A lakberendező vásárol

Az ékszer- és műtárgypiac alakulása leginkább a festmény-piac függvényében értékelhető - vélekedik Konrád Miklós. A fő különbséget abban látja a szakértő, hogy a festmények iránt jóval nagyobb a kereslet, ennek köszönhetően nagyobb haszonnal is kecsegteti a kereskedőket. Egy jó nevű vagy divatos festő alkotásának leütési ára a kikiáltási ár többszörösét is elérheti, míg a műtárgyaknál ez nem jellemző. Általában a kikiáltási áron vagy annak környékén kelnek el a kalapács alá vitt tételek, a kikiáltási ár többszöröse pedig ritka. Ennek fő oka Konrád Miklós szerint az, hogy - főleg az ékszerek és nemesfém tárgyak esetében - kiszámítható a tárgy értéke. A karátszám és a súly eleve meghatározza az adott ötvösmunka értékét, és ez kevésbé hagyja érvényesülni a vásárlók szubjektív ízlését, véleményét. Különösen igaz ez abban az esetben, ha valaki befektetési céllal vásárol meg egy ékszert.

Emellett fontos ártényező, hogy ezeket a műtárgyakat használati tárgynak veszik. Az ékszereknél a fazon épp ezért nagyon meghatározó. A régies vonalú - például biedermeier - ékszereket kevésbé vásárolják, mivel nem illenek a mai viselethez, nem hordhatóak. Az egyszerűbb ezüsttárgyaknál, például a tálcáknál, a kikiáltási átlagár 60-80 forint/gramm, ami a tárgy különlegességéből adódóan felkúszhat akár 250 forintra is. Az igazán különleges tárgyak esetén, valamint az antik tárgyaknál ez az összeg még tovább nőhet, mivel már nem a grammonkénti érték, hanem a műtárgy összértéke válik meghatározóvá.

A bútorok terén a lapunknak nyilatkozó szakember úgy látja: egyre gyakoribb, hogy nem a vevő vásárol, hanem az általa megbízott lakberendező vagy belsőépítész. A vásárlás ezen módja azonban nem bolygatta meg a piacot. Továbbra is a szecessziós és art deco stílusú, leginkább az Osztrák-Magyar Monarchia, illetve Németország területéről származó bútorok a legkelendőbbek, míg a francia és angol stílusú bútorok továbbra is kevésbé keresettek. A szőnyegeknél is jellemző, hogy lakberendezési szempontok alapján döntenek egy-egy darab megvásárlásáról. Nem annyira a származási hely vagy a csomózás technikája, sokkal inkább a szőnyegek szín- és motívumvilága alapján választanak a vevők. A finomabb anyagúak ugyan nem a padlóra kerülnek, hanem a falakra, de az igazi szőnyeg- vagy falikárpitgyűjtő ritka. Ennek nemcsak anyagi okai vannak: egy falikárpit-gyűjtemény nemcsak lelkesedést és pénzt kíván, de olyan méretű teret is, ahol elhelyezhetőek az új szerzemények. (VG)