Az euró és a dollár tusája immáron több mint egy éve szolgáltat friss meglepetéseket: hétfőn az igen erős korlátnak számító 1,2 dolláros árfolyamérték áttörésével az idei mélypontját érte el az uniós deviza a nemzetközi piacokon. Az euró árfolyamzuhanásáért - egysége nap közben 1,1984 dollárt is ért - közvetlenül az amerikai szolgáltatási szektor kiemelkedő teljesítménye tehető felelőssé, de alapjaiban tulajdonképpen már a múlt heti munkanélküliségi adatok megelőlegezték azt.
Az ISM index a februári 60,8-ről - a várt 61,4 helyett - 65,8-re nőtt, az eurózónában ugyanakkor ezzel szemben 56,2-ről 54,4-re esett vissza a mutató. A két régió gazdaságainak teljesítménye hol közelít, hol pedig távolodik egymástól, utóbbi esetben azonban jellemzően az eurózóna országai maradnak alul az USA-val szemben.
A dollár az amerikai gazdasági fölény ellenére eddig nem volt képes teljes fordulatra az euróval szemben, ami többek között a rendkívül alacsony tengerentúli kamatszinttel indokolható. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed - többek között - a munkanélküliség magas szintjére hivatkozva tartja 1 százalékon az irányadó rátát, a mutató ugyanakkor legutóbb kellemes meglepetést okozott: a márciusi statisztikák szerint egy hónap alatt 308 ezerrel bővült az álláshelyek száma az USA-ban.
Azok tehát, akik eddig a két régió között meglévő kamatszínvonalbeli különbség miatt - az eurózónában 2 százalékos az alapkamat - nem vásárolták a zöldhasút, reménykedhetnek. Nemcsak az amerikai emelés időpontja kerülhet ezzel közelebb, de egyre több szó esik egy esetleges európai csökkentés lehetőségéről is. Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke Jean-Claude Trichet hajlana a lépésre - állítólag a legutóbbi kamatülésen már szorgalmazta azt -, a kormányzótanács többi tagja azonban egyelőre nem adja be a derekát. Bár a szavazás végeredménye nem publikus, úgy tudni, múlt csütörtökön a német és a holland jegybankelnök úgy ítélte, hogy a döntésre a tagországok gazdasági vezetőinek unszolására kerülne sor, ez pedig sértené az EKB függetlenségét.
Az eurózóna gazdasága jelenleg mindenki számára jól láthatóan döcögve halad, a korábban már erősödni látszó teljesítmény ismét hanyatlik. Jean-Claude Trichet a múlt heti ülést megelőzően már jelezte, az EKB várhatóan visszavesz ez évi előrejelzéseiből, amennyiben a lakossági fogyasztás nem vesz végre kellő lendületet. A hozammozgások alapján úgy tűnik, a befektetők is komolyan vették az intő jeleket, a múlt csütörtöki ülést megelőzően ugyanis egy hónap alatt 16 bázispontot esett a három hónapos határidős jegyzés. A lépés elmaradását ugyanakkor közel ugyanekkora emelkedéssel nyugtázta a piac.
A kamatcsökkentés irányában ható politikai nyomás kézzelfogható: Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök a ráta változatlanságának hírére rövid időn belül kifejezte sajnálatát, de Karl-Heinz Grasser osztrák pénzügyminiszter is jelezte, hogy lát még teret az alapkamat csökkentésére. Erre utal a régió márciusi inflációjának 1,6 százalékos szintje is: az EKB által figyelt legfontosabb mutató addig jó, amíg értéke 2 százalék alatt tud maradni.
A pénzkínálat növekedési üteme - amit az EKB az M3 aggregátum alapján számol - ugyanakkor, a bank szerint, az egészségesnél magasabb ütemben növekszik. Januárban 6,5, februárban már csak 6,3 százalékkal nőtt a mutató, a 4,5 százalék fölötti érték azonban az EKB szerint inflációt gerjesztő hatású. Néhány tanácstag szemében minden bizonnyal ez is elegendő az óvatossághoz.
A kamatmozgásokkal kapcsolatos várakozásokat tehát az EKB egy időre ismét sikeresen lehűtötte, amit többek között a zuhanást követő árfolyam-korrekció is mutat - kedden az euró már 1,21 dollárnál járt. A kérdés azonban várhatóan újra és újra napirendre kerül majd.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.