Teóriák részvénybefektetésekre

Igencsak nehéz helyzetben van az a befektető, akit a naptári indikátorok vezérelnek döntéseinél. Hiszen ha az "év legjobb hat hónapja" elvét követi, akkor most kéne vásárolnia részvényekből, míg ha a politikai részvénypiaci ciklust nézi, akkor éppen ellenkezően cselekednie. S ott van még az ötösre végződő évek számára vonatkozó indikátor, amely 2005-re szerencsés esztendőt ígér. Most melyiket is kövessük?

Az egymásnak ellentmondó indikátorok szórakozásnak mindenképpen alkalmasak, ám valódi döntések meghozatalára aligha, hiszen egyik sem tökéletes. Nézzük elsőként az "év legjobb hat hónapja" indikátort, amelyet Yale Hirsch és Jeffrey Hirsch népszerűsített éves kiadványukban, a Stock Trader's Almanacban. Mint fogalmaztak, október és április között a részvények sokkal jobban teljesítenek, mint a következő féléves periódus során. Ha az 1950-2002-es időszakot nézzük, akkor - írja az Almanac - a Standard & Poor's 500 index nettó 970,55 pontot emelkedett, míg április és október között 71,70 pontot csökkent az értéke. Ez akár meggyőző is lehet a befektetők számára, sőt, ha az elmúlt egy évet nézzük, akkor 2003 októbere és 2004 áprilisa között az amerikai S&P 500 mutató 6,3 százalékot erősödött, míg azóta mindössze 1,5 százalékot szedett magára.

Ám mielőtt lelkesen megbízást adnánk a brókerünknek, némileg megingathat elhatározásunkban egy másik teória, amely az amerikai elnökválasztással függ össze. Ezek szerint ugyanis a részvények az elnökválasztást megelőző két évben jobban teljesítenek, mint az utána következő két esztendőben - írja a Bloomberg. Logika mindenesetre van ebben is, hiszen a négyéves politikai ciklusok általában szigorításokkal kezdődnek, majd a választásokhoz közeledve jön az enyhülés időszaka. George W. Bush elnöksége időtartamára akár igaz is lehet ez az elmélet: 2001-ben 13, 2002-ben 22 százalékot zuhant az S&P 500 index értéke, míg az elmúlt év már 28,4 százalékos erősödést hozott. Egy gyenge pontja mindenesetre van ennek az indikátornak is: a hiányzó láncszemek. Az amerikai S&P 500 mutató ugyanis 2001 előtt a választást megelőző mind a négy év során erősíteni tudott, az 1980-as évek közepe után pedig öt alkalommal a választás utáni évek is fellendülést hoztak, éves szinten átlagosan 15,7 százalékos növekedést.

S most vessük egy pillantást 2005-re és a mágikus ötösre végződő évekre. Meglehetősen csekély kreativitásra utal, hogy bárki ez alapján hozzon súlyos befektetési döntéseket, ám a tengerentúlon erre is akad példa. Láthatóan az ötösre végződő esztendők, így 1955, 1965, 1975, 1985, 1995 mind-mind jó év volt a részvénypiac számára, hiszen átlagosan 25,5 százalékos nyereséget lehetett realizálni. Próbálkozni persze lehet, hátha 2005 is sikeres lesz, s akkor ez a találomra kiválasztott logika még több hívet szerez magának.

Ha a befektetők némileg elvonatkoztatnak a különböző indikátoroktól, elméletektől, akkor végképp összezavarodhatnak, hiszen az elemzők nagymértékű árfolyam-emelkedéssel nem kecsegtetik a befektetőket. A vállalati profitjavulások nem ismétlik meg az elmúlt negyedévit, jóval szerényebb növekedési rátákkal kell a piaci szereplőknek számolniuk - fogalmaznak. Persze azért a reményt nem kell feltétlenül feladni, hiszen a piac már többször irracionálisan cselekedett, s ki tudja, talán ezúttal az ötösre fogadóknak lesz igazuk.