Erős ékszer- és műtárgykereslet

Ötödik művészeti aukciójával indította az őszi évadot a Belvedere Szalon. A szeptember 18-án tartott aukció kínálatában a festmények mellett (ezek eredményeit lásd alábbi cikkünkben) 82 darab műtárgy is helyett kapott. Az eladásra kínált tételek zömét bútorok tették ki, emellett órák, ezüsttárgyak és porcelánok szerepeltek, bár nem különösebb sikerrel. A 82 tételből 25 talált gazdára, ami kiugróan alacsony eladási arányt jelent. A leütött tételek kikiáltási ára átlagosan 200 ezer forint körül mozgott, és jellemzően a lakberendezési szempontból jól hasznosítható tárgyak keltek el. Bár az összeállított anyag és az összesen mintegy 40 millió forintos összkikiáltási ár sokat ígért, a leütési érték csak kevéssel haladta meg az 5 millió forintot. Legmagasabb áron (580 ezer forint) egy négydarabos, 19. század végi ezüst szervírozószett kelt el; ezt követte 500 ezer forintért egy 1900 körüli loetzi váza. Míg a váza esetében több licitáló is akadt, addig az ezüsttárgyak legfeljebb kikiáltási áron keltek el, és nem találtak gazdára az 1 millió forint fölötti árról indult kandallóórák sem. Visszamaradt a legmagasabb kikiáltási árról, 5,8 millió forintról induló trónszék is.

Jóval sikeresebben alakult a Nagyházi Galéria szeptember 29-i, 109. számú aukciója. A művészeti és néprajzi tárgyak, bútorok, szőnyegek gyűjtőfogalmak köré csoportosított árverés túllépte a címben megadott kereteket, így számos érdekes, kategórián kívüli tárgy is helyet kapott a kínálatban. A 386 tétel fele, 194 kelt el, az összesen mintegy 71 millió forintos kikiáltási ár után majd 110 millió forintos leütési árat eredményezve. Az eredményben jelentős szerepet játszott pár kiugróan magas áron megvásárolt tétel. Tizenötmillió forintért keltek el az 1500 körül készült apostolszobrok, a valamivel korábbi Szent Katalin-szobor pedig 3 millió forintot ért meg új gazdájának. Az órákra azonban itt sem volt igazán kereslet. A magasabb árfekvésű időmérők közül egyedül az 1604-re datált, tűzaranyozott napóra járt sikerrel, s nem is kicsivel: 4,2 millió forintos leütési árat ért el. Jól szerepeltek a technikai régiségek és néprajzi tárgyak, és a ritkaságával arányos árat ért el a 14. század végi, francia kovácsoltvas ládika is (2,8 millió forint). A bútorok terén itt is inkább a használható s nem túl drága tárgyak voltak kelendőek. Ez alól egyedül egy 17. század végi olasz szekrény képezett kivételt, amelyért 950 ezer forintot fizettet ki az új tulajdonos. A szőnyegek esetében szintén a nem túl drága darabok voltak kelendőek. A legmagasabb árat, 500 ezer forintot egy perzsa ,,Serapi" szőnyeg érte el, míg a két anatóliai "Hereke" selyemszőnyegre nem akadt jelentkező.

Az elmúlt hetek legsikeresebb műtárgyaukcióját a BÁV zárta. A szeptember 21-i ékszeraukción 320 tételt kínált eladásra, aminek a 81 százaléka, azaz 259 tárgy elkelt. Az ékszerek ára igen széles skálán mozgott, a pár ezer, illetve tízezer forintos tárgyaktól egészen a magasabb árfekvésű darabokig bárki találhatott kedvérevalót. Az árverés összes tételének kikiáltási ára 21 millió forint volt, amelyből majdnem 24 milliós végeredmény született. A legmagasabb áron (800 ezer forintért) egy 1910 körüli kronográf szerkezetű svájci arany férfizsebóra ment el. Ezt követte a sorban egy 1930 körüli női szolitergyűrű 660 ezer forintos ára, mely szintén megegyezett az induló összeggel. Csak kevéssel maradt le mögötte a 380 ezer forintról induló, 19. század végi, 81 darab apró gyémánttal ékített ónixfüggő és fülbevaló pár, mely végül 650 ezer forintjába került új tulajdonosának (képét lásd VG, 2004. szeptember 20., 15. oldal). Bár a legmagasabb árat egy óra érte el, az el nem adott tételek egyharmadát ugyancsak órák tették ki, az ékszereknél pedig jellemzően a hordható és drágaköves tárgyak voltak keresettek. A különböző ezüsttárgyak szinte kivétel nélkül elkeltek. A megmaradt tételek valószínűleg nem találkoztak a közönség ízlésével, mert sem az áruk, sem a minőségük nem hagyott kívánnivalót maga után.