Bankometer: a bankbetét többet hozott a magánnyugdíjpénztáraknál

A magánnyugdíj pénztárak hozama nagymértékben változott évről-évre, átlagosan a -19%-tól a 22%-ig. Ha bankbetétben takarékoskodhatnánk a nyugdíjunkra, az elmúlt öt évet tekintve jobban megérte volna – világít rá a Bankometer.hu elemzése. Míg az állami rendszer nem ígér hozamot, a pénztárak összességében termelnek nekünk pénzt, de úgy tűnik a bankbetét nyerőbb lenne.

Az elmúlt időszak egyik talán legnagyobb vihart kavaró kérdése, hogy hova kerüljön a nyugdíjunk: lépjünk vissza az állami rendszerbe, vagy gondoskodjunk a nyugdíjunkról a magánnyugdíjpénztárakon keresztül? Nyilván a kérdés nem egyszerű, hiszen érvekből és ellenérvekből számtalant fel lehet sorakoztatni. Hol biztosított jobban a kifizetés, hol jobb a hozam, mennyi pénzem marad, amikorra szükségem lesz rá? Az állami nyugdíjrendszer egy kötelező mértékű, az állami „nagy kalapba” menő befizetés mellett nyitva hagyja a lehetőséget egy személyre szóló számlára történő befizetésre. A kötelezően fizetendő nyugdíj mértéke adott, az egyéni választás csak abban van, hogy az egyéntől levont, illetve a munkáltató által utána fizetett összeg egy részét magánnyugdíjpénztári egyéni számlára fizetik, vagy az egész összeg megy az állami nyugdíjalapba. Az, hogy majd nyugdíjas korunkban az évek alatt befizetett pénzekből havonta milyen járandóságot kapunk, szintén más a két rendszerben.

A nyugdíj egyfajta öngondoskodás, és persze nem mindegy, hogy jelenleg mennyit kell áldoznunk a nyugdíjas korunk megélhetéséért. A magánnyugdíj ígérete pontosan ez: magunkról gondoskodunk, tehát a jelenben megkeresett pénzünket fektetjük be egyéni számlára a minél magasabb nyugdíjunkért, azaz felhőtlenebb jövőnkért. De vajon mennyire felhőtlen ez a jövő? Veres Mátyás, a Bankometer.hu portált működtető cég vezetője elmondta: „Amikor öngondoskodásról beszélünk, célszerű gondolkodásunkat valamelyest tágítani, hiszen vannak olyan pénzügyi termékek, amelyek segítségével biztosíthatjuk jövőnket, és még a pénzügyi kockázatunkat is csökkenthetjük. Erre egy triviális példa a bankbetét, amelyen az elmúlt öt évben például többet gyarapodtunk volna, mint a jelenleg elterjed formák segítségével. Az öngondoskodás azonban rajtunk múlik, ezt nem mástól kell várnunk.”

Összehasonlítási alap

Mivel a nyugdíjcélú megtakarítások tipikusan 20-40 éves "futamidejűek", ezért a reális kép kialakításához ilyen időtávban lenne érdemes összehasonlításokat tenni. Ám a magyar magánnyugdíjpénztári rendszer mindössze 12 éves, ezért a teljesen korrekt összehasonlítást (bármilyen más befektetési formával) nagyjából évtizedes távban lehetne tenni. Hozzátehető még, hogy az elmúlt öt évben egy 80 éve nem tapasztalt mélységű válságot él át a világgazdaság. A szerk.

A mangánnyugdíj pénztárakba átlagosan befizetett összegeket és azok hozamait vizsgálva meglepődve látjuk, hogy öt éves időtávlatban a bankbetétbe berakott pénzünk jelenleg közel 10%-kal többet érne, mintha a nyugdíjpénztárba utaltuk volna. Az átlagosan befizetett 870 ezer forintunk magánnyugdíj pénztárban 955 ezer, míg bankbetétben közel százezer forinttal többet, 1,05 millió forintot érne.

Óriási különbségek az egyes nyugdíjpénztárak teljesítménye között

A Bankometer.hu legújabb elemzésében a portál szakemberei a nyugdíjpénztári állomány 80%-át képviselő pénztárak nettó hozamrátáinak alakulását vizsgálták a 2005-2009-es időszakban, amelyek a következők voltak: az Aegon Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár, az Allianz Hungária Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár, az AXA Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár, az ING Önkéntes és Magánnyugdíjpénztár, valamint az OTP Magánnyugdíjpénztár.

Az egyes nyugdíjpénztárak által elért hozamok között igen nagy különbségekkel találkozhatunk, a -31,35%-tól a +31,54%-os hozamig láthattuk a pénzünk „gyarapodását” az elmúlt öt évben a legnagyobb állományt kezelőknél.  Az egyes pénztárak nettó hozamában 40-60%-os különbséget tapasztalhatunk, de megfigyelhetünk tízszeres különbséget is. 
 
Itt összehasonlíthatja az egyes magánnyugdíjpénztárak teljesítményét

A vizsgálat rámutatott, hogy igen nagyarányban változó hozamú befektetési formáról beszélünk. Felmerül hát a kérdés, hogy ha öngondoskodásról van szó, akkor milyen pénzügyi instrumentumokban gondolkodhatunk. Az elemzés egy érdekes párhuzamot állít fel a banki betétek kamata által biztosított hozamok és a nyugdíjpénztárak befektetései által biztosított hozamok között. Első hallásra azt gondolhatjuk, hogy hogyan is vethető össze egy bankbetét kamata egy befektetési termék hozamával: a kettő között akár többszörös különbség is lehet. Ez természetesen így is van, van azonban egy fontos tényező, a kockázat. Míg 2005-ben a nyugdíjpénztári áltagos nettó hozam közel kétszerese volt a bankbetétek átlagos kamatának, ez az eltérés az idő előrehaladtával egyre csökkent, sőt 2007-ben a bankok erőteljes forrásgyűjtési kényszere miatt meg is fordult. A sokkot a 2008-as év jelentette, amikor az elemzett nyugdíjpénztárak nem várt, átlagosan 19%-os negatív hozamot termeltek ügyfeleiknek. Ezzel egy időben a bankbetétek átlagkamata tovább növekedett. Ez a tendencia 2009-ben megfordulni látszott, nem is csak úgy tessék-lássék módon: a nyugdíjpénztári átlagos hozam 20% fölé emelkedett.
 
Mindezek alapján érdekes kérdés, hogy ha amúgy tehetnénk, milyen megtakarítási formával érnénk el jobb hatásfokú öngondoskodást? Erre a kérdésre akkor tudunk válaszolni, ha mindezen adatok birtokában megvizsgáljuk, hogy az átlagos nyugdíj befizetéseink mennyit termeltek volna számunkra az egyes megtakarítási formákban.

Bankbetétben többet gyarapodtunk volna

Ha megvizsgáljuk az egyes évek átlagkeresete alapján nyugdíjjárulékkén a mangánnyugdíj pénztárakba átlagosan befizetett összegeket és azok hozamait, akkor azt látjuk, hogy a bankbetétbe berakott pénzünk jelenleg közel 10%-kal többet érne, mintha a nyugdíjpénztárba utaltuk volna. Az átlagosan befizetett 870 ezer forintunk magánnyugdíj pénztárban 955 ezer, míg bankbetétben közel százezer forinttal többet, 1,05 millió forintot érne. Ennek oka a kockázat: a 2008-ban kezdődő gazdasági válság a tőkepiaci befektetések hozamai negatívvá váltak az összes vizsgált nyugdíjpénztár esetében. Ugyanakkor az is elmondható, hogy ezek a pénzintézetek 2009-ben jelentősen nagyobb nettó átlaghozamot produkáltak, mint egy bankbetét.

Öngondoskodás: rajtunk is múlik

Természetesen a két befektetési forma a nyugdíjjárulék tekintetében egyelőre nem egymás alternatívája, hiszen a nyugdíjjárulékot nem lehet bankbetétbe utalni. Az azonban elgondolkodtató, hogyha a nyugdíj egyfajta öngondoskodás, akkor nem választhatunk-e alternatív módokat öregkorunk anyagi létének biztosításához. Az állami, felosztó-kirovó rendszer hozamot nem biztosít, sőt azt sem ígéri, hogy biztosan lesz nyugdíjunk, mert kérdés, hogy lesz-e akkor befizetés, amikor mi fel szeretnénk venni. Ennél a nyugdíjpénztárak jobbat mondanak, hiszen az elmúlt öt évben is azért 10%-ot hízhatott ott a pénzünk, persze a tőkepiacok rosszul mennek, bukhatunk is rajta. A bankbetéten azonban mégis csak 20% körüli hozamot értünk volna el az elmúlt öt évben, gyakorlatilag kockázatmentesen. A kérdés tehát azt, hogy mi saját magunk mit teszünk és tehetünk a pénzünkkel az öngondoskodás érdekében.