Ázsiára is ráfér a konszolidáció

A vezető skandináv tőzsde, az Omhex AB épp a minap szerezte meg a litván börzét, amely egyúttal a balti térség feletti uralmat is maga után vonta, hiszen a lett és az észt értékpapírpiacot is a kontroll alatt tudhatja, s további nagyravágyó terveket dédelget magában. Négy évvel ezelőtt a tőzsdék konszolidációja aligha tűnt járható útnak, bár a piaci szakemberek prognózisában akkor is ez a jövőkép szerepelt. Az OM londoni értéktőzsdére (LSE) tett ajánlatát ellenségesnek nyilvánították, s hiába hozták fel a tranzakció mellett érvként a LSE hatékonyságának javítását és technológiai fejlesztését, a szándékuk megbukott. Az elkövetkező évek azonban az OM terjeszkedésének jegyében teltek, miközben a londoni tőzsde továbbra is távol tartja magát ettől a trendtől.

Érdekes módon a tőzsdék konszolidációjának gondolata a világ másik felén, Ázsiában is "felütötte" a fejét. A szétaprózott piacok, a közös kereskedési platform hiánya igencsak rányomja bélyegét a régió értékpapírpiacaira.

Elég csak az elmúlt hetek történéseit nézni, a börzemutatók keljfeljancsit játszottak, a piacokat trendnélküliség jellemezte, s a befektetőket látszólag még az amerikai kamatemelési várakozások is hidegen hagyták, nem beszélve arról, hogy a kínai gazdaság növekedési ütemének lassulását jelzik előre az elemzők. Európai, illetve amerikai mércével nézve csekély a részvényforgalom, s a nagyobb árfolyammozgások néhány tengerentúli hedge alap számlájára írhatók. A kereskedési platformok és az értéktárak egy "tengelybe" tömörítése, netalán egyes tőzsdék fúziója ezt a fajta kiszolgáltatottságot mérsékelné - vélik a piaci szakemberek. Emellett a részvénykínálat némi koncentrálódása, ami egyúttal maga után vonná a likviditás javulását, a nemzetközi befektetők érdeklődését is jobban felkeltené - teszik hozzá.

Az 1997-98-as pénzügyi krízist követően aligha akadt olyan befektető, aki anélkül bemerészkedett volna a "részvénycsapdába", hogy a kijárat feliratot látta volna. A koncentrált értékpapírpiac azonban nem csupán az egyszerűbb kiszállás lehetőségét biztosítaná, hanem a díjak csökkenését és a javuló hatékonyságot is magával hozná.

Reálisnak tűnhet, hogy a szingapúri, a maláj, a thaiföldi és az indonéz börze közösen dolgozzon a befektetők becsalogatásán Délkelet-Ázsiába? Avagy a kínai részvények más tőzsdéken is forogjanak? A befektetők mindenesetre négy börzét látnának szívesen: Tokiót, Hongkongot, Szingapúrt és Mumbait. Szomorú azonban, hogy a piacok konszolidációja meglehetősen irreálisnak tűnik jelenleg, hiszen a börzevezetők aligha pártolnák azt az eszmét, amely munkájuk elvesztésével járna. A helyi brókerek ugyancsak ellenzik ezt az elképzelést, hiszen a külföldi intézményi befektetők nagyobb térnyerése tönkretenné a lakossági forgalmat, amely pedig mostani "mentőövüket" jelenti. A kormányok pedig csendben vannak.

Az ázsiai értékpapírpiacokon tehát rövid távon aligha lesz bármi mozgás, hacsak nem születnek olyan együttműködési szerződések, mint a minap a szingapúri és a Kuala Lumpur-i tőzsde között. A kezdő lökést éppen ezért egy tőkeerős külföldi versenytárs adhatná meg, mint például az OM?