Kínai susmus a lebegtetésről

Kína nem állít szigorú határidőket a jüan lebegtetésének bevezetésére - nyilatkozta egy névtelenségének megőrzését kívánó kínai kormányhivatalnok tegnap. Az ország fizetőeszköze hosszú hónapok óta az érdeklődés középpontjában áll a vezető gazdaságok politikusai körében: hatni mindeddig a kínai deviza dollárhoz rögzítettségének megszüntetése érdekében nem nagyon lehetett. A jüan mesterségesen gyengén tartása az ázsiai ország számára kedvező ugyan, több nagy kereskedelmi partnere azonban szenved a relatív árelőnytől.

Az jüan árfolyamát 1995-ben rögzítették mai, dolláronkénti 8,277-es szintjén, az ország gazdasági fejlődése, illetve az elmúlt időkben tapasztalt nyiladozása azonban ma már ennél erősebb jüankurzust indokolna. Az ország hajlandósága a rendszer megváltoztatására egyre nyilvánvalóbb, a lépéseket azonban nem sietik el. Erre utal a mostani bejelentés is, melyet a nyilatkozó kormány közeli személy azzal indokolt, hogy országa kerülni szeretné a spekulatív tőke támadásait, de egyébként sem látják biztosítottnak azt, hogy Kína egyáltalán tartani tudna bármilyen értelmes határidőt e téren.

A kérdés azonban továbbra is a gazdaságpolitika fókuszában marad: Csou Hsziao-csuan központi banki elnök legutóbb úgy nyilatkozott, hogy a jövőben egyre nagyobb szerepet szánnak a piaci szereplőknek az árfolyam meghatározásában, ehhez azonban a bankszektornak, illetve az állami vállalatoknak át kell esniük egy alapos felülvizsgálaton és szerkezetmódosításon.

A piaci szereplők, befektetők számára a tegnapi üzenet mindenesetre semmi egyebet nem jelent, mint hogy az idén sem számíthatnak a rögzítettség feloldására. Többen egyenesen úgy látják, hogy ez a bejelentés éppen a valós képről igyekszik elterelni a figyelmet annak érdekében, hogy az országot ne illesse kemény kritika a vezető gazdasági hatalmak e heti washingtoni ülésén.

Az árjegyzések rövid idő alatt tükrözték ezt a pesszimizmust, és a feltételes határidős árfolyamok - melyek azt mutatják, hogy mennyit érne a dollár egy év múlva, ha lebegtetésre váltana az ország - a gyengébb jüan irányába korrigáltak.

Az USA eközben tűkön ül, hiszen a gazdaságpolitikusok az elsők között Kínát tartják felelősnek az ország 124 milliárd dolláros külkereskedelmi deficitje miatt - ennek közel felét róják fel a túl gyenge jüannak -, de a kínai politikát hibáztatják közel 2,8 millió feldolgozóipari munkahely megszűnése miatt is. Ezek a számok minden bizonnyal előkerülnek a mai IMF-ülésen is, ahol a kínai jegybankelnök többek között amerikai kollégájával, valamint John Snow pénzügyminiszterrel is találkozik majd.

A kínai kormány lelkiismerete mindenesetre tisztának tűnik: úgy vélik, hogy már eddig is sokat tettek a rugalmasabb árfolyamrezsim megteremtése érdekében. Az egyik legfontosabb lépésként meghirdették a "kiemelt külföldi intézményi befektetők" névre keresztelt programot, melynek segítségével nyugat-európai és amerikai befektetőknek biztosítanak hozzáférést a kínai kötvény- és részvénypiacokhoz.

A komolyabb áttörést megelőzően azonban néhány kérdést még elintézne a kormány: a Bank of China, illetve a China Construction Bank a múlt hónapban fél évet kaptak tevékenységük felülvizsgálatára. A négy legnagyobb állami bank összesen 1,92 ezer milliárd jen értékű rossz hitelállománnyal rendelkezett a múlt év végén a kormány jelentése szerint, a nagyobb hitelminősítő intézetek szerint azonban ez a szám a valóságban legalább ennek a duplája.

A kormány ezen túlmenően az ország gazdasági teljesítménye miatt is aggódik, az idei első negyedév 9,7 százalékos GDP-növekedése - ha ez a tendencia fennmarad - a gazdaság túlfűtöttségéhez vezethet. Emellett a kormányzat kíváncsi a banki tartalékolási rendszer változtatásának hatásaira is: a 7-ről 7,5 százalékra emelt kötelező ráta mintegy 110 milliárd jüant von ki a pénzforgalomból.

A nyugati országok gyenge jüannal szembeni aggodalma érthető tehát, de számos ok sorakoztatható fel a kínai kormány óvatossága mellett is.