Főleg a középmezőnyt keresték

Az eladásra kínált 300 tételből 249 gazdára talált, ám a leütési árak összességében nem haladták meg a kikiáltási értéket: az összeadva majd 24 millió forintos induló árakat végül 22,5 milliós eredmény követte. Ennek oka abban keresendő, hogy míg a pár tíz ezer forintról induló tárgyak igazán szépen fogytak, addig jó néhány, magasról induló tétel a beadónál maradt. Nem talált gazdára az egyik legmagasabb kikiáltási árról - egymillió forintról - indított, közel kétkarátos briliáns sem, de nem csak a foglalatlan köveken múlt a siker. Megmaradt a 241-es számú art deco melltű a 900 ezer forintos kikiáltási árával, és a sorban azt követő, 1900 körüli nyakék is, pedig a 660 ezer forintos induló árért 38 briliánssal és 62 gyémánttal gyarapodott volna az új tulajdonos. Nem volt jelentkező az 500 ezer forintról induló tahiti gyöngysorra sem, amely ugyan szabálytalanabb alakú gyöngyökből állt, mint a más házaknál felbukkanó gyöngysorok, viszont az ára is jóval alacsonyabb volt.

Ezzel párhuzamosan azonban születtek magas leütési árak és szép emelkedések is. Így a 224-es számmal indított lánc, melyhez egy kereszt alakú függő is tartozott, 30 ezerről indult, a leütési ára pedig 90 ezer forint lett. A legmagasabb leütési ár 1,6 millió forint volt az aukción: ezt két tétel is elérte, szintén nem kis emelkedést produkálva. Mindenképpen ritka sikernek könyvelheti el a BÁV a 239-es számmal induló karkötő eredményét. A 83 briliánssal díszített karkötő 600 ezer forintról indult, s innen érte az 1,6 milliót, amelyhez képest a 187-es számú függő 25 briliánsával, 51 gyémántjával és egymillió forintos kikiáltási árával 1,6 millió forintért talált gazdára.

Végül említsük meg a pénzérméket. Úgy tűnik, mostanában a numizmatikusok is szeretnek ékszerárverésekre járni, mert ahogy a BÁV eddigi aukcióin, úgy most is igen jól mentek az érmék: például az 56-os számú ezüst Caracalla-dénár 8 ezerről indult, és a végállomást a 28 ezer forintos leütési ár jelentette.