Négyhavi mélyponton az euró

Az euró és a dollár tusája immáron több mint egy éve szolgáltat friss meglepetéseket: hétfőn az igen erős korlátnak számító 1,2 dolláros árfolyamérték áttörésével az idei mélypontját érte el az uniós deviza a nemzetközi piacokon. Az euró árfolyamzuhanásáért - egysége nap közben 1,1984 dollárt is ért - közvetlenül az amerikai szolgáltatási szektor kiemelkedő teljesítménye tehető felelőssé, de alapjaiban tulajdonképpen már a múlt heti munkanélküliségi adatok megelőlegezték azt.

Az ISM index a februári 60,8-ről - a várt 61,4 helyett - 65,8-re nőtt, az eurózónában ugyanakkor ezzel szemben 56,2-ről 54,4-re esett vissza a mutató. A két régió gazdaságainak teljesítménye hol közelít, hol pedig távolodik egymástól, utóbbi esetben azonban jellemzően az eurózóna országai maradnak alul az USA-val szemben.

A dollár az amerikai gazdasági fölény ellenére eddig nem volt képes teljes fordulatra az euróval szemben, ami többek között a rendkívül alacsony tengerentúli kamatszinttel indokolható. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed - többek között - a munkanélküliség magas szintjére hivatkozva tartja 1 százalékon az irányadó rátát, a mutató ugyanakkor legutóbb kellemes meglepetést okozott: a márciusi statisztikák szerint egy hónap alatt 308 ezerrel bővült az álláshelyek száma az USA-ban.

Azok tehát, akik eddig a két régió között meglévő kamatszínvonalbeli különbség miatt - az eurózónában 2 százalékos az alapkamat - nem vásárolták a zöldhasút, reménykedhetnek. Nemcsak az amerikai emelés időpontja kerülhet ezzel közelebb, de egyre több szó esik egy esetleges európai csökkentés lehetőségéről is. Az Európai Központi Bank (EKB) elnöke Jean-Claude Trichet hajlana a lépésre - állítólag a legutóbbi kamatülésen már szorgalmazta azt -, a kormányzótanács többi tagja azonban egyelőre nem adja be a derekát. Bár a szavazás végeredménye nem publikus, úgy tudni, múlt csütörtökön a német és a holland jegybankelnök úgy ítélte, hogy a döntésre a tagországok gazdasági vezetőinek unszolására kerülne sor, ez pedig sértené az EKB függetlenségét.

Az eurózóna gazdasága jelenleg mindenki számára jól láthatóan döcögve halad, a korábban már erősödni látszó teljesítmény ismét hanyatlik. Jean-Claude Trichet a múlt heti ülést megelőzően már jelezte, az EKB várhatóan visszavesz ez évi előrejelzéseiből, amennyiben a lakossági fogyasztás nem vesz végre kellő lendületet. A hozammozgások alapján úgy tűnik, a befektetők is komolyan vették az intő jeleket, a múlt csütörtöki ülést megelőzően ugyanis egy hónap alatt 16 bázispontot esett a három hónapos határidős jegyzés. A lépés elmaradását ugyanakkor közel ugyanekkora emelkedéssel nyugtázta a piac.

A kamatcsökkentés irányában ható politikai nyomás kézzelfogható: Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök a ráta változatlanságának hírére rövid időn belül kifejezte sajnálatát, de Karl-Heinz Grasser osztrák pénzügyminiszter is jelezte, hogy lát még teret az alapkamat csökkentésére. Erre utal a régió márciusi inflációjának 1,6 százalékos szintje is: az EKB által figyelt legfontosabb mutató addig jó, amíg értéke 2 százalék alatt tud maradni.

A pénzkínálat növekedési üteme - amit az EKB az M3 aggregátum alapján számol - ugyanakkor, a bank szerint, az egészségesnél magasabb ütemben növekszik. Januárban 6,5, februárban már csak 6,3 százalékkal nőtt a mutató, a 4,5 százalék fölötti érték azonban az EKB szerint inflációt gerjesztő hatású. Néhány tanácstag szemében minden bizonnyal ez is elegendő az óvatossághoz.

A kamatmozgásokkal kapcsolatos várakozásokat tehát az EKB egy időre ismét sikeresen lehűtötte, amit többek között a zuhanást követő árfolyam-korrekció is mutat - kedden az euró már 1,21 dollárnál járt. A kérdés azonban várhatóan újra és újra napirendre kerül majd.