A magyar plakátpiac alapvetően egy szóval jellemezhető, ez pedig az állóvíz - kezdi a helyzet ismertetését Gyöngy Balázs. A rendszerváltás előtti időszakban nem nagyon létezett klasszikus értelemben vett plakátkereskedelem. A vevők alapvetően azért vásároltak, mert valami szépet szerettek volna venni, vagy a plakát témája okán szakmájukba vágott egy-egy darab.
Az alacsony kereslet ellenére igen magas volt a plakátok ára. 1989 után sok anyag került elő, először a kevésbé kényes témájúak mint a film-, kiállítás- vagy reklámplakátok, később jelentek meg a politikai tartalmúak. A választék növekedésének köszönhetően nőtt a kereslet is, amely nagyobb gyűjtőkör kialakulását eredményezte. Az elmúlt tíz esztendőben viszont nem történt semmilyen komolyabb változás a hazai piacon. Jelenleg azt mondhatjuk, hogy minél régebbi egy plakát, annál keresettebb, mivel méretük miatt ezek a darabok nehezen maradnak épségben.
Témáját tekintve továbbra is a reklám- és a filmplakátok a legnépszerűbbek. Mi évente tizenkét alkalommal rendezünk árveréseket, a plakátok mellett többek között képes levelezőlapokat, papírrégiségeket, kéziratokat, fotókat, filatéliát, grafikákat, ritka újságokat és könyveket, reklám- és ipartörténeti tárgyakat aukcionálunk. Az árveréseken plakátügyben négy-öt licitáló vásárol, akiknek sajnos eltérő az érdeklődési körük, így csak ritkán alakul ki versengés egy-egy tételért.
Szomorú tapasztalat, hogy az amúgy is szűkös gyarapítási kerettel gazdálkodó közgyűjtemények, könyvtárak nyújtózkodnak szerény összegekig egy-egy tételért, de legtöbbször nem tudnak már jelen lenni, inkább csak az abszolút ritkán előforduló dolgokat próbálják megszerezni - olcsón -, persze kevés sikerrel. A fenti okokból kifolyólag ritka a kimagasló eredmény. Ezen kivételek közé tartozott egy 1930-as évekbeli német utazási iroda reklámplakátja, amely 150 ezer forintért kelt el, de a tételek zöme mélyen 50 ezer forint alatt talál gazdára, a kisebb méretűek tízezer forint alatt - vélekedik Gyöngy Balázs.
A kereskedő tapasztalata szerint a magyarországi piacon a plakátvásárlók zöme válogatás nélkül megvesz bármit, inkább a mennyiség és az esztétikum a döntő tényező, mint a gyűjteményi szempon-tok. Emellett vannak a nosztalgikus vásárlók, akik például gyermekkori emlékeik alapján vásárolnak. És természetesen a külföldi kereskedők is megjelennek az árveréseken, de ők leginkább a saját országuk plakátjait keresik, arról azonban nem hallottam, bár a magyar grafikusok világhírűek, hogy valaki olyan indíttatással vásárolt volna magyar plakátot, hogy azt külföldön értékesítse.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.