Valóban szépek az eredmények?

Közel egy éve, hogy a tengerentúli és az európai részvénypiac szárnyalásnak indult, a nemrégiben lezárult gyorsjelentési időszak kiugró 2003-as számokról tanúskodott, ám valóban hitelesnek tekinthetik az eredménykimutatásokat a befektetők? Egy Enron-, WorldCom- avagy Parmalat-ügyet követően joggal hihetik-e, hogy a mérlegekben valós számok szerepelnek? Bár a könyvvizsgálók folyamatosan hangsúlyozzák, hogy nem ők töltik be a nyomozó hatóság funkcióját, alighanem minden eddiginél tüzetesebben kell górcső alá venniük a társaságok tavalyi számait az audit során - mutat rá a Financial Times. Amennyiben a 2003. évi könyvvizsgálói jelentéseket megfelelően készítik el a cégek, az év közepére talán kiderülhet, hogy mekkorára is dagadt a vállalatok könyvelését övező botrány. A könyvvizsgálók azonban azzal is szembesülhetnek, hogy ha bármilyen problémára bukkannának most, akkor egyúttal elismernék felelősségüket a korábbi évek szabálytalanságait illetően. Éppen ezért nem valószínű, hogy a könyvvizsgálók arra lennének ösztönözve, hogy minden rossz tételre egyetlen év alatt derítsenek fényt - hangsúlyozzák a piaci szakértők, akik úgy látják: ettől függetlenül az auditoroknak meg kell akadályozniuk, hogy az elkövetkező évek további botrányoktól legyenek hangosak.

Az Enron 2001. évi összeomlását követően, amely az Arthur Andersen nemzetközi könyvvizsgálót is magával rántotta, a szakma nagy erőfeszítéseket tett a befektetői bizalom visszaszerzéséért, mint ahogy a törvényhozók és a szabályozók is igyekeztek ezt mielőbb helyreállítani. Ám úgy tűnik, a szekrényből csak nem akarnak eltűnni a csontvázak. A Parmalat-botrány kirobbanása ugyanis azt mutatja: az intézkedések nem minden esetben bizonyultak hatékonynak. A kérdés tehát változatlan: mit tudna tenni a szakma azért, hogy újabb ügyek ne lássanak napvilágot? Egyes vélemények szerint megoldást jelenthet a könyvvizsgálók rotációja, hiszen ez elejét vehetné a sorozatos szabálytalanságoknak, amit esetleg az egyik társaság nem vett észre. Ettől függetlenül az auditoroknak, okulva az elmúlt időszak szabálytalanságaiból, javítaniuk kell módszereiken, hogy a rejtett részleteket is felfedezzék. A módszeresebb vizsgálat értelemszerűen magasabb auditori költségeket is maga után von, amit a társaságok részvényeseinek, vezető testületeinek el kell fogadniuk. Spórolniuk azonban nem érdemes ezen a tételen - jegyzik meg az elemzők -, hiszen a befektetők most már nem kegyelmeznek. Hosszú évek gondosan felépített stratégiája omolhat össze pillanatok alatt egy drámai árfolyamesésben.

Egyes vélemények szerint azonban korai lenne arról beszélni, hogy a számviteli szabálytalanságok eltűntek volna a képből, csupán más területre vándoroltak át. Az amerikai tőzsdefelügyelet elmondása szerint 1997-2000 között 700 társaság kényszerült eredményének utólagos módosítására, s bár a későbbiekben ilyen nagy számban már nem fordultak elő helyreigazítások, a szakemberek szerint ennek megszűnésére a későbbiekben sem lehet számítani. A tőzsdecégekre ugyanis nem kis nyomás nehezedik, hogy az elemzők egy részvényre szóló eredményvárakozásainál akár egy centtel is jobb profitot produkáljanak. A kísértés nagy: a befektetők egy ilyen apró eltérést is árfolyam-emelkedéssel honorálnak.

A vártnál árnyalatnyival jobb teljesítményből pedig az idén is több akadt. Az elmúlt évek adatait szemlélve mindenesetre érdekes, jóval többször fordult elő, hogy a társaságok egy centtel jobb profitról számoltak be, mint amire a piac számított, s arra kevesebb példa akadt, hogy ez fordítva történjen meg. A piaci elemzők szerint szó sincs véletlenről, annál inkább arról, hogy a társaságok felpumpálják a profitjukat, ezzel remélve megdobogtatni a Wall Street szereplőinek szívét. Bár mint egyesek megjegyzik, a vállalatok a 22-es csapdájába kerülhetnek. Az elemzői eredményvárakozások egyre nőnek, s ha a társaságok nem akarnak csalódást okozni a részvényeseknek, úgy a profitjaikon is javítaniuk kell. Ez pedig egyre nagyobb kihívás elé állítja a menedzsmentet.