Szűkülő élmezőny, bizonytalan középkategória

A tavaszt hagyományosan az őszi-téli időszak "előjátékának" tartják a kereskedők, ám ezúttal a korábbi években tapasztalt biztos araszolgatás helyett inkább stagnálás, sőt visszaesés jellemezte az év első felét. Kevesebb tétel, alacsonyabb kikiáltási árral szerepelt a 2004-es tavaszi árveréseken, mint 2003-ban, és - miközben az átlagos licitemelkedési mutató mindkét szezonban nagyjából 150 százalék körül alakult - az összleütési eredmény jóval elmaradt a tavalyitól. Míg a 2003. tavalyi szezonban 1,8 milliárd forint körüli összforgalmat bonyolítottak le az aukciósházak, ez a mutató az idén alig volt magasabb 1,3 milliárdnál. A majdnem félmilliárdos visszaesés döntő részben a két piacvezető cég tavaszi festményárveréseinek gyengébb teljesítményével magyarázható. Míg tavaly a Mű-Terem és a Kieselbach egyenként mintegy 650 millió forintos összleütést ért el a tavasz folyamán, addig az idén ez az érték mindkét háznál mintegy kétszáz-kétszáz millióval csökkent. Így 1,3 helyett csupán 0,9 milliárd forintot tett ki a két ház nagyárveréseinek összforgalma, ami a többi cég összességében nem egészen százmilliós visszaesésével együtt vezetett az összesített mutató jelentős romlásához.

A keresleti oldalt az elmúlt években fokozottan jellemző minőségi igények eközben egyre komolyabb éket vernek a piaci résztvevők teljesítményei közé. Míg az alacsonyabb kikiáltásiár-kategóriákban egyre gyengébb aukciós teljesítmények születtek, addig a jelentősebb, ritka képzőművészeti alkotások és műtárgyak sokszor irreálisnak tűnő leütési eredmények elérésére is képesek voltak. Ez a jelenség korábban leginkább a festményárverésekre volt jellemző, de az elmúlt hónapokban a műtárgyak terén is szembetűnő volt.

A festménypiacon a minőség iránt továbbra is magas a kereslet, amit a licitemelkedési mutatók folyamatos javulása is bizonyít. Ezzel párhuzamosan az idén is több kiugró eredmény született, főként a két piacvezető aukciósház árverésén. Ilyen volt például a Mű-Terem Galériában 60 millió forintért leütött Két család című Munkácsy Mihály-kép, vagy a Kieselbachnál 34 millióért értékesített Csók István-festmény. A Tavasz ébredése. Az ádáz küzdelem részben talán annak is köszönhető, hogy csökkent a kiugró kvalitású alkotások száma az árveréseken. A Mű-Terem és a Kieselbach tavaszi aukcióján is megfigyelhető volt ez a jelenség, miközben az "ötös üldözőboly", az Abigail, a BÁV, a Belvedere, a Nagyházi és a Polgár festményaukcióin csak elvétve bukkantak fel hasonló minőségű és értékű darabok. A hazai piac ilyen alakulása mellett nem is csoda, hogy a Sotheby's múlt héten Londonban megrendezett közép-európai festményárverésén szereplő két, kivételesen remek magyar alkotás, Munkácsy Mihály és Benczúr Gyula egy-egy festménye kiemelkedő eredményt (525 ezer, illetve 140 ezer font, azaz majdnem 200, illetve több mint 52 millió forint) ért el. A két remek alkotás minden valószínűség szerint magyar gyűjtőhöz vándorolt.

A két kiugró vételár egyben azt is jelzi, hogy a fő művek esetében a szűkülő kínálat következtében egyre nehezebb előre látni az eredményeket (a Sotheby's mindkét kép árát jócskán alábecsülte). Ebben a helyzetben a - leggyakrabban a kereskedelmi érték kétharmadának megfelelő - kikiáltási ár megjelölése is kockázatos az aukciósházak számára. Az apadó felhozatal miatt a kvalitásos alkotások beadói egyre jobb pozícióban érezhetik magukat az aukciós feltételek meghatározása során, ám ez vesztüket is okozhatja, hiszen a túlzottan magas kikiáltási ár esetenként elriaszthatja a vevőket.

A közepes kvalitású festményárverések - mint például legutóbb a BÁV 68. festményaukciója - csak mérsékelt eredmények elérésére voltak képesek. A második vonalba tartozó tételek között főként a 19. és a 20. század első felében keletkezett alkotások szerepeltek, a 20. század második felében készült művek - gyűjtői szempontból még mindig úgyszólván szűz, és talán éppen ezért "egzotikus" - területén azonban némileg jobb teljesítmények születtek. Erre példa az Abigail legutóbbi aukciója.

Tavasszal az érdeklődők sokkal nagyobb számban lelhették fel keresett klasszikusaink alkotásait a grafikai árveréseken.

Talán éppen ezért folyamatosan bővül ezen aukciók közönsége. A sikereken felbuzdulva egyre több cég száll be a műfaj aukcionálásába: a BÁV és a Belvedere legutóbbi árverésén már több mint ötven tételt számláló grafikai anyagot válogatott be a kínálatba. A grafikai árverések eredményességét jelzi az a tény is, hogy az Arte az idén tavaszszal már két sikeres árverési anyagot tárt az érdeklődők elé. Tény azonban, hogy a kis auk-ciós iroda, s vele együtt az Abigail, valamint a Belvárosi grafikák terén kifejtett "szívóereje" továbbra is csekély. A legkiemelkedőbb rajzok, akvarellek most is inkább a piacvezető házak árverésein bukkantak fel.

A 2004-es év első felében talán a műtárgyárverések eredményei voltak a leginkább kiszámíthatatlanok. Ennek legjobb példáját a Nagyházi legutóbbi aukciója szolgáltatta, hisz a Balaton utcai árverezőház a színvonalas anyag mindössze 35 százalékát tudta értékesíteni. Ugyanakkor itt született a műtárgy-kategória legjelentősebb leütési eredménye is, hisz a muzeális jelentőségű, az 1220-as években készült limoges-i körmeneti keresztet 11 millió forintért vihette haza egy kitartó gyűjtő. A tárgykör egyetlen kiegyensúlyozottan teljesítő portékája az ékszer volt, az a terület, ahol a BÁV továbbra is tartja piacvezető pozícióját. Bár a tavasz folyamán a Nagyházi és a Polgár is árverésre bocsátotta több-kevesebb tételt felsorakoztató ékszerkollekcióit, a Lónyay utcában megrendezett két ékszerárverés teljesítménye továbbra sem maradt el a korábbi évek színvonalától és eredményességétől. Jellemző, hogy itt született az elmúlt fél év egyetlen rekordleütési eredménye is. Három héttel ezelőtt ugyanis egy briliánsokkal díszített (caa. 12,5 ct.), art deco Cartier-melltűt kereken 10 millió forintért értékesített a ház.

Csak mérsékelt siker jellemezte a könyvaukciók egyetlen felső árkategóriás tavaszi árverését is. A komoly értéket képviselő papírrégiségek - kéziratok, kódexek, RMK-k - aukcionálása terén vezető Központi Antikvárium tavaszi árverésének licitemelkedése ugyanis lényegesen elmaradt a tavalyi, hasonló időszakban megrendezett aukcióján született eredménytől. (A Központi legnagyobb konkurense, a Stúdió Antikvárium csak ősszel rendez árverést.) A könyvek műfaján belül - a képzőművészeti alkotások piacával szöges ellentétben - inkább a középkategóriás darabok teljesítettek meggyőzően, így például a Honterus Antikvárium, vagy a már említett Központi "kisárverésén" sikerült megismételni a tavaly született, kiugróan jó eredményeket.