A vezető skandináv tőzsde, az Omhex AB épp a minap szerezte meg a litván börzét, amely egyúttal a balti térség feletti uralmat is maga után vonta, hiszen a lett és az észt értékpapírpiacot is a kontroll alatt tudhatja, s további nagyravágyó terveket dédelget magában. Négy évvel ezelőtt a tőzsdék konszolidációja aligha tűnt járható útnak, bár a piaci szakemberek prognózisában akkor is ez a jövőkép szerepelt. Az OM londoni értéktőzsdére (LSE) tett ajánlatát ellenségesnek nyilvánították, s hiába hozták fel a tranzakció mellett érvként a LSE hatékonyságának javítását és technológiai fejlesztését, a szándékuk megbukott. Az elkövetkező évek azonban az OM terjeszkedésének jegyében teltek, miközben a londoni tőzsde továbbra is távol tartja magát ettől a trendtől.
Érdekes módon a tőzsdék konszolidációjának gondolata a világ másik felén, Ázsiában is "felütötte" a fejét. A szétaprózott piacok, a közös kereskedési platform hiánya igencsak rányomja bélyegét a régió értékpapírpiacaira.
Elég csak az elmúlt hetek történéseit nézni, a börzemutatók keljfeljancsit játszottak, a piacokat trendnélküliség jellemezte, s a befektetőket látszólag még az amerikai kamatemelési várakozások is hidegen hagyták, nem beszélve arról, hogy a kínai gazdaság növekedési ütemének lassulását jelzik előre az elemzők. Európai, illetve amerikai mércével nézve csekély a részvényforgalom, s a nagyobb árfolyammozgások néhány tengerentúli hedge alap számlájára írhatók. A kereskedési platformok és az értéktárak egy "tengelybe" tömörítése, netalán egyes tőzsdék fúziója ezt a fajta kiszolgáltatottságot mérsékelné - vélik a piaci szakemberek. Emellett a részvénykínálat némi koncentrálódása, ami egyúttal maga után vonná a likviditás javulását, a nemzetközi befektetők érdeklődését is jobban felkeltené - teszik hozzá.
Az 1997-98-as pénzügyi krízist követően aligha akadt olyan befektető, aki anélkül bemerészkedett volna a "részvénycsapdába", hogy a kijárat feliratot látta volna. A koncentrált értékpapírpiac azonban nem csupán az egyszerűbb kiszállás lehetőségét biztosítaná, hanem a díjak csökkenését és a javuló hatékonyságot is magával hozná.
Reálisnak tűnhet, hogy a szingapúri, a maláj, a thaiföldi és az indonéz börze közösen dolgozzon a befektetők becsalogatásán Délkelet-Ázsiába? Avagy a kínai részvények más tőzsdéken is forogjanak? A befektetők mindenesetre négy börzét látnának szívesen: Tokiót, Hongkongot, Szingapúrt és Mumbait. Szomorú azonban, hogy a piacok konszolidációja meglehetősen irreálisnak tűnik jelenleg, hiszen a börzevezetők aligha pártolnák azt az eszmét, amely munkájuk elvesztésével járna. A helyi brókerek ugyancsak ellenzik ezt az elképzelést, hiszen a külföldi intézményi befektetők nagyobb térnyerése tönkretenné a lakossági forgalmat, amely pedig mostani "mentőövüket" jelenti. A kormányok pedig csendben vannak.
Az ázsiai értékpapírpiacokon tehát rövid távon aligha lesz bármi mozgás, hacsak nem születnek olyan együttműködési szerződések, mint a minap a szingapúri és a Kuala Lumpur-i tőzsde között. A kezdő lökést éppen ezért egy tőkeerős külföldi versenytárs adhatná meg, mint például az OM?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.