A szakértő szemével

Az Abigail anyagának magvát az 1930-as és 1970-es évek közötti időszakra datálható alkotások alkotják. Bárkovics Bea szerint ebben a művészettörténetileg nagyon kevéssé feldolgozott időszakban számtalan olyan belső szál és összefüggés húzódik, melynek figyelembe, vétele nélkül bajos volna a 20. századi képzőművészetünk képét egységben láttatni. Ez az időszak sokkal inkább kötődik az alföldi és a szentendrei iskola hagyományainak továbbéléséhez, mint a századforduló franciás ízű festői irányzataihoz, és így csak áttételesen kapcsolódik a nemzetközi művészeti áramlatokba. Benne inkább a helyi jellegzetességek, a couleur locale dominál - mondja a művészettörténész. Az Abigail repertoárján szereplő alkotók esztétikai nézetei ezer szállal kötődnek az akkori külföldi irányzatokhoz, ám ezek a fent említett két iskola hagyományain és sajátos belső szemléletén keresztül jutottak az időszak műveibe. Talán ezzel magyarázható az is, hogy ezek a képek távol állnak a közízlés által ma elsősorban kedvelt könnyed, franciás alkotók, például Rippl-Rónai József vagy Vaszary János munkáitól.

Sok esetben nyersek, durvák, rusztikusak, s talán éppen ezért a műkereskedelemben is nehezebben értékesíthetők ezek az alkotások - teszi hozzá a szakértő. Elfogadtatásukhoz, a közönséggel való megkedveltetésükhöz rögös út vezet, s éppen ezért üdvözlendő az Abigail következetes tevékenysége, hisz így a látogató egységesebb képet kap az elmúlt század második harmadának képzőművészetéről. Könnyen lehet, hogy Bartha László vagy Vajda Júlia soha nem lesznek olyan népszerűek a műkincspiacon, mint Vaszary, azonban művészeti kvalitásaik okán ezek a mesterek mindenféleképpen a mostaninál nagyobb megbecsülésre tarthatnak igényt.