késleltetett adatok
Árfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Vagyonkezelés kisbefektetőknek
Fontos, hogy a „70-80 százalékos hozamot akarok elérni” típusú célkitűzések helyett olyan, szinte magától értetődő, ám gyakran meg nem válaszolt kérdéseket tegyenek fel önmaguknak a befektetők, mint például: milyen időtávon, milyen devizában mennyit fektessek be, hogy az adott időtávon ne kerüljön veszélybe a fizetőképességem? Mekkora kockázatot vagyok hajlandó vállalni? Szükséges-e, hogy a befektetésem bármikor likviddé tehető legyen, vagy hajlandó vagyok a kitűzött befektetési horizont végéig tartani a pozíciókat? Tapasztalt befektető vagyok-e, és elegendő idő áll-e rendelkezésemre ahhoz, hogy a piacokat folyamatosan figyelemmel követve megalapozott döntéseket hozzak?
A fenti kérdések megválaszolása olykor könnyű, máskor azonban komoly fejtörést okozhat. Úgy gondolom, hogy a befektetési időtáv eldöntésének a kérdése igen egyszerű, ám a kockázatvállalási hajlandóság felmérésére nem fordítanak elég időt a befektetők. Pedig egy egyszerű játék segíthet. Tegyük fel, hogy adott egy nyereményjáték, amelynek két lehetséges kimenetele 50-50 százalékos valószínűséggel következik be. A játékos nyer 5 millió forintot, vagy nem nyer semmit. Mennyi pénzt hajlandó fizetni a játékban való részvételért? A nyeremény nagyságát nyilván az adott vagyoni helyzetéhez érdemes igazítani, hiszen a kockázati tolerancia mérése csak megfelelő motiváltság és veszteségküszöb beállításával lehetséges. A játék fair értéke 0,5x5 millió, vagyis 2,5 millió forint, ha ennél jóval kevesebbet fizetne a befektető a részvételért, nagy valószínűséggel a kockázatkerülők csoportjába sorolható, ha többet, akkor kockázatvállalás szempontjából átlag feletti minősítést kapna.
A befektetési alapok profi kezelőihez hasonlóan érdemes a kockázati és időpreferenciáknak megfelelő referenciaindexet kiválasztva előre lefektetett szabályrendszerrel, tudatosan foglalkozni a portfólió befektetésével, hogy az érzelmi alapú döntéseket minimalizálni lehessen. Ekkor mutatkozik meg a fenti egyszerű játék igazi haszna: a kockázatkerülőknek érdemes komoly kötvénysúlyt és alacsony részvény- és egyéb kockázatos eszközöket választaniuk benchmarkként, míg a kockázattűrők általában magasabb részvény- és alacsony kötvénykitettséget preferálnak. Mivel a megtakarítók jelentős része nem profi vagyonkezelő, a befektetési alapokon keresztül történő megtakarítás lehet a legkézenfekvőbb megoldás számukra.
Tegyük fel, hogy egy közepesen kockázattűrő, nem pénzügyi végzettségű befektető ötéves időtávon a következő megosztásban szeretne befektetési alapokon keresztül forintmegtakarítást befektetni: 20 százalék RMAX Index (magyar rövid kötvényindex, magas likviditású), 30 százalék MAX Index (egy évnél hosszabb futamidejű magyar kötvények), 30 százalék abszolút hozamú eszközök, 20 százalék CETOP20 Index (közép-európai részvényindex).
A következő lépésben érdemes a hazai alapkezelői piacot áttekintve a hasonló benchmarkkal rendelkező kollektív instrumentumokat a saját, előre meghatározott arányokat figyelembe véve megvásárolni, ügyelve arra is, hogy a forgalmazói kezdeti jutalék, az alap által elért teljesítményt akár jelentősen csökkentő tényező lehet. Kockázatkezelés szempontjából pedig érdemes a különböző eszközosztályokra vonatkozó, „stop loss” szabályokat kialakítani, amelyre jó példa a részvényeszközök 10 százalékos értékvesztése esetén történő visszaváltás, átcsoportosítás.
A befektetés időtartama alatt érdemes rendszeres időközönként felülvizsgálni a portfóliót, ehhez két egyszerű módszert javaslok. A kisbefektetői portfóliók felülvizsgálatakor a korábban kijelölt referenciaindex-súlyok finomhangolásához használhatjuk a konstans arányú eszközöket vagy a portfólióbiztosítási módszereket. A konstans arányú eszközök tartása annyit jelent, hogy az eredeti portfóliósúlyok visszaállítását hajtjuk végre a befektetések rendszeres felülvizsgálatakor, tehát a nyereséget realizáljuk, a csökkent arányú eszközök esetében bekövetkezett áresést pedig vételi lehetőségnek tekintve vásárolunk. A módszer előnye, hogy egyszerű, rendszeres nyereségrealizálást tesz lehetővé, illetve az eladói nyomás alá került eszközök vételére sarkall.
A portfólióbiztosítás pont ellenkezőleg működik, annak az eszközosztálynak az arányát kell növelni egy előre meghatározott mértékben (pl.: 2 százalék), amely árfolyama emelkedik, míg a rosszul teljesítőket hasonló mértékben, fokozatosan csökkentjük a portfólióban. A portfólióbiztosítás trendkövető stratégia, tehát határozott iránnyal rendelkező piacok esetében működik a legjobban.
Jó hír azok számára, akik a fenti lépéseket is egy profi vagyonkezelőre szeretnék bízni, hogy létezik olyan közepes kockázati jellemzőkkel bíró befektetési alap az AEGON Alapkezelő termékpalettáján (AEGON Smart Money Befektetési Alapok Alapja), amelynek egyik legjobb tulajdonsága, hogy az adott piaci változások, események tükrében legalább havi rendszerességgel elvégzi a szükséges átcsoportosításokat. Tehát kedvezőtlen részvénypiaci időszakban a kötvényeket, abszolút hozamú eszközöket preferálja, míg felfutó részvényárfolyamok idején felülsúlyozza a részvényeket, és a kedvező régiókat kiválasztva még magasabb hozam elérését teszi lehetővé. Mindezt befektetési alapok közötti átváltással teszi, magas diverzifikáltság és költséghatékonyság mellett.
Tájékoztatás
Az oldalon megjelenő valamennyi információ kizárólag tájékoztatásul szolgál. A múltbéli hozamok nem jelentenek garanciát a jövőbeni hozamokra nézve Az AEGON Global Asset Management/AAM CEE nem vállal felelősséget a jelen kiadvány alapján hozott befektetési döntésért és annak következményeiért, illetve a dokumentumban található adatok esetleges hiányosságaiért vagy pontatlanságaiért.
A szerző az AEGON Global Asset Management befektetési szakértője
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.