Szórják a pénzt az orosz gyűjtők

Látványos jele az orosz műkincspiac újjáéledésének az a színvonalas, külföldi kiállítókat is jegyző művészeti vásár, amely múlt csütörtöktől máig várta az érdeklődőket a moszkvai Dolgorukov palotában. Az első ízben megrendezett Moscow World Fine Art

Fair nemzetközi mezőnyét összesen 25 francia, belga, német, brit, olasz és amerikai galéria alkotta. Érdeklődésüket az egyre vagyonosabb és a műkincsek vásárlását egyre komolyabb presztízskérdésként kezelő posztszovjet elit keltette fel. Korábban főként külföldiek vásároltak festményeket az orosz fővárosban, ám ma már szinte kizárólag hazai gyűjtők alkotják az ügyfélkört - idézi a New York Times Leonyid Siskint, egy szovjet-orosz impresszionista művészetre szakosodott galéria tulajdonosát. Piaci szakértők szerint egyes festmények ára a kilencvenes évek eleje óta harmincszorosára nőtt, így nem csoda, ha egyre több orosz újgazdag fekteti műkincsekbe a pénzét.

Az igazán nagystílű gyűjtők persze inkább külföldön vásárolnak. Világszerte nagy feltűnést keltett, amikor Viktor Vekszelberg, az orosz-brit TNK-BP olajvállalat első számú vezetője az idén február elején megvásárolt egy majdnem kétszáz darabból álló ékszerkollekciót, köztük kilencet azok közül a tojás alakú ékszerek közül, amelyeket Peter Carl Fabergé udvari ékszerész a 19. század végén és a 20. század elején készített a cári család megrendelésére. Az összesen ötven Fabergé-tojás közül tízet a moszkvai Kremlben őriznek, a többi azonban külföldi köz- és magángyűjteményekben van szétszórva. Utóbbiak közül sikerült kilencet "hazamenekítenie" Vekszelbergnek, aki - pontosabban az általa létrehozott alapítvány - állítólag 100 millió dollárért szerezte meg az elárverezni szánt kollekciót az amerikai médiamágnás, Malcolm Forbes családjától. Az ötvösremekművek június közepéig a Kremlben láthatók, azután más orosz városokban mutatják be őket; állandó őrzésük jogáért ádáz küzdelem folyik a Kreml és az Ermitázs között.

Vekszelberg "hazafias tettét" egybehangzóan méltatták az orosz állami és egyházi vezetők, az üzletember pedig megfogadta: folytatni fogja az orosz műkincsek repatriálását. Az olajmágnás nincs egyedül ezzel az igyekezetével. A Sotheby's orosz képző- és iparművészeti alkotásokat felvonultató tavalyi árverésein összesen mintegy 20 millió dollár értékben vásároltak az orosz gyűjtők. Többségük a 19. századi alkotásokért lelkesedik, míg az igazán kifinomult ízlésű műértők az orosz avantgárd nyitányaként számon tartott, cézanne-i ihletésű Káró bubi csoport tagjainak képeit keresik. Vannak persze, akik inkább az egyetemes művészet nagyjainak alkotásait igyekeznek hazahozni - ám ők is az orosz vonatkozású darabokat részesítik előnyben. Az ingatlanpiacon és a szórakoztatóiparban vagyont gyűjtött Vlagyimir Logvinyenko például nemrég megvásárolta az Ermitázs tulajdonában lévő, A föld és víz egyesülése című Rubens-festmény egy másik változatát, amelyet azonnal kölcsönadott a szentpétervári múzeumnak.

A műkincsek Oroszországba áramlását nagyban elősegíti, hogy a moszkvai kormány az év elején adó- és vámkedvezményeket vezetett be a polgárháború, a második világháború és a szovjet uralom idején megcsappant kulturális örökség gyarapítása érdekében. Ennek köszönhetően már az első másfél hónapban 250 millió dollár értékű műkincs érkezett haza legális csatornákon. A cél az, hogy az új orosz elit az 1917 előtti legendás műgyűjtők örökébe lépjen, akiknek kollekciói ma a legnevesebb orosz közgyűjtemények gerincét alkotják - hangsúlyozza az illetékes minisztérium. Vekszelberg mellett az Alfa Bank elnöke, Pjotr Aven is ilyen babérokra látszik pályázni: szakértők múzeumi színvonalúnak tartják orosz művészeti gyűjteményét, és az ő nevéhez fűződik a New York-i Guggenheim-múzeumban tavaly rendezett Malevics-kiállítás szponzorálása is.