A rendszerváltás óta van plakátkereskedelem

A magyar plakátpiac alapvetően egy szóval jellemezhető, ez pedig az állóvíz - kezdi a helyzet ismertetését Gyöngy Balázs. A rendszerváltás előtti időszakban nem nagyon létezett klasszikus értelemben vett plakátkereskedelem. A vevők alapvetően azért vásároltak, mert valami szépet szerettek volna venni, vagy a plakát témája okán szakmájukba vágott egy-egy darab.

Az alacsony kereslet ellenére igen magas volt a plakátok ára. 1989 után sok anyag került elő, először a kevésbé kényes témájúak mint a film-, kiállítás- vagy reklámplakátok, később jelentek meg a politikai tartalmúak. A választék növekedésének köszönhetően nőtt a kereslet is, amely nagyobb gyűjtőkör kialakulását eredményezte. Az elmúlt tíz esztendőben viszont nem történt semmilyen komolyabb változás a hazai piacon. Jelenleg azt mondhatjuk, hogy minél régebbi egy plakát, annál keresettebb, mivel méretük miatt ezek a darabok nehezen maradnak épségben.

Témáját tekintve továbbra is a reklám- és a filmplakátok a legnépszerűbbek. Mi évente tizenkét alkalommal rendezünk árveréseket, a plakátok mellett többek között képes levelezőlapokat, papírrégiségeket, kéziratokat, fotókat, filatéliát, grafikákat, ritka újságokat és könyveket, reklám- és ipartörténeti tárgyakat aukcionálunk. Az árveréseken plakátügyben négy-öt licitáló vásárol, akiknek sajnos eltérő az érdeklődési körük, így csak ritkán alakul ki versengés egy-egy tételért.

Szomorú tapasztalat, hogy az amúgy is szűkös gyarapítási kerettel gazdálkodó közgyűjtemények, könyvtárak nyújtózkodnak szerény összegekig egy-egy tételért, de legtöbbször nem tudnak már jelen lenni, inkább csak az abszolút ritkán előforduló dolgokat próbálják megszerezni - olcsón -, persze kevés sikerrel. A fenti okokból kifolyólag ritka a kimagasló eredmény. Ezen kivételek közé tartozott egy 1930-as évekbeli német utazási iroda reklámplakátja, amely 150 ezer forintért kelt el, de a tételek zöme mélyen 50 ezer forint alatt talál gazdára, a kisebb méretűek tízezer forint alatt - vélekedik Gyöngy Balázs.

A kereskedő tapasztalata szerint a magyarországi piacon a plakátvásárlók zöme válogatás nélkül megvesz bármit, inkább a mennyiség és az esztétikum a döntő tényező, mint a gyűjteményi szempon-tok. Emellett vannak a nosztalgikus vásárlók, akik például gyermekkori emlékeik alapján vásárolnak. És természetesen a külföldi kereskedők is megjelennek az árveréseken, de ők leginkább a saját országuk plakátjait keresik, arról azonban nem hallottam, bár a magyar grafikusok világhírűek, hogy valaki olyan indíttatással vásárolt volna magyar plakátot, hogy azt külföldön értékesítse.