Óvatosabbá váltak az elemzők

Tavaly júniusban a New York-i székhelyű Prudential Equity Group ipari szektorelemzője, Nicholas Heymann úgy döntött: az összes általa "felügyelt" társaságra vételi ajánlást tesz, mondván, a gyenge dollár, illetve a visszafojtott kereslet jótékonyan hathat rájuk. A stratégia bejött: a legtöbb társaság, köztük a Cooper Industries, a Rockwell Automation és a Tyco International részvényei közel 50 százalékos árfolyam-erősödést könyvelhettek el 2003 végéig.

Ez meghozta Heymann sikerét is, a szakember ugyanis az egyike lett annak az 50 részvényelemzőnek, akiket a Bloomberg News kiválasztott a 2003. évi ajánlásai alapján. (A Bloomberg több mint kilencezer elemzői ajánlást vett szemügyre, amely 76 befektetési társaság 1582 elemzőjétől érkezett. Ebből választották ki azt az 50 legjobb szakembert, akik a legnagyobb nyereséget "termelték ki" ügyfelüknek, illetve segítettek abban, hogy a legkevesebbet veszítse el.) Abban az évben, amikor a Standard & Poor's 500 index 28,7 százalékos erősödést produkált, több elemző ennél jobb teljesítményt könyvelhetett el: olyan részvényeket ajánlott vételre, amelyek drasztikusan növelték árfolyamukat a 2002. évi mélypontjukhoz képest. Mások pedig, mint például a Merrill Lynch élelmiszer- és gyógyszer-kereskedelmi társaságait elemző Mark Husson azzal "segített" ügyfeleinek, hogy alkalmas időben eladásra javasolta a részvényeket.

Összességében egyébként az amerikai részvényelemzők meglehetősen óvatosnak bizonyultak 2003-ban: az ajánlások közel 40 százaléka "tartásra" vonatkozott, szemben az előző évi 35, illetve a 2001. évi 32 százalékos arányukkal - derül ki a Bloomberg összesítéséből. Ezzel szemben a "vételre" szóló ajánlások aránya 49 százalékra mérséklődött a 2002. évi 60-ról, miközben az "eladásra" javasolt papírok aránya egy év alatt 5-ről 11 százalék közelébe ugrott. Érdekesség, hogy 2002-ben mindössze 3 százalékra rúgott az arányuk.

Az elemzők a kelleténél nagyobb mértékben voltak pesszimistábbak tavaly, amit Kent Womack, a Dartmouth College professzora arra vezet vissza, hogy nem túl jó piaci stratégák. Bár többségük jól választja ki szektorán belül a megfelelő részvényt, arra viszont ritkán alkalmasak, hogy meglássák, az általuk vizsgált ágazat mikor szerepel jobban a piaci átlagnál.

Az elemzők munkájának nem tett jót a New York-i főügyész, Eliot Spitzer és a többi szabályozó szerv által kezdeményezett vizsgálódás sem. Elég csak arra gondolni, hogy tavaly október végén a tíz legnagyobb brókercég 1,4 milliárd dollárt volt kénytelen fizetni, ezáltal rendezték a félrevezető elemzői ajánlások kapcsán kirobbant botrányt. A tengerentúli tőzsdék lejtmenetével párhuzamosan, 1998 után kerültek nyilvánosságra olyan befektetőket ért sérelmek, miszerint az elemzők munkájuk során nem az ügyfelek korrekt tájékoztatását, hanem befektetési banki ügyletek elnyerését tartották szem előtt. A legtöbbet, 300 millió dollárt a Citigroup fizetett, a CSFB 200 millió dollárt, míg a többiekre 50 millió körüli büntetés hárult.

A befektetési bankok abba is beleegyeztek, hogy elemzői munkájukat jóval függetlenebbé teszik a befektetési banki részlegüktől. Ennek tükrében nem meglepő, hogy a túlságosan pozitív kicsengésű elemzéseket igyekeztek visszaszorítani, s inkább körültekintőbben fogalmaztak. Az elmúlt években radikális változásokon ment keresztül az elemzői szakma, s időbe telik, amíg ehhez hozzászoknak a piaci szereplők - mutatnak rá a szakemberek.

Az mindenesetre tény, hogy az elemzői munka kevésbé csábító. Egy vezető elemző éves fizetése - a bónuszokkal együtt - 650 ezer dollárra rúgott az elmúlt évben, szemben az egy évvel korábbi 800 ezerrel, illetve a 2000. évi 2 millióval. Ráadásul ez a szakma volt egyike azon kevés területeknek a Wall Streeten, amelynek a fizetése mérséklődött 2003-ban, s az idén sem várnak változást. Egyes vélemények szerint mindenesetre az új jogszabályi változások, illetve a csökkenő fizetések a "tőzsdebuborék" előtti időszakra vitték vissza ezt a szakmát, s ennek köszönhetően az elemzések színvonala is javulásnak indult. Számottevő változás történt az öt évvel ezelőtti időszakhoz képest, amikor az elemzés csupán egy pr-eszköznek számított, hiszen ezzel lehetett befektetési banki ügyfeleket nyerni - mutatnak rá a piaci szereplők.