"A cég növekedése miatt emelték évente a béremet"

"A cég rendkívüli növekedése módon növekedett, ezért az igazgatótanács úgy látta, indokolt, hogy évente emeljék a béremet" – nyilatkozta a Merrill volt vezérigazgatója, E. Stanley O’Neal 2008 márciusában. A  New York Times információi szerint a volt vezér 2006-ban összesen 46 millió dollárt keresett, ebből 18.5 milliót készpénzben kapott meg.

Ez az év Dow Kim számára sem volt rossznak mondható. A Merrill alelnöke ugyan csak 350 ezer dollárt kapott bérként, bónuszként viszont 35 millió dollárt. Kollégái – nem csak a felső, de a jóval alatta lévő szinteken is – szintén jelentős összegeket kaptak. A Merrill Lynch 2006-ban 5 és 6 milliárd dollár közötti összeget fordított bónuszokra. Megtehették, hiszen a pénzintézet akkor rekord mértékű, 7.5 milliárd dolláros eredményt produkált.

A cég viszont azóta ennek az összegnek mintegy háromszorosát veszítette el, a bónuszokat pedig nem fizettetik vissza. A Wall Street megmentését célzó segélyek egyik feltétele volt, hogy az érintett vállalatok szüntessék be a rendkívül magas jutalmak kifizetését. Kétséges, hogy milyen mértékben felelnek meg ennek a pénzintézetek, ugyanakkor az elemzők egy része szerint eleve nem lett volna szabad hagyni, hogy elterjedjenek az aránytalan bónuszok.

"Az egész jutalmazási rendszer tévesen működött és rossz alapokon nyugodott" – mondta a Harvard jogász professzora, Lucian A. Bebchuk. A szakértő szerint mivel a bónuszokat a rövid távú nyereségek alapján számították ki, a traderek sokszor kockázatosabb üzletekbe is belementek a szép summák érdekében, vagyis hazardíroztak a befektetett pénzekkel. A cégvezetők pedig szemet hunytak, hiszen ők is ezen elv alapján kapták a fizetésüket.

Eddig négy pénzintézet legmagasabb szintű vezetői döntöttek úgy: lemondanak az idei jutalmukról. A válság miatt nagy veszteséget elszenvedő UBS volt menedzserei pedig bónuszaik egy részének visszafizetésére tettek ígéretet. A pénzintézetek egy része mostantól szigorúbb szabályok szerint osztja el a bónuszokat: ha kiderül, hogy az eredmény nem valódi profiton alapul, a jutalmat visszavonják. Ha ezt a döntést 2006-ban hozták volna meg, több százmillió dollár vándorolt volna vissza a kasszákba a vezetők zsebéből, közöttük olyanokéból is, akik továbbra is ugyanezeknél a pénzintézeteknél dolgoznak.

A Wall Street számára az elmúlt évtizede az új Aranykort jelentette, a fizetések eltörpültek a milliós bónuszok mellett. A pénzügyi szektor átlagkeresete úgy megemelkedett, hogy New Yorkban a minden bérként fizetett 4 dollárból 1 a pénzügyben dolgozókhoz került. Az összegek a profitokhoz kötődtek, azok pedig a jelzálogpiacon könnyen megszerezhető kölcsöndollárokból. "A pénzügyi szolgáltatások szektora lufinak bizonyult. Nagyobb szeletet kaptak az ipar tortájából" – mondta a Moody’s vezető elemzője.