Vermeer-szenzáció a Sotheby'snél

Szerdától látható a Sotheby's New York-i galériájában az egyik legnagyobbra becsült, ugyanakkor legrejtélyesebb 17. századi holland festő, Johannes Vermeer nemrég azonosított festménye, amelynek július 8-i árverezése valódi műkincspiaci szenzációnak ígérkezik. Ma ugyanis mindössze három tucat képet tulajdonítanak minden kétséget kizáróan az 1632-1675 között élt delfti mesternek a szakemberek, ráadásul ezek kivétel nélkül közgyűjteményekben találhatók, így a Virginálon játszó fiatal nő című alkotás mostani felbukkanása előtt több mint nyolcvan évig nem lehetett Vermeer-képre licitálni a nemzetközi műkereskedelemben.

A mindössze 25 centiméter magas és 20 centiméter széles olajfestményt ugyan évszáza-

dokon keresztül a delfti mesternek attribuátálták a különböző szerzők, ám 1947-ben, az emlékezetes Van Meegeren-féle hamisítási ügy keltette vihar nyomán a kor vezető szakemberei kirostálták azt az eredeti munkák listájáról. A kép azonban 1960-ban felkeltette egy jó szemű belga gyűjtő, Frederic Rolin báró érdeklődését, aki a kor szakmai közvélekedésére fitytyet hányva megvásárolta azt. A báró 1993-ban felvette a kapcsolatot Gregory Rubinsteinnel, a Sotheby's szakértőjével, akit hozzá hasonlóan lenyűgözött a kis mű finomsága és sajátos atmoszférája, és így rábeszélte a tulajdonost, hogy gondos vizsgálatnak vesse alá féltett kincsét.

A virginálos hölgyet először

a londoni National Gallery restaurátorai és művészettörténészei vizsgálták meg, és míg utóbbiak kételkedtek eredetiségében, előbbiek úgy vélték: a képet ugyanaz a kéz festette, amelyik a múzeumban lévő két hasonló témájú Vermeer-művet. Ezen felbátorodva Libby Sheldon, a londoni University College szakértője vette át az ügyet. Precíz technikai vizsgálatokkal kimutatta, hogy a felhasznált festékek pontosan megfelelnek Vermeer palettájának - többek között őt idézi a rendkívül drága ultramarinkéknek a korban szokatlanul bőkezű alkalmazása. A vászon pontosan megegyezik a párizsi Louvre azonos méretű Vermeer-képének hordozójával, ráadásul a két alkotás alapozásának összetétele is teljesen azonos.

Ezt követően 2000 őszén Rubinstein New Yorkba vitte a képet, ahol a szakértők úgy vélekedtek: minden kétséget kizáró eredményt csak gondos restaurálás után lehet alkotni. Így 2002-ben a legnevesebb nemzetközi Vermeer-szakértők - holland és brit művészettörténészek, restaurátorok - részvételével bizottság alakult, amelynek tagjai számos további észrevétellel támasztották alá Libby Sheldon korábbi megállapításait. A ruhaszakértő például megállapította, hogy a képen ábrázolt fiatal nő hajviselete sajátos, csak az 1670 körüli néhány esztendőben divatos formát mutat. Ez megfelelt annak a megfigyelésnek, miszerint a vászon és az alapozás pontosan az 1670 körülre datált Louvre-beli Vermeer-képnek felel meg.

Időközben a bizottság irányításával Martin Bijl, az amszterdami Rijksmuseum korábbi főrestaurátora gondosan megtisztította a képet. Munkája nyomán kiderült például, hogy a nőalak nyakában lévő sárga sál alsó része - a korábbi gyanúnak megfelelően - nem Vermeertől, hanem egy másik 17. századi festő kezétől származik. Mikroszkopikus aprómunkával elővarázsolta az eredeti kép hűvös, jellegzetesen Vermeert idéző fényét, és a korábbi beavatkozások által megzavart világos, három dimenziós térviszonyait. A restaurátori és szakértői eredmények 2003 végére a bizottság minden tagját meggyőzték a festmény eredetiségéről.

A Sotheby's ennek dacára meglehetősen óvatosan árazta be a képet. A hárommillió fontos kikiáltási ár azonban egy nagyságrenddel is megugorhat, ha a műkereskedők és a gyűjtők is meggyőzőnek találják a tudományos bizonyítékokat. Az aukciósház az érdeklődők kíváncsiságának kielégítése végett az április 28-tól május 9-ig, majd május 22-27-ig tartó New York-i bemutató után június 1-3. között Párizsban, majd július 2-7-ig az árverés helyszínén, Londonban állítja ki a szenzációs "Vermeer-leletet".