Extrém kilengések - mi történt az ezüsttel?

A hét elején még szenzációként robbant a hír a világban, miszerint egy speciális amerikai katonai egység megölte Oszama bin Ladent, az al-Kaida terrorszervezet vezetőjét. Nem sokkal később a tőzsdeparketten már minden szempár az ezüst árfolyamát figyelte, amely a grafikonon nyílegyenes vonalként megállíthatatlanul a mély felé tartott. Míg a hétfő hajnali ázsiai kereskedésben 48 dollár felett jegyezték az ezüst unciáját (31,1 gramm), nem sokkal később már csak 43 dolláron állt a kurzus. Pedig a kereskedők a hajnali órákban még azt találgatták, hogy a hét folyamán vajon mikor lépi majd át az árfolyam Londonban, a fizikai kereskedésben is az álomhatárnak számító 50 dollárt.

A hirtelen árcsökkenés okait a terroristavezér halálhírében keresni, ám ezaligha ad elfogadható magyarázatot. A történések megértéséhez vissza kell menni az időben 2010 nyaráig. Tavaly nyáron még mindössze 17 dollárt kellett fizetni egy uncia ezüstért, amely a pénzügyi válságból látványosan profitáló arany árnyékában voltaképp tengődött. Ekkor fedezte fel magának a spekulatív tőke, felismerve az aranyhoz és a más nyersanyagokhoz képesti relatív alulértékeltségét. A viszonylag szűk ezüstpiacra tóduló bőséges likviditás fokozatosan és egyre gyorsuló dinamikával hajtotta fel az árfolyamot előbb 30 dollár fölé, majd április elején a 40 dollárt is elérve. Április végére már az 50 dolláros küszöb előtt állt a jegyzés.

Az ezüst árfolyamának az utóbbi időben bekövetkezett extrém növekedését jól dokumentálja a Standard & Poor''s 24 különféle nyersanyag árfolyamát összefoglaló GSCI indexe. E szerint az év elejétől április végéig 60 százalékot erősödő ezüst teljesített a legjobban az indexben szereplő összes nyersanyag közül. A csúcson mindössze 32 uncia ezüstért lehetett már egy uncia aranyat kapni, holott az utóbbi évtizedek átlaga jellemzően hatvan az egyhez arányt mutatott.

Mint minden tőzsdei rally, úgy az ezüst nyaktörő száguldása is tömegével vonzotta a spekulánsokat, akiknek megjelenése persze csak tovább hajszolta az árfolyamot az ég felé. A chicagói határidős árutőzsde (Chicago Mercantile Exchange) adatai szerint a rally tetőfokán 25-ször többen fogadtak emelkedő ezüstárra, mint amennyien a csökkenésre tettek. Márpedig ekkora spekulatív túlnyomás magában hordozza a tömegpánik kockázatát.

A 70-es évek második felében az amerikai Hunt fivérek a világ ezüstkészletének felvásárlásával és a kínálat manipulációjával verték fel az ezüst árfolyamát egészen 50 dollárig. Tervük kudarcba fulladt, ők maguk csődbe mentek, az ezüstkészletek kényszereladása pedig drasztikusan letörte a nemesfém árát. A jelenlegi korrekció egyértelműen más természetű, mégis mutat párhuzamokat a 30 évvel ezelőtti történésekkel.

Az ezüstárfolyam aktuálisan emelkedő trendje nem egy szűk befektetői csoport összehangolt manipulációjának az eredménye, hanem a ténylegesen növekvő fizikai keresletre vezethető vissza, ahogy azt a GFMS nemesfémpiaci tanácsadó és elemző cég kutatásai tanúsítják. Az ezüst legnagyobb ipari felhasználója közismerten az elektronikai ipar, amely napelemek, laposképernyők, félvezetők, mobiltelefonok stb. gyártásához egyre többet használ az értékes alapanyagból. Az ágazati statisztikák szerint tavaly 20 százalékkal nőtt az ipari ezüstfelhasználás, 2011-re pedig további 8 százalékos növekedés várható.

Nelson és William Hunt manipulatív mesterkedését egykor az amerikai tőzsdefelügyelet közbelépése állította meg. A párhuzam az akkori eseményekkel abban van, hogy a mostani árfolyamesést is elsősorban egy tőzsdei szabályozási beavatkozás váltotta ki, amely a túlhevülőben lévő piac lehűtését volt hivatott elérni. Az elmúlt héten ugyanis a New York-i Comex-en három lépcsőben drasztikusan megemelték a határidős ezüstpozíciók nyitásához és tartásához szükséges letét összegét.

Mit okozott Oszama bin Laden halálhíre?

Oszama bin Laden halálhíre is okozhatott némi megingást egyes befektetőknél, akik ebben a dollár erősödésére láttak esélyt, ami jellemzően negatív hatást gyakorol a nemesfémek jegyzésére. És végül hétfőn látott napvilágot az a hír is, miszerint több nagybefektető (Soros György, John Burbank) különböző okokból kifolyólag csökkenteni kezdte az ezüstpiaci befektetéseit. A lejtmenet egyértelműen a határidős piacok irányából indult el, amit csak gerjesztett az, hogy a kedvezőtlen árfolyamelmozdulás pluszban még automatikus eladási megbízásokat is aktivált a számítógépes kereskedőprogramokban.

Mivel a megemelt letéti díjak jelentősen megdrágították a spekulációt, számos befektető kényszerülhetett a piacból való kiszállásra, és leginkább emiatt került hétfőn az ezüst ára eladói nyomás alá. Az első lökést a szakadék széle felé erősítették továbbá a Kínában és Nagy-Britanniában tartott munkaszüneti napok, amelyek miatt amúgy is jócskán visszaesett a nemzetközi kereskedelem, és sérülékenyebbé vált az árfolyam extrém kilengésekkel szemben.

A pillanatnyilag szabadesésben zajló korrektúra a 36 dolláros szintekig, rosszabb esetben 33 dollárig is eltarthat. Ezen a ponton technikai vásárlások indulhatnak el, amelyek ismét visszamozdíthatják a jegyzéseket akár 40 dollár fölé. Az elkövetkezendő heteket az ezüstárfolyam oldalazása jellemezheti kiugróan erős kilengések közepette, mígnem az idegesség lassan elpárolog a piacokról.

Ezt követően a hosszútávon változatlanul problémát jelentő államháztartási gondok, az inflációs aggodalmak és a feltörekvő országok fokozódó nyersanyagszükséglete minden kétséget kizáróan a nemesfémárak újbóli trendszerű növekedését fogja eredményezni.