Magánnyugdíjpénztári veszteségek - A többség nem tud dönteni

Ezt a pénzügyi válságon kívül az általános tájékozatlanság és a rossz szabályozói hozzáállás is okozta. A magánpénztári rendszer számára a törvény által előírt választható portfóliós rendszer bevezetését a magyarországi magánnyugdíjpénztárak közül első körben, tizenhárom pénztár vállalta - olvasható a BDO Forte elemzésében.

E döntésük eredményeként lehetőségük nyílt differenciáltan növelni a kockázatosabb pénzügyi eszközök arányát, igazodva a tagok életkorához vagy befektetési habitusához. A választható portfóliós rendszer bevezetésének hatása tükröződik a 2008. évi hozamokban: míg a klasszikus portfóliók 2008. évi nettó hozamrátája 6,26 és -12,68 százalék között szóródott, addig azon pénztárak hozama, ahol még nem vezették be a választható rendszert, -14,46 és -32,95 százalék közötti negatív hozamrátát voltak kénytelenek elkönyvelni az elmúlt évben.

A választható portfóliós rendszert bevezető pénztárak tehát mérsékelni tudták a veszteséget a klasszikus portfólióban, megkímélve legkorábban nyugdíjba vonuló tagjaik befektetéseit. A magánnyugdíjpénztári törvény megváltoztatásának célja az volt, hogy a pénztárak portfóliójában lévő részvények aránya az életpályához igazodva közelítsen a fejlett országokban tapasztalhatóhoz - vagyis emelkedjen -, azaz hosszabb távon magasabbak lehessenek a magyarországi magánpénztári hozamok és így a majdani nyugdíjak is. Azonban egy-két konkrét rendelkezés durván felülírta azt a korábban – a pénztári szektor szerves fejlődéseként egészséges módon – elindult folyamatot, amelynek során a magasabb hozamkilátásokért a pénztári befektetések portfólióiba hosszú távú, magasabb kockázatú eszközök kerültek.

A válság rávilágít a magán és önkéntes pénztári tagok szerepére, felelősségére is. A nyugdíjpénztárak évente értesítik a tagokat egyéni számlájuk egyenlegéről, illetve a pénztártagokat érintő változásokról, mint például a választható portfóliós rendszer bevezetéséről. A portfólió választásról egyénileg döntők aránya az összes pénztári taghoz viszonyítva mindössze 10 százalékos volt.

A tagok többsége vagy megfelelőnek tartotta azt a portfóliót, ahová a törvény szerint besorolásra került, vagy a megküldött információkat nem tartotta magára nézve relevánsnak, illetve nem tudott mit kezdeni vele, azonban ez esetben a „nem döntéssel” is döntést hozott megtakarításainak sorsáról. Amennyiben a tag nem nyilatkozott a portfólió választás kapcsán, úgy automatikusan besorolásra került, a nyugdíjkorhatárig hátralevő évek száma alapján.

„A pénztártagok döntő többsége azonban nincs is abban a helyzetben, hogy mérlegelje a pénztári befektetések kockázatát, sőt azzal sincs igazán tisztában, hogy neki magának mi az optimális megoldás. A pénztártagok nem érezték döntésük, vagy nem döntésük súlyát, s azt hogy ennek következményét rövidtávon nem tudják másra hárítani. Erre pedig hangsúlyosan fel kell hívni a tagok figyelmét, és ebben a szabályozónak is megvan a maga szerepe” – figyelmeztetett Rajné Adamecz Ildikó.