A rendszerváltás után teljesen átformálódott Magyarországon az antik órák piaca. A háború után alapvetően zsebórákat gyűjtöttek, aminek oka egyrészt a zsebórák hagyományosan nagy magyarországi népszerűsége volt, másrészt az óra ,,rejtett pénz" volt, hiszen értéke csak a hozzáértő számára volt felbecsülhető. Ennek köszönhetően alakulhattak ki a nagy magángyűjtemények is, amelyek azonban - zömében az örökösök hozzá nem értése okán - a szabad kereskedelem megindulásával széthullottak. A zsebóra ugyanakkor a társadalmi változások áldozata lett. Viselése nehézkes, sőt a mai öltözködési szokások mellett szinte lehetetlen, emellett szépsége vagy értéke sokszor nem a kivitelében rejlik - mutat rá Pozovecz Attila. Sokkal népszerűbbek lettek a karórák, amelyek szem előtt vannak, így alkalmat nyújtanak az óra viselőjének arra, hogy jelezze anyagi helyzetét. A karórák mellett ismét kelendővé váltak a fali-
órák, amelyek nemcsak egyediséget, de a régi polgári otthonok hangulatát is megadják a tulajdonosoknak.
Ezen tendenciákkal párhuzamosan megfigyelhető, hogy az elmúlt években egyre inkább nőtt a kereslet a drágább órák iránt, méghozzá főleg a kar-
órák terén, ahol a márkanév a legbefolyásosabb tényező a vásárlásnál. Ugyanakkor nem elterjedt az órák rendszeres karbantartása, pedig egy régi óra ezt kifejezetten igényli, és bizony nagyon megsínyli, ha elhanyagolják. A karbantartás, szaknyelven tisztítás látszólag egyszerű folyamat, a gyakorlatban azonban azt jelenti, hogy a szétszerelt óra minden egyes alkatrészét megtisztítják, a szerkezet esetleges hibáit korrigálják, majd az összeszerelést követően - a járásperiódustól függően - még legalább 2-3 napig figyelik és szabályozzák a működését, hogy a szerkezet valóban jól és pontosan járjon. Amíg az órásnál van az óra, addig minden felelősség őt terheli; ez nemcsak a javításból fakadó esetleges hibákat jelenti, hanem azt is, hogy amennyiben betörés során ellopják az órát, a vevőt kártalanítani kell. Ezért a tisztítás ára szoros összefüggésben van az óra értékével - hangsúlyozza a szakértő. Például egy Doxa karóra szervizdíja csupán 4-10 ezer forint, egy mechanikus Omega karóráé azonban már 8-30 ezer forint, egy automata szerkezetű Rolex tisztítása pedig körülbelül 75 ezret kóstál a szakszervizben. A zsebórák esetében is igen nagy különbségek tapasztalhatók. Egy 1910-es évekbeli zsebóra karbantartási költsége 4-10 ezer forint, míg egy a 18. század elejére datálható óra tisztítása már 30-35 ezer forintba is kerülhet. A tisztítást ajánlatos 2-3 évente elvégeztetni. Minél értékesebb darabról van szó, annál inkább a tulajdonos érdeke az óra karbantartása, hiszen a működő és nem működő óra értéke között akár 40 százalék is lehet a különbség.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.