Petőfi-kéziratra vár a piac

Az 1996-ban beindult hazai könyvpiac mostanra telítődött, így a tavasszal tapasztaltakhoz képest sok újdonság nem várható az őszi-téli szezonban - vélekedik Márffy György. Véleménye szerint a piac telítődésének egyik fő oka, hogy a nagypénzű gyűjtők megjelenése sok rejtett kincset előhívott, továbbá több értékes könyv került vissza külföldről a magyar piacra. Ennek köszönhetően nemcsak a kínálat, de az árak is megugrottak. 1996-ban született meg az első egymillió forintos leütés, ami 2004-ben már nem számít ritkaságnak, ahogy a többmilliós leütési ár sem. Ez nemcsak a könyvek, de a kéziratok és térképek esetében is megfigyelhető. A nagyon drága tételek mindhárom típus esetében könnyebben gazdára találnak, mint a közép- vagy alsó kategóriájú darabok. Számokra lefordítva ez azt jelenti, hogy egy 100 ezer forint körüli értékkel bíró Jókai-kézirat már nem hozza lázba a piacot, míg ha esetleg előkerülne egy Petőfi-kézirat, az garantáltan gazdára találna, annak ellenére, hogy az ára a Jókainak akár a százszorosát is elérhetné. A térképek esetében a magyar témájúak a legkeresettebbek, az egyik tavaszi aukción egy 1540-ben készült térképtöredék 1,5 millió forintért kelt el. A könyvek között a középkori kódexek, ősnyomtatványok, a dedikált első kiadások és a gazdagon illusztrált kötetek valószínűleg az eddigiekhez hasonlóan az őszi szezonban is kiemelt darabjai lesznek az aukcióknak. Az árak azonban sokszor túlzottak - mutat rá a szakember, aki szerint az sem kedvez a piacnak, hogy az őszi szezonban várható mintegy félszáz könyvaukció megosztja a vásárlóközönséget. Az eladók egyre magasabb árakat remélnek, s ezeknek az elvárásoknak az aukciók már nem tudnak megfelelni. Ha egy nagy, 50-100 milliós értékű gyűjtemény piacra kerül, azt jellemzően nem aukció útján értékesítik, hanem megpróbálják egy tételben, egy vevőnek eladni. Ez ugyan lassabb, mint ha darabonként elárvereznék, de legalább a meglévő kollekciók egyben maradnak, esetleg egy másikkal összeolvadva gazdagodnak.