Túl sok a bizonytalansági tényező

Közelegnek a hagyományosan szeszélyes nyári hónapok, s hacsak a befektetők nem figyelnek fel a kedvező kicsengésű eseményekre, a részvénypiacokra aligha tér vissza az optimista hangulat. A prognózisok többsége gyászos árfolyammozgásokról szól, ráadásul az elmúlt időszak láttán úgy tűnik, mint ha a részvénypiac valóban hányatott sorsra lenne rendeltetve. Persze nem feltétlenül ez a jövőkép, csak éppen a piaci szereplők még nem így gondolják.

Egyfelől ott van a várhatóan hamarosan emelkedő Fed-alapkamat, ami a több mint 40 éves mélypontról való elszakadást jelentené, a dollár kurzusának szerény javulása, illetve az Irakból naponta érkező, támadásokról szóló hírek. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az olajár történelmi csúcsához közelít, s kérdéses, a piacbarátnak számító Republikánus Párt valóban megnyeri-e 2004-ben az amerikai elnökválasztást. Mindeközben a tőzsdecégek ismét a vártnál jobb negyedéves számokkal örvendeztették meg a piaci szereplőket, a munkaerő-piaci adatok javulnak, a befektetők pedig lassan, az első pánikot követően kezdenek megbarátkozni a magasabb kamatokkal. Ráadásul arról sem szabad elfelejtkezni, hogy az elnökválasztás éve hagyományosan jól szokott elsülni a börzéken.

Ennek ellenére az elemzők továbbra is pesszimistán látják az idei évet, a többség szerint az S&P 500 index egészen az utolsó negyedévig nem is tud kitörni az 1075-1125 pont közötti szűk sávból. Ezt azzal magyarázzák az elemzők, hogy ekkorra már világosan látszódnak az elnökválasztási erőviszonyok, a kamatemelések okozta aggodalom már a múlté, az iraki helyzet is konszolidálódhat, s talán az olajárak sem szállnak el.

De lássuk a rövid távú kilátásokat. A befektetőket jelenleg teljesen hidegen hagyják az első negyedéves számok, amelyek pedig sziporkázónak bizonyultak. Bár a második negyedévben és az elkövetkezőkben is a növekedési ütem lassulására számítanak az elemzők, amely a magas bázis számlájára írható, a vállalatok ez évi várakozásai egyelőre nem osztják ezt a nézetet. Egy hónappal ezelőtt a First Call elemzői konszenzusa 14 százalék körüli profitjavulásról szólt az április-júniusi időszakra vonatkozóan, jelenleg azonban már 18 százalékot prognosztizálnak a szakemberek. Ráadásul ez könynyen 20-24 százalék közé emelkedhet - vélik egyesek. A harmadik és negyedik negyedévre vonatkozóan 15 százalék körüli eredménynövekedéssel számolnak az elemzők. Ez azonban még korántsem elegendő ahhoz, hogy a tőzsdeindexeket kimozdítsa a mostani szűk mozgásterükből. Ez ugyanis egyelőre nem tudja ellensúlyozni a magas nyersanyagárak okozta bizonytalanságot, ami a Fedre is nyomást gyakorol az emelkedő infláció miatt. A befektetők pedig nem is magától a néhány negyed bázispontos emelésektől tartanak, hiszen ettől függően az alapkamat még mindig 40 éves mélypontja környékén marad, hanem attól, hogy ez egy hosszabb folyamat kezdetét jelentheti.

Rövid távon a június 30-a környéki időszak lehet meghatározó, méghozzá két okból kifolyólag is - jegyzik meg az elemzők. A Fed szándékai ekkorra már körvonalazódnak, hiszen a nyílt piaci bizottság jövő hónap végén ül össze. A szakemberek többsége 25 bázispontos kamatemeléssel számol, bár egyesek nem zárják ki az 50 bázispontosat sem. Másfelől ez az a nap, amikor Irakban az amerikaiak átadják a hatalmat a helyi erőknek. Amint ezeken az eseményeken túlhalad az idő - már csak pszichológiai okok miatt is -, a befektetők fellélegeznek, s a részvénypiacok emelkedésnek indulnak. Nagy ugrásokra persze nem kell számítani, ám a második fél év már nyereségbe csaphat át.

Néhány "idényjellegű" elem is az emelkedés mellett szól, úgymint az elnökválasztási év, illetve a hagyományosan nyugodt nyár. Júniusban ugyanis - az elmúlt 33 év statisztikáit átböngészve - átlagosan 1,2 százalékkal erősödött a Nasdaq, míg az S&P 500 0,8, a Dow Jones 0,3 százalékkal zárta magasabban a hónapot. Ezzel szemben a július a Nasdaq egyik legrosszabb hónapjának számít, s a Dow, illetve az S&P 500 számára sem ígér jobbat a statisztika.