Az Abigail anyagának magvát az 1930-as és 1970-es évek közötti időszakra datálható alkotások alkotják. Bárkovics Bea szerint ebben a művészettörténetileg nagyon kevéssé feldolgozott időszakban számtalan olyan belső szál és összefüggés húzódik, melynek figyelembe, vétele nélkül bajos volna a 20. századi képzőművészetünk képét egységben láttatni. Ez az időszak sokkal inkább kötődik az alföldi és a szentendrei iskola hagyományainak továbbéléséhez, mint a századforduló franciás ízű festői irányzataihoz, és így csak áttételesen kapcsolódik a nemzetközi művészeti áramlatokba. Benne inkább a helyi jellegzetességek, a couleur locale dominál - mondja a művészettörténész. Az Abigail repertoárján szereplő alkotók esztétikai nézetei ezer szállal kötődnek az akkori külföldi irányzatokhoz, ám ezek a fent említett két iskola hagyományain és sajátos belső szemléletén keresztül jutottak az időszak műveibe. Talán ezzel magyarázható az is, hogy ezek a képek távol állnak a közízlés által ma elsősorban kedvelt könnyed, franciás alkotók, például Rippl-Rónai József vagy Vaszary János munkáitól.
Sok esetben nyersek, durvák, rusztikusak, s talán éppen ezért a műkereskedelemben is nehezebben értékesíthetők ezek az alkotások - teszi hozzá a szakértő. Elfogadtatásukhoz, a közönséggel való megkedveltetésükhöz rögös út vezet, s éppen ezért üdvözlendő az Abigail következetes tevékenysége, hisz így a látogató egységesebb képet kap az elmúlt század második harmadának képzőművészetéről. Könnyen lehet, hogy Bartha László vagy Vajda Júlia soha nem lesznek olyan népszerűek a műkincspiacon, mint Vaszary, azonban művészeti kvalitásaik okán ezek a mesterek mindenféleképpen a mostaninál nagyobb megbecsülésre tarthatnak igényt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.