha igazi csemegére vágynak. Egy a 12. század közepéről származó dél-franciaországi román oszlopfőt például annak ellenére 50 ezer dollárért tudott eladni Gilles Bresset párizsi kereskedő, hogy a faragványon komoly sérülések látszottak, de egy 16. század eleji, észak-itáliai gyöngyház intarziás fadoboz is 20 ezer dollárért cserélt gazdát. Egy dél-ausztriai származású, 1410-20 közöttre datálható, színeit nyomokban megőrzött fa Piéta-szobrot 550 ezer dollárért adott el a New York-i Anthony Blumka egy angliai magánmúzeumnak. Az 1800 előtti festmények kínálatát is nagy érdeklődés kísérte: már az első néhány napban elkapkodták a csúcsdarabokat, köztük Jacob van Ruisdael egy tájképét (6 millió dollár).
Az International Herald Tribune szakírója ugyanakkor a változás kézzelfogható jeleként értékeli, hogy egyes, korábban régi műtárgyakkal jelentkező kereskedők az idei vásáron modern festményeket akasztottak standjuk kirakatába. Ilyen volt az említett Ruisdael-kép eladója, a maastrichti Robert Noortman, aki korábbi szokásától eltérően most a 20. század eleji belga avantgárd festő és szobrász, Rik Wouters munkáival rukkolt elő. Nem hiába: egy 1910-11 körül készült, gyermekfejet ábrázoló gipszmodell 15 ezer eurót ért meg új tulajdonosának, míg egy női alakot ábrázoló bronzöntvény 350 ezerért cserélt gazdát.
A korábban régi mesterekkel foglalkozó galériák tehát a korai avantgárd felé nyitnak, míg a 19-20. századra specializálódott kereskedések napjainkhoz egyre közelebbre tolják érdeklődésük határát. A párizsi Anisabelle Berés a 20. század eleje helyett a 2004-es vásáron a század közepének munkáival - köztük Ben Nicholson egy kubista stílusú szőnyegével, vagy Fernand Léger 1939-es csendélettanulmányával (250 ezer euró) - rukkolt elő sikeresen. A New York-i Guy Stair Sainty eddig főként 18-19. századi francia festményekkel foglalkozott, ám idei standján Jean-Marc Nattier kellemesen rokokó hangulatú portréja mellett már az egyik legjelentősebb 20. századi olasz szobrász, Marino Marini egy nagyméretű bronzlova is helyet kapott.
A maastrichti közönség igencsak fogékonynak bizonyult a 20. század közepi művészet iránt. Jean Dubuffet egy 1958-ban készült festménye 2 millió eurót ért meg, és Pablo Picasso munkái közül is kiemelkedően szerepeltek a második világháború után készült darabok.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.