BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Kortárs piac galériák nélkül?

Világszerte egyre több kortárs művészetre szakosodott kereskedő határoz úgy, hogy a globalizálódó piac követelményeihez igazodva a klaszszikus galériás tevékenység helyett - vagy legalábbis a mellett - új eladási módszerekkel kísérletezik.

A "harmadik generációs műkereskedő" főhadiszállása nem egy tágas, stílszerűen berendezett és rendszeres kiállításoknak otthont adó galéria, hanem egy egyszerű raktár. A galérista ideje nagy részét utazással tölti, fegyvertárát egy nagy teljesítményű laptop és mobiltelefon alkotja; ügyfeleivel legfeljebb a nagy kortárs művészeti vásárokon találkozik, és eladásait online, vagy szűk kör számára szervezett bemutatókon bonyolítja le.

A The Art Newspaper példaként felidézi Serge Ziegler zürichi galérista esetét, aki tavaly felszámolta hat éve működő üzletét, és azóta a világot járva forgalmazza két, kizárólag általa képviselt alkotó (a venezuelai Javier Tellez installációművész és a dél-afrikai Minnette Vári videoművész) munkáit. Luzerni, szöuli és kölni vásárok mellett olyan neves helyeken szervezett számukra kiállításokat, mint a berlini Galerie Griedervonputtkamer vagy a párizsi Galerie Ghislaine Hussenot. Ziegler szerint az általa képviselt művészek alkotásainak bemutatása nagyon tágas helyet igényel, ráadásul a gyűjtők (akik között brazilok vagy új-zélandiak is szerepelnek) jelentős része soha nem vette a fáradságot, hogy személyesen felkeresse a zürichi galériát.

Egy másik "galéria nélküli galérista", Vanessa Suchar az elmúlt években több mint harminc szalon stílusú bemutatót szervezett londoni, párizsi, római és brüsszeli reprezentatív otthonokban olyan, elsősorban üzletemberekből, jogászokból álló ügyfélkör számára, akiknek nincs idejük vagy kedvük végigsétálni valamelyik európai vagy észak-amerikai nagyváros elit galériákkal zsúfolt negyedén.

Szakértők szerint azonban nem is az internet vagy a magánszalonok a klasszikus galériák legveszélyesebb versenytársai, hanem az évről évre szaporodó kortárs művészeti vásárok. A torinói Galleria Maze tulajdonosa, Luca Conzato például jó esetben az éves forgalom 30 százalékát realizálja otthon, hiszen még az olaszországi gyűjtők egy része is inkább egy külföldi vásáron vásárol tőle, mint hogy rendszeresen elutazzon Torinóba. Ennek megfelelően nem torinói galériája bővítése vagy más üzletek nyitása, hanem egyre több vásáron való megjelenés szerepel Conzato tervei között. A berlini Galerie Arndt & Partner vezetője, Matthias Arndt is elismeri, hogy cége soha nem érte volna meg létrehozása tizedik évfordulóját, ha csak a galériás eladásokra hagyatkozott volna.

A művészeti vásárokra azonban kizárólag olyan kereskedők nyernek bebocsátást, akik nemcsak virtuális, hanem valódi galériát is működtetnek. A piac ily módon szűri ki a kellő szakmai és üzleti háttérrel nem bíró kereskedőket; a kortárs művészet piacán ugyanis fokozottan érvényes az a tétel, miszerint csak hosszas, kitartó munkával lehet egy művészt "felépíteni" - és ehhez a globalizáció és a technikai fejlődés dacára még mindig a hagyományos galéria kínálja a legjobb eszközt. A kiállítások bemutatkozási lehetőséget és presztízst adnak az alkotóknak, és ez akkor is fontos szempont, ha a bemutatók közvetlen üzleti haszna sok esetben csekély. Ezek nélkül ugyanis nehezen alakulna ki a kortárs piac értékrendje, a vásárokon, árveréseken vagy éppen az interneten sokkal bizonytalanabbak lennének az árviszonyok, ami végső soron a gyűjtőknek, a művészeknek és a kereskedőknek egyaránt hátrányos lenne.

Miközben tehát a galéristák igyekeznek visszafogni az üzleteikre fordított kiadásokat, nem tudják teljesen nélkülözni a galériákat, amely ezért nem eltűnik, hanem csak átalakul. Korábban luxuscikkeket árusító, exkluzív butiknak tekintették, most viszont egyre inkább a globális piacon való "márkaépítéshez" szükséges presztízsszalonként, egyfajta zászlóshajóként működik.

Ebben a helyzetben érthető, hogy a neves New York-i műkereskedő, Larry Gagosian nemrég új, reprezentatív galériát nyitott a londoni King's Cross közelében, és hogy a párizsi Marais negyedben lévő Cosmic Galerie tulajdonosai is egy hatalmas, kétszintes házban hozták létre üzletüket 2002 végén. Mint az egyik alapító, Frédéric Bugada fogalmaz, az egy-egy vernisszázson megjelenő mintegy ezer vendég és az ilyen eseményeket kísérő médianyilvánosság óriási reklámköltségeket takarít meg a Vanessa Beecroftot, Mat Collishaw-t, Martin Creedet, Annika Larssont és más nemzetközi sztárművészeket képviselő cégnek.

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.