Tájékozatlan vásárlók

A BÁV 44. művészeti árverésén ezúttal mintegy 180 tételt számláló ezüstkínálat szerepelt. A felerészt modern - a 19. század utolsó évtizedétől napjainkig terjedő időszakból származó -, felerészt pedig antik tételeket felvonultató anyag az eredményeket tekintve is közel egyformán szerepelt az árverésen. Grotte András szerint azonban az anyag minőségét tekintve az ezüstkínálat mindkét kategóriájában születhettek volna jobb eredmények is. Hogy mégis ilyen felemásra sikerült az árverés, azt elsősorban azzal magyarázza a szakember, hogy a hazai gyűjtők sok esetben még tájékozatlanok. Több esetben előfordult, hogy egy nevesebb mester műhelyében készült tárgy csak jóval szerényebb eredményt ért el egy nálánál jóval gyengébb kvalitásokkal bíró ötvös alkotásánál. Ez történt például Aloisius Giergl pesti ötvös két munkájával, melyek annak ellenére maradtak licit nélkül, hogy Giergl kvalitásait a szakmabeliek Szentpéteri József (1781-1862), a 19. századi magyar ötvösség legjelentősebb mesterének tudásához méltónak tartják. Ugyancsak rosszul szerepelt a 19-20. század fordulóján alkotó egyik legnevesebb mester, Edvard Friedmann szecessziós teáskannája is, melyet mindössze alapáron sikerült értékesíteni. Eközben a jóval kisebb hírnévnek örvendő Josef Gedlicka több munkája kiemelkedő eredménnyel zárt. Ez a szakértő szerint nem is csoda, hisz az ezüstművesség hazánkban - mind tudományos feldolgozottságát, mind múzeumi szerepeltetését tekintve - meglehetősen alulreprezentált.

A hazai ezüstpiac aktuális trendjeit illetően a szakértőtől megtudhattuk, hogy az aukciókon a szecessziós és a historizáló stílusok közül továbbra is elsősorban a neorokokó tárgyak örvendenek kitüntetett figyelemnek (ez a jelenség a BÁV mostani árverésén is megfigyelhető volt). A tárgyak funkcióját tekintve a népszerűségi listák élén a sajátságos használati tárgyak (például gyertyakoppantók, cukorszórók) állnak. Az egyházi vonatkozású ezüsttárgyak iránt ugyancsak egyre nagyobb érdeklődés tapasztalható.