Mozdulatlan értékrend

Az elmúlt 5-8 évben a hazai

piacvezető árverezőházak aukciós sikerlistáinak élén lényegében nem történt komolyabb változás. Nagyjából ma is ugyanazok a nevek örvendhetnek a legnagyobb népszerűségnek, mint mondjuk egy évtizeddel korábban. Ezzel egyidejűleg újabb, "ismeretlen" alkotók, vagy életművek felértékelődése, a sikerlisták vezetőihez való felzárkózása - néhány kivételtől eltekintve - szinte elképzelhetetlen. A piaci értékrend mozdulatlanságával kapcsolatban Haas János lapunknak elmondta: a kialakult állapot döntően a rendszerváltás után megerősödő gyűjtőréteg kvalitásérzékének hiányosságaiban keresendő. Ugyanakkor - teszi hozzá a galériatulajdonos - a tezaurálási szempontok még ma is túlságosan erősen érvényesülnek egy-egy vásárlást megelőző döntésben, azaz a festmények piacán szinte kizárólag a minimális kockázattal, biztosan értékesíthető, jól csengő neveket keresik az érdeklődők.

A ma még kevésbé ismert és elfogadott művészeti tendenciák és életművek népszerűsítése elsősorban a kisebb galériák feladata - véli a szakember. Az olyan galériák, mint például a Home, a Ráday, vagy éppen a szakértő által vezetett Haas missziója és ezzel együtt sikere a ma még szinte ismeretlen, de művészi, művészettörténeti szempontok alapján jóval komolyabb figyelmet érdemlő életművek minél szélesebb körű propagálásában és a potenciális vásárlók kvalitás alapján történő orientálásában rejlik. A szakember elszomorítónak tartja, hogy a műtárgyvásárlás elsődleges szempontjai a legtöbb esetben még ma is külsőségek, nem pedig az egyes alkotások valós művészeti, művészettörténeti jelentősége. Haas János szerint a Mű-Terem Galéria tavaszi árverésének eredményei is ebbe az irányba mutattak, hiszen Gulácsy Lajos egy lényegében jellegtelen hátaktrajzáért jelentős összeget fizetett ki új tulajdonosa, miközben Dési-Huber István nagyméretű, jelzetlen, több szempontból is kivételes jelentőségű szénrajza egyszerűen licit nélkül maradt.

A galérista azonban mindennek ellenére bizakodó. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkkal szerinte a nyugati művészeti szcéna kifinomultabb, kvalitáscentrikus szempontjai is tért hódítanak majd hazánkban. Ez a hatás vélhetőleg a honi műkereskedelemben is rengeteg, ma még visszás helyzetet segít majd tisztázni. Várhatóan egyre kevésbé a kép sarkában található szignó, hanem sokkal inkább a mű kvalitása lesz majd a döntő érv a vásárlás mellett, vagy éppen ellen, és egy hazai gyűjtő azonos szinten lesz képes értékelni egy Vaszary-képet, illetve egy hozzá hasonló kvalitású és művészi felfogást képviselő belga, francia vagy éppen holland alkotó festményeit.