Az ezüstök voltak a BÁV sztárjai

A BÁV 44. művészeti árverésének eredménye, némiképp elmaradva az előzetes várakozásoktól, de lényegében a tavaszi árverési szezon eddigi tapasztalatainak megfelelően alakult. A háromnapos árverés mintegy kilencszáz tételének összkikiáltási értéke 76 156 000 forint volt, míg az összleütési ár 58 805 000 forint lett.

Az ékszerek közel 12 millió forintos összforgalma viszonylag sikeres eredménynek mondható, hisz az összleütési érték megközelítette az összkikiáltási árat - a tételeknek mindegy 78 százaléka elkelt. Több kiemelkedő eredmény is született ezen a napon, például különösen jól teljesített az a sast formázó gyertyadísz, melynek ára 10 ezerről 400 ezer forintig emelkedett a licitek során. A briliánsokkal díszített ékszerek közül két, 1930 körül készült fülbevaló szerepelt különösen sikeresen (275 ezer, illetve 260 ezer forint), miközben az este legmagasabb kikiáltási árú tétele (850 ezer forint), egy 1,5 karátos briliánssal díszített női szoliter gyűrű több más értékesebb darabbal egyetemben licit nélkül maradt. Az órák között egy 14 karátos IWC karóra szerepelt a legjobban: a nívós darabért 280 ezer forintot fizetett ki új tulajdonosa. Lényegesen szerényebb eredmények születtek a második napon sorra került festmények, bútorok, valamint szőnyegek aukcionálása során. Jellemző, hogy az árverésre bocsátott 171 festmény mindössze 59 százalékát tudta értékesíteni a cég, miközben a bútorok terén ez az arány még rosszabb, 50 százalékos volt. Nem kelt el például László Fülöp remek női portréja (1,9 millió forint), vagy az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Bene Géza egyik akvarellje sem. Alapáron talált gazdára Márffy Ödön szintén akvarell asztali csendélete (280 ezer forint), továbbá visszakéréssel kelt el Vaszary János Fiúportréja is (400 ezer forint). A kortársak közül is csupán néhány alkotást sikerült értékesíteni ezen az estén. Nem akadt vevőjére például az egyébként rendszerint biztos befutónak számító Schéner Mihály csendélete sem (kikiáltási ára 110 ezer forint volt).

A legszerényebb eredményt a szőnyegek terén érte el az aukciósház. Itt az 54 darabot számláló kínálatból 28 tétel visszamaradt, és a 3 168 000 forintos összkikiáltási árból 1 660 000 forintos eredmény született. A kategória legjelentősebb áron értékesített tétele egy a 20. század elejére keltezett afgán szőnyeg lett, melynek értéke 40 ezer forintról 150 ezerre emelkedett.

A harmadik estén a több mint 300 tételt számláló ezüst-, valamint dísztárgykínálatának összkikiáltási értéke 29 074 000 forintról 29 244 000 forintos összleütésig emelkedett. A nap talán legnagyobb várakozással kísért tételcsoportjában, az antik ezüstök között a zömében 18. századi barokk, valamint az empire ötvösmunkák többsége ugyan jól szerepelt, az este legértékesebb tétele, egy 800 ezer forintos kikiáltási árról induló velencei kehely azonban csak alapáron, visszakéréssel kelt el. A porcelánok és kerámiák közül főként a ritka asztalneműket, díszüvegeket, szecessziós tárgyakat keresték a licitálók. A berlini Wegely porcelánmanufaktúra 1750 körül készült, kertészlányt mintázó figurája például 350 ezer forintos kikiáltási árról indulva végül 600 ezerért kelt el, akárcsak a katalógus címlapján szereplő, 1850 körül készült cseh díszpohár. A kisplasztikák egyik legkelendőbb darabja Telcs Ede a Villamosítás allegóriája című, remek kultúrtörténeti érdekességnek is beillő alkotása volt (800 000 forint).